Amikor friss egyetemista voltam, akkor arra vágytam, hogy "normális" legyek. Ne legyen bizonytalan a nevem (akkoriban még pedzegettük, hogy esetleg visszavenni a Grandpierre nevet), ne legyen bizonytalan, hol lakom (albérlet, de az állandó lakcímem a nagymamámnál) illetve legyen egy saját otthonom, legyen párom, akivel kölcsönösen szeretjük és tiszteljük egymást, legyen háziorvosom (még a révfülöpi volt, sose láttam), fogorvosom (nem volt), munkahelyem fix bejelentett fizetéssel (feketén tanítottam angolt magánúton), ami pénz elég ahhoz, hogy megvegyem, amire szükségem van, legyen ügyvéd ismerősöm, fodrászom, kozmetikusom (akikben megbízom), szóval összességében legyenek rendezettek körülöttem a dolgok.
Tegnap ez jutott eszembe este fél 12 magasságában, és az, hogy most jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése