Kismaci

Pöttömke öt hónapos lett. Épp két hete, hogy elmeséltem neki: már csak még egyszer annyit kell élnie, mint addig, hogy tudja, mennyi ideig volt a hasamban. Ha belegondolok, eszméletlen hosszú az a kilenc hónap... De megéri, Isolde is megmondta.

Szóval az alábbiak történtek:

• Öt gramm híján megduplázta a születési súlyát
• Kinőtte a 62-es ruhákat
• Hátrafelé közlekedik (nemhiába rák az aszcendense)
• Jelenleg a M, B és ÁE hangokra gyúr, de a hangok összekötése még nem izgatja (egyszerre csak egyet elv)
• El tudja nevetni magát teljesen spontán
• Hátról oldalra fordul (remélhetőleg hamarosan hasra)
• Járt Dobogókőn
• Én jártam moziban úgy, hogy több mint két órát nem voltam vele
• A Kinder Bueno csokipapír a legérdekesebb tárgy a világon
• Beállt afféle napirendre (kopp-kopp): egy alvás délelőtt, egy alvás délután, négy óránként evés, kilenckor sláfen
• Már volt egy olyan éjszakánk, amikor kilenctől fél hatig aludt
• A cumit kiveszi a szájából, és ha a kezébe adom, be is teszi

Ezenkívül eddig kb. kétszáz embernek sugároztunk pozitív energiát azzal, hogy a macirucijában sétáltattuk. Tisztára megérte megvenni, így én is töltekezem a mosolygó arcokból...