Úszó jegy

Ez az egyik leggyakrabban elkövetett helyesírási hibatípus (mármint az összetett szavak helyesírása), gyakorlatilag ez ad kenyeret minden korrektornak. Ugyanis az "úszójegy" egybeírandó. Miért? Mert nem a jegy úszik, hanem ez egy összetett szó, azt jelenti, hogy csak úszni, azaz rövid időre megy be az ember a strandra.
Az "úszó jegy" az ez:

Hát ilyesmivel szórakoztatom magam itthon...

Mjúzik-cak-cak

Minthogy Kodály bácsi is megmondta: a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni, gondoltam, én sem teketóriázom. Persze énekléssel és dúdolással kezdtem, de szűkös (bár egyre bővülő) repertoáromat nem éreztem kielégítőnek, úgyhogy először bekapcsoltam az MTV-t és a Vivát, gondolván, hogy zene megy rajta. Nos, csalódnom kellett. Látszik, hogy nem tartok már lépést a zenei élettel, mert egyetlen számot sem ismertem, pedig három napig próbálkoztam, de minden, amit hallottam, a "zaj" kategóriába esett.
Úgyhogy anyumtól szerványoltam egy cd-lejátszós rádiót, és azóta Klasszik Rádiót hallgatunk. Klasszikus zenék, amit egyébként is szeretek, és egész sokat ismerek is közülük, valamint filmzenék, amit viszont nagyon szeretek, és nem nagyon van olyan, amit ne ismernék fel. Tökéletes!
Aztán majd egy éves kortól jöhet a gitár meg a dob...

Meleg

Most, hogy ilyen kánikula van, még jobban örülök, hogy már nem a lapostetős, legfelső emeleti lakásban lakunk. Persze itt is van meleg bőven, viszont lehet huzatot csinálni, és amúgy is Budapesten alapértelmezett, hogy 5 fokkal melegebb van, mint bárhol a környéken...
Engem persze nem zavar a meleg, mindig is jól bírtam, de Kistücsök nagyon nehezményezte azt az egy napot, amíg nem jöttem rá, mi baja van.

Szerelmesek

Lehet, hogy mostanában több ilyen kedves dolgot veszek észre az életkémben?

6 millió év

Az a durva, hogy amióta megjelent, az összes játékos összes playtime-ja több mint 6 millió év... Én nem mertem megnézni a /played időmet már egy ideje.

Sajtos-sajtos

Ma csináltam sajtos-sajtost, és tökéletesen olyan lett, mint Nagyié volt.

A sajtos-sajtos messze földön híres (legalábbis a régi ismerőseim között), neve az alábbi párbeszéd alapján keletkezett valamikor a kilencvenes évek közepe-végén:
- Mi ez?
- Sajtos.
- Sajtos micsoda?
- Ez a neve: "sajtos".
- De mégis, sajtos micsoda?
- Sajtos-sajtos.
A kötőjel persze nem helyes írásmód, hiszen az első "sajtos" a jelző, a második a jelzett szó, így simán külön kéne írni, de mivel közben a sós süti nevévé avanzsált, gondoltam, megengedem, hogy közeledjenek a szavak egymáshoz...
Elkészítése végtelenül egyszerű, de van pár sarokköve a dolognak, ami nélkül nem igazzy. Viszont mindent úgy csináltam, ahogy a receptben le van írva, és voilá, pont olyan is lett.
Nagyi ma büszke lenne rám.

