365

Egy éve ilyenkor a kórházban feküdtem, és vártam, hogy visszahozzák nekem azt a pici csomagot, aki hajnalban érkezett meg a világra. Egy év alatt kicsi emberré lett, van önálló akarata, érti, amit mondok, tudja, mit szabad és mit nem, és úgy eszi a kenyérkockákat, mint a nagyok.
Bútorokba kapaszkodva, oldalazva közlekedik, vagy pedig mászva, amit olyan tökélyre fejlesztett, hogy alig lehet utolérni. A lépcsőn felment már egy emeletnyit, de mivel a lejövés nem annyira izgalmas, ezért most nem akarja újra meghódítani a magaslatot. Inkább játszik az egyberakós poharakkal, karikákkal, formaválógatóval (minden formát bele tud tenni a lyukba, ha megmutatjuk neki, melyikbe kell).
Mindent szívesen megvizsgál, főleg ha fémszínű vagy zenél, de legfőképp ha fényt bocsát ki magából. Plusz érdekli a fű, levél és virág is, akkurátus mozdulatokkal, precízen szedi szét mindegyiket, és teszi szépen maga mellé egyesével a darabokat. Néha beleteszi egy pohárba, az a biztos alapon.
Egészen tegnapig azt hittem, hét foga van, és várjuk a bal alsó kettest, azért jön rettentően a nyála megint, de tegnap kifigyeltem, hogy titokban kijött a két felső négyes neki, úgyhogy ínyátszúrás tekintetében kilenc foga van. Ebből persze csak hetet tud használni, a maradék egyelőre csak fáj. Viszont azt a hetet használja szívesen: eszi a babakekszet, kiflit, kenyeret, és gyakorlatilag bármit, ami puha, és kockákra van vágva.

A jóidőben lebarnult a kézfeje, amikor még hosszúujjúban vittem ki, ami nagyon vicces most, hogy már csak póló van rajta, olyan, mintha kesztyűt hordana. Most viszont már annyira erős a nap, hogy inkább kenem napvédővel, így kesztyűs is marad.
Nagy kádban fürdik, és megismerkedett a tóval (egyelőre csak a kezével), és eddig tetszik neki ez a nagy víz dolog.
Ja, és befejeztük a szopizást. Jól vette, nem hiányzik neki, sőt, nagyon tetszik neki, hogy olyan dolgokat ehet, amit mi is eszünk. Ha nagyon őszinte akarok lenni, és ki akarom vívni az internetező anyukák haragját, azt mondom, szerintem így is van jól, és egy egyéves gyereknek már nem is kell szopiznia. Kell, hogy kicsit önállósodjon, ne legyen annyira hozzám kötve (de persze az is kell, hogy tudja pontosan, hogy bármikor visszajöhet, és számíthat rám).
9,6 kiló, 79 centi. És tünemény.

UPDATE: Ja, és azt elfelejtettem megírni, hogy az első szava, amelyet  tökéletesen ejt, és tudja is, hogy mit kell érteni alatta, az a "FA".