Szóval úgy alakult, hogy pont két etetés közé esett a 12:30-as előadás, így meg tudtam nézni a Gravityt én is. Már előre sejtettem, hogy tetszeni fog, de nem gondoltam, hogy ennyire. Clooney bácsiért nem vagyok oda, de Sandra Bullockot nagyon kedvelem, és ahogy végigolvastam, ki mindenki merült fel a női főszerepre, egyikük se tudta volna ennyire jól, ennyire hitelesen eljátszani. Nagyon jó választás volt.
A képek egyszerűen fantasztikusak, IMAX-ben gondolom még jobban ütnek, mint egyébként. A cg nagyon menő, teljesen bele tudja élni magát az ember a dologba. A különböző nézőpontváltások (kívülről pörög és háttér áll, közelről feje áll és háttér pörög, belül a sisakból) nagyon hatásosak, csakúgy, mint a hangokkal való játék (csend, zihálás, zene). És végre egy film, amelyben nem tudtam belekötni semmibe. Hihetetlenül átgondolt, minden mindenből következik, a kis építőelemek mindenhol a helyükön vannak. Az ejtőernyő kinyílt, ezért nem tud landolni a Szojuzzal, de viszi magával a poroltót, mert kiütött a tűz, stb. És ami a legjobban tetszik, hogy ezt az egész csapássorozatot nem egy kétdimenziós figurának adták, hanem egy hús-vér karakternek, akinek a személyes tragédiája az események láncolatának hatására a néző szeme előtt válik az élni akarás acélos energiájává. Zseniális.Külön örültem, hogy Matt nem élte túl, nagyon nyálas lett volna, ha tényleg csak úgy megtalálja az űrben.
És persze a végső jelenet hihetetlenül impresszív, meg is könnyeztem.
Pörfikt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése