Sajtos-sajtos

Ma csináltam sajtos-sajtost, és tökéletesen olyan lett, mint Nagyié volt.

A sajtos-sajtos messze földön híres (legalábbis a régi ismerőseim között), neve az alábbi párbeszéd alapján keletkezett valamikor a kilencvenes évek közepe-végén:
- Mi ez?
- Sajtos.
- Sajtos micsoda?
- Ez a neve: "sajtos".
- De mégis, sajtos micsoda?
- Sajtos-sajtos.
A kötőjel persze nem helyes írásmód, hiszen az első "sajtos" a jelző, a második a jelzett szó, így simán külön kéne írni, de mivel közben a sós süti nevévé avanzsált, gondoltam, megengedem, hogy közeledjenek a szavak egymáshoz...
Elkészítése végtelenül egyszerű, de van pár sarokköve a dolognak, ami nélkül nem igazzy. Viszont mindent úgy csináltam, ahogy a receptben le van írva, és voilá, pont olyan is lett.
Nagyi ma büszke lenne rám.