Tizenegyes

Újabb hónap telt el. Számokban:
- Gramm: 9160
- Centiméter: 77
- Fog: 6

Emellett megvolt élete első három órán túl gyógyuló sérülése is (eddig minden karcolás brutálgyorsan begyógyult), ráadásul én okoztam: egy kicsit hosszabbra hagytam a körmömet, és ettük a kiflit, és túl nagyot harapott, és ki akartam szedni a szájából a felét, és felsértettem az ajkát szegénynek, még vérzett is.
Egyik napról a másikra úgy döntött, hogy most már nem szeretne többet háton aludni, és elkezdett oldalt fordulni, mostanra pedig folyton hason alszik, pedig élete első nyolc hónapjában erre egyáltalán nem volt hajlandó. Most annyi nehézség van, hogy álmában nem tud hasról visszafordulni, hanem mindig automatikusan felül, erre meg felébred, úgyhogy kétszer-háromszor fel kell kelni hozzá éjszaka, átmenni, szépen visszafektetni, betakargatni, és szundi. Úgyhogy most ébren a gurulást és az ülésből lefekvést gyakorolgatjuk bőszen.
Plusz egyedül olvas: odament a polchoz, levett egy kemény fedeles könyvet, amelyik nyitva marad az ölében, és szépen elkezdte lapozgatni, mint a nagyok.
Járni nem tanulunk, egyelőre azt szeretném, ha az állás jól menne neki. Már próbálgatja magát, elengedi a rácsot vagy a lábamat folyton, öt másodpercig egyensúlyoz magában, és aztán vagy seggre ül, vagy megfog újra. Mászni viszont nagyon gyorsan tud, alig lehet utolérni - és ez is a kedvenc elfoglaltsága. Viszonylag nehéz sokáig "bezárva" tartani.
Ebben a hónapban a legnagyobb esemény az volt, hogy elhagytuk az esti tejecskét, és most már csak reggel kap. Kicsit nehezményezte, de azt jobban, hogy egy hétig nem volt itthon az apukája, úgyhogy gyorsan elfelejtette a dolgot.
Vicces, hogy mikor még a nagy esők előtt jó idő volt, akkor egyszer kinn ültünk a kertben egész délután, és lebarnult egy kicsit a kézfeje (mert csak az volt kint a ruhájából). Tavaszi sofőrbarna.