Négy hét

Kistücsök ma négy hetes. Ennek örömére élete leghosszabb utazását kapta: elvittem a gyerekorvoshoz az egy hónapos kontrollra. A rendelő fél órányira van tőlünk gyalog (babakocsival), de babó nagyon nyugisan viselte az utat még a kinti 32 fokban is. Mindent rendben találtak vele, plusz megdicsérték, hogy végre egy értelmes nevű gyerek...
Számokban:
- 3600 grammal született, most 4510
- 54 centivel született, most 56
Kérdeztek még ilyeneket, hogy átfordítja-e a fejét hason (igen), nyugalomban a keze ökölben van-e (igen), felsíráskor csak a hangommal meg tudom-e nyugtatni (sose próbáltam), satöbbi, de sztoikus nyugalommal tűrt minden vizsgálódást, csak arra rágott be egy kicsit, amikor beledugtak egy nyelvlefogót a szájába.
Ha már négy hetes lett, akkor gondoltam, írok egy kis összefoglalót arról is, hogyan tengetjük napjainkat. Bár ezt lehetne akkor is, amikor majd egy hónapos lesz (szombaton), de most belelendültem.
Hihetetlen, mennyire gyorsan elröppent ez az idő! Amikor az ember hetekben méri az idő múlását, akkor minden olyan gyorsan történik.
A napom elég feszesen be van osztva, még úgy is, hogy a suttogó alapján etetek, azaz nincs kőbe vésett, konkrét időpont. Kényszerevés és kényszerivás van, mert különben elfogynék, és a tejem is elfogyna: reggel 7-kor kelek a férjemmel, ekkor általában babó is felébred, de van, hogy kicsit előbb vagy később. Ekkor eszik babó, reggelizem én, majd leülök egy kicsit a gép elé, megnézem, mi hír a nagyvilágban. 10 körül valamikor megeszem egy joghurtot zabpehellyel. aztán amikor kéri, akkor megetetem Picúrt is. Utána tudok ilyesmiket csinálni, hogy betenni a mosást, vagy épp kivenni és kiteregetni, rendet rakni a konyhában, főzni köretet az elkészített ételeimhez, satöbbi. Dél és egy között valamikor ebédelek, majd megetetem babót is, utána egy-másfél óra délutáni alvás (amikor hagyja), három-négy felé újabb etetés, négykor eszem egy csomó friss gyümölcsöt (meggy, sárgabarack mostanában). Ötkor eszem egy fél kefírt. Öt után kiviszem babót levegőzni (vagy séta, vagy csak heverés a kertben). Hat-hét felé etetés, majd vacsorázom én is. Ekkor ismét van egy kis nyugi, úgyhogy én is zuhanyzom, aztán tudok együtt lenni a férjemmel, esetleg megnézni egy sorozatepizódot, vagy ilyesmi. Kilenc-tíz körül fürdetés, etetés, éjszakai üzemmódba kapcsolás. Ha nem fáradtam ki teljesen, akkor még 11-ig fenn vagyok, ha igen, akkor inkább szundi. Egy felkelés az éjszaka közepén (3-4 felé), etetés, majd szundi bekk. Goto 10.
Közben arra is figyelek, hogy megigyak minimum napi 4 liter vizet (más folyadékból nem lehetne ennyit meginni), mert ez kell a tejhez és a hőségben való életben maradáshoz. Erre azt fejlesztettem ki, hogy egy IKEÁs fél literes korsóból iszom mindig, és minden másodikat megcitromozom - így nem felejtem el, hol tartok. Ezzel a módszerrel simán megy a dolog, napi 4,5 is néha.
Persze ez az egész rendszer sok mindenen múlik, és néha borul is, főleg mikor ennyire meleg van. Szegény Picúr nem bírja leadni a hőt a kis testével, és ettől napközben kissé zaklatott. Viszont amikor épp nem az, és csak néz az okos szemével, és én is nézem őt (még nem untam meg csak simán gyönyörködni benne), na, azért megéri az egész. Full-time job, de a legjobb...

Jim szerint a világ

Nagy általánosságban elmondható, hogy az amerikai sitcomok nem jönnek be nekem. Al Bandytól a hideg ráz, a Jóbarátokat csak simán nem találom viccesnek, még a How I Met Your Mother-ből néztem párat, de az sem volt kifejezetten vicces, úgyhogy nagyjából feladtam. Eddig is tudtam, hogy a humoromat nem találják el az amerikai cuccok, megleszek továbbra is.
Ámde.
Mégis akad egy kivétel, kb. fél éve véletlenül találtunk rá tévéböngészés közben a Comedy Centralon. A Jim szerint a világ kifejezetten tetszik. Életszerűek a szituációk, szerethetőek a karakterek, igazi családi konfliktusokat old fel humoros módon, teljesen jó. Az már csak plusz pont, hogy Jim Belushi játssza az apát, akit én amúgy kedvelek, és szerintem remekel ebben a szerepben. Szerintem attól annyira bájos, és nekem is attól tetszik leginkább, hogy egy teljesen átlagos családot mutat be, akiknek a problémáit mindannyian ismerjük, viszont a megoldásaikat néha tanulni lehetne.
Nem nézném meg elejétől a végéig a nyolc szezont, de rövidke kikapcsolódásnak tökéletes.

Emléklap

Nem tudom, más önkormányzatok küldenek-e emléklapot az újszülötteknek, de nekem tökre tetszett. Milyen kedves már!

Csalódás a könyv végén

Kiolvastam az új Gaiman-könyvet. Azt kell mondanom, kicsit csalódtam benne sajnos. A szöveg jól van megírva, Gaiman-es, tetszettek a mondatok, mint mindig, úgyhogy olvastatja magát, nagyon gyorsan meg lehet enni a könyvet. Ugyanakkor az volt a benyomásom, mintha ez inkább novellaként indult volna, csak kiburjánzott. Már a közepénél tartottam a könyvnek, és még mindig úgy éreztem, a bevezetőt olvasom, és fog történni valami csavar vagy ilyesmi. De nem történt. Így viszont - nem tudom megfogalmazni rendesen - nem keltette fel az érdeklődésemet a történet. Lehet, hogy úgy van ez, mint egy film második részével: hogy ami az elsőben meglepő és zseniális, az a másodikban már nem elég, hiszen ott már ismerjük az alapokat. Lehet, hogy úgy van, hogy Gaimantől ez nem elég, mert ezt már olvastuk tőle többször is.
Azzal nem értek egyet, amit egyesek állítanak, hogy túl rövid a könyv - persze, hogy rövid, de ezt a sztorit nem lehetne hosszabban, sőt! Nekem az a véleményem, hogy rövidebben kellett volna. És írjon inkább valami tényleg regénytémájút, hosszabban.

Mellesleg

Amikor az embernek gyermeke születik, egy csomó minden megváltozik. Ez nem is kérdés, és a 90%-ára előre fel lehet készülni fejben és lélekben is, úgyhogy semmi gondot nem okoz. Viszont van egy pár dolog, ami nincs leírva a könyvekben, és hol vicces, hol csak simán kedves, ahogy az ember magától rájön.
Ilyen például az intimitás / szégyenlősség kérdése. Volt idő, amikor még a saját családom előtt is szégyenlősen takargattam magam, most meg azon veszem észre magam, hogy idegen emberek is az én mellemről beszélgetnek fesztelenül (pl. a védőnők egymás közt). Plusz vicces, hogy ezt azzal ellensúlyozzák, hogy cicinek hívják, hátha attól kevésbé zavaró, vagy nemtom.
Ha belegondolok, akkor furcsán érzem magam, de ha nem gondolok bele, akkor teljesen természetes, hiszen én most két lábon járó étel vagyok, úgyhogy másképp kell kezelni a testemet és az ahhoz kapcsolódó érzeteket, mint egyébként. De nemcsak mások viszonyulnak máshogy hozzám, hanem az én fejemben is átalakult ez a kérdéskör. Például nem tartanám teljesen elképzelhetetlennek és elvetemültnek azt sem, ha a strandon egy félreeső sarokban kellene etetnem. Mondjuk egy hónap múlva.

Lekvár, gyümölcs, fagyi

Találtam egy zseniális oldalt, ahol a környékbeli termelőktől házhoz szállítanak nekem élelmiszert. Valahogy mostanában rá vagyok állva a házhoz szállítós dolgokra, pl. soha életemben nem vettem még a Family Frost-tól semmit, mert mindig az a rossz érzés kötődött hozzájuk, amikor Révfülöpön a nagy nyári szieszta kellős közepébe belenyomják a hülye dallamukat, de most vettünk fagyit, hogy legyen nekem, mert a legközelebbi fagyizó 20 perc sétára van, és az 40 oda-vissza, és az azért még így három hetesen elég gyanús. És hát fagyi nélkül a nyár...
Mindenesetre feltalálom én magam itthon, nincsen ezzel gond... És házhoz szállítanak nekem kábé mindent, amit csak szeretnék.

Dresden

Tegnap extrémnyugis nap volt, csak evés-alvás, úgyhogy Dresden files napot tartottam. Olvastam egy csomót (tényleg, azt mondtam már, hogy az első könyvet ki is olvastam, és már a másodiknál tartok?), és este megnéztem a sorozat első epizódját.
Ami a könyveket illeti, meg vagyok elégedve. Pont amire szükségem van: könnyed, gördülékeny fantasy, nem túl elgondolkodtató, viszont szórakoztató, bármikor le lehet tenni, ha menni kell, de amúgy viszont olvastatja magát, lehet falni a bekezdéseket. Van benne humor bőven, az egyik kedvencem, amikor egy "megbízó" odamegy Dresdenhez, hogy munkát ajánl neki, mire Dresden megkérdezi, miről lenne szó. Erre a fickó:
- There is a gang in Chicago.
- No kidding.

Szóval remek. Most az a tervem, hogy kiolvasom a Fool Moont, aztán egy kis megszakítás következik, hiszen kijött az új Gaiman-regény (!), aztán majd vissza Dresdenhez, amíg meg nem unom (könyv van bőven).

Viszont a sorozat rémes. Még megnézek majd egy részt, hogy biztos legyek benne, de nem véletlen, hogy csak egy szezont élt meg. Ennél még én is jobb forgatókönyvet írok, az olcsó megoldások nagyon zavaróak (Bob emberként való megjelenítése, hogy ne kelljen CGI, például), olyan lightos, hogy a könyv is lightos, nade egyáltalán nem ennyire és nem így!, és nem értem, miért kellett egy csomó mindent megmásítani a könyvekhez képest, szerintem teljesen feleslegesen. Ne nézzétek, olvassátok!

Vigyem föl a padlásra

Ma két hete, hogy kézbe vehettem a kisfiamat.
Ez a mondat több szempontból is döbbenetes. Két hét telt el, de mintha két év lett volna, annyi minden történt közben, és kézbe vehettem a kisfiamat, amire kilenc hónapig készültem, és mégis újra és újra rá kell eszmélnem, hogy ez a pöttöm, gyönyörű kis ember a babaszobában az én gyermekem, én hoztam világra, és az én felelősségem, hogy jó ember váljon belőle.
Egyelőre egyébként nagyon jól megvagyunk, meghitt kis nyaralás ez, kevésbé aktív, de nem kevésbé izgalmas, mint a tavalyi.
Babó néha nem szereti, ha mást csinálok (kovászos uborkát, meggylekvárt, vagy csak mosogatok vagy leviszem a mosnivalót), és olyankor rettentő hangját kieresztve bömböl (nagyon cuki!). Kíváncsi lennék, minden anyukának ez a két sor jut-e eszébe erről, mint ami nekem, minden ilyen alkalommal (avagy ez "szakmai" ártalom):
"Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen fel a padlásra."

Farewell, Google Reader

R.I.P. Google Reader.
Továbbra sem értem, miért fájt nekik, hogy folytassák, kevés helyet foglalt, nem kellett vele kifejezetten foglalkozni, és tök sokan szerették (én is: praktikus, egyszerű, letisztult, értelmes) - ezek szerint nem elegen.
Már egy hónapja igyekeztem leszokni róla, több-kevesebb sikerrel, de azt se tudom, mit érdemes használni helyette, ami gépen és androidon is működik, szinkronizál és letöltődik szépen az összes feedem...