Amúgy nekem mint nyelvésznek kifejezetten érdekes, ahogy Kistücsök tanulja a kommunikációt és a nyelvet. Hihetetlen jó látni, ahogy fejlődik, egyre többet megért. Mondom a szavakat, és tudja, miről beszélek: "buksi" szóra a fejéhez nyúl, "hinta-palinta" hallatán felderül az arca, a saját állatainak már mind tudja a nevét, "tedd bele", "fogd meg" stb. simán megy neki. És minden nap meglepődöm valamin, hogy jé, már ezt is érti.
A hangképzés terén persze más a helyzet, előbb meg kell tanulnia irányítania a saját ajkát és nyelvét, de egyre jobban megy. Először azok a hangok mennek minden babának, amelyek a szopizásra hasonlítanak (b, m, n, p), később a még mindig fix képzésűek, pl. explozívák, és utoljára a bizonytalan képzésűek. Annak ellenére, hogy ezt tudom, mégis meglepődtem, mennyi szóval találkozik a Picúr, amiben p hang van (apa, pohár, popi, puki, háp, párna, pocak, papi, stb.), sokkal ritkábbnak gondoltam. Jelenleg az f hangot gyúrja, arra próbálom rávenni, hogy tegyen utána magánhangzót (fa, fű, föld), de az még nem megy.
Az anyanyelvtanulás szakaszait
ez az oldal elég jól összeszedi, és azzal is egyetértek, hogy az anyanyelvtanulás
olyan, mint az idegennyelv-tanulás (mellesleg ezen az oldalon tök jól összeszedik, hogyan beszéljünk a babához). Persze ha egy idegen nyelvet is úgy tanulhatna meg az ember (akár felnőttként), hogy két évig nem kell beszélnie, csak figyelnie, 0-24 ott lenne mellette valaki, aki ezen a nyelven beszél, minden produkciójának örül, és közben kiszolgálja, akkor bárki képes lenne anyanyelvi szinten megtanulni egy nyelvet két év alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése