Csalódás a könyv végén

Kiolvastam az új Gaiman-könyvet. Azt kell mondanom, kicsit csalódtam benne sajnos. A szöveg jól van megírva, Gaiman-es, tetszettek a mondatok, mint mindig, úgyhogy olvastatja magát, nagyon gyorsan meg lehet enni a könyvet. Ugyanakkor az volt a benyomásom, mintha ez inkább novellaként indult volna, csak kiburjánzott. Már a közepénél tartottam a könyvnek, és még mindig úgy éreztem, a bevezetőt olvasom, és fog történni valami csavar vagy ilyesmi. De nem történt. Így viszont - nem tudom megfogalmazni rendesen - nem keltette fel az érdeklődésemet a történet. Lehet, hogy úgy van ez, mint egy film második részével: hogy ami az elsőben meglepő és zseniális, az a másodikban már nem elég, hiszen ott már ismerjük az alapokat. Lehet, hogy úgy van, hogy Gaimantől ez nem elég, mert ezt már olvastuk tőle többször is.
Azzal nem értek egyet, amit egyesek állítanak, hogy túl rövid a könyv - persze, hogy rövid, de ezt a sztorit nem lehetne hosszabban, sőt! Nekem az a véleményem, hogy rövidebben kellett volna. És írjon inkább valami tényleg regénytémájút, hosszabban.