Sok-sok évvel ezelőtt, egy messzi-messzi galaxisban...

Azért nem volt időm írni, mert csütörtökön volt az általános iskolás osztálytalálkozóm, amit történetesen én szerveztem. Azóta meg azért nem, mert igyekeztem bepótolni minden lemaradást.
Amúgy jól sikerült, tök jó volt látni a régi arcokat, és valahogy mindenkiben meg lehetett találni azt a tizenéves kis embert, akikkel olyan jól megvoltunk a velük töltött négy év alatt (ötödiktől jártam ide).
Pár embert sajnos nem találtam meg, és páran nem tudtak eljönni (Peruból például nem egyszerű hazaruccanni), de így is húsz fölött ültünk az egyre hűvösebb augusztusi estében, egymást méregetve - majd később a kötelező beszámolókat hallgatva.
Kiderült, hogy egyik osztálytársammal három utcányira lakunk egymástól, de hallottam dél-koreai beszédet, romantikus férjszerzést, csodás testvéri kitartást, kalandos életutat, kedvesen nyugodt életutat, speciális nevelési igényű, de elragadó kisfiút és művészetből megélni nem tudást.
Az osztályfőnökünk egy percet sem öregedett, a matektanárnőt, aki nagy kedvencem volt, pedig most láttam először azóta. El is meséltem neki, hogy sosem felejtem el, amikor egy hónapig üldöztem azzal, hogy tudok 80 fokos szöget szerkeszteni, mire ő elmesélte, hogy nyolcadikban mindenkitől megkérdezte, mi szeretne lenni, és én azt feleltem:
- Híres ember.
Erre nem emlékeztem egyáltalán, de biztos vagyok benne, hogy így volt, mert csak nemrég mondtam le róla.
És aznap volt először, hogy nem voltam otthon az altatásnál, és az is tökéletesen sikerült nélkülem, úgyhogy mindent összevetve remek, különös, szívmelengető (és testet kihűtő) éjszaka volt, amelynek egy pontján megállt az idő.

Tudjátok, az az ugrálós izé

Amúgy azt meg már egy csomó ideje meg akartam írni, hogy milyen érdekes nyelvtani jelenségre bukkantam.
Amikor egy anyuka a pici gyerekével van valahol, akkor előszeretettel utal magára vagy a babára T/1-ben ("sétáltunk", "megettük az ebédet", "már mászunk", stb.). Viszont az, hogy egy kívülálló úgymond embernek nézi-e a babát, már más kérdés, megfigyelésem szerint az életkortól függ. Ugye a normális, "felnőtt" viselkedés az, hogy elbeszélünk a baba feje fölött ("hol jártál?", "figyelj csak", stb.).
Ámde a környezetemben lévő összes gyerek (4-6-8 évesek) mind így mondják: Nézzétek, Figyeljetek csak, Tudjátok, hogy..., stb. Nagyon vicces volt úgy végighallgatni egy beszámolót az Elevenparkról, hogy Pöttömke is hallgatóságnak volt számítva (amúgy figyelt is egy kis ideig).

I am what I am

Igen, fogok játszani Warlords of Draenorral. És igen, tetszett a trailer, végre visszamegy a játék arra a vonalra, amiért majdnem tíz éve elkezdtem.

Addig meg phunolás és arcoknak betörése!

Ő még csak 14

Pöttömke 14 hónapos, és mindent ért. Ha valamit mégsem, akkor hunyorog, és megpróbálja megérteni. Ha még akkor sem, akkor látványosan elkezd mást mutatni, amit tud (pl. megmutatja a fülét, orrát, pocakját, vagy elmondja, hogy a méhecske azt mondja, hogy "Zzzz").
Én is egyre többször megértem, mit szeretne. Mutogat, megvannak a szavai dolgokra, és nagyon örül, ha rájövök, mit vakerált.
A legdurvább formabedobóban, amelyikben 18 forma van, tizenegyet szóról felismer (kör, négyzet, téglalap, háromszög, ötszög, hold, virág, csillag, paralelogramma, rombusz, trapéz), azaz ha mondom, hogy keresse meg, akkor a kezébe veszi. Bedobni egyelőre üzembiztosan a kört tudja, de a kisebb formabedobókon már mindent.

Felállt a szoba közepén kapaszkodás nélkül, és már simán megy 5-6 lépést is, ha éppen van kedve, és valami van az egyik kezében (ez elengedhetetlen feltétel - gondolom az egyensúlyozáshoz kell, mint a legyező a kötéltáncosoknak). Kapott kismotort is, de az egyelőre nem vonzza - viszont tökéletes eleganciával száll le róla, mint herceg a lóról, oldalfelé leemelve a lábát.
Voltunk egy hétig házon kívül, így a sokáig nem otthon alvás is megvolt, jól bírta.
Kipróbáltuk az "egész délután távol vagyok" dolgot is, látszólag nagyon jól bírta, de aztán este kiderült, hogy mégsem, mert akkor dolgozta fel a sokkot, és nem aludt semmit.
Rengeteget pancsolt a tóban, nagyon élvezte még a 25-26 fokos vizet is. Ha már egyszer beleült, extrém trükkök kellettek ahhoz, hogy kihozzuk.
Megmérgeztem fokhagymával, úgyhogy egy délutánt végighányt szegény, kezdő anyák hülyesége tipikus esete. De szerencsére továbbra is szeret enni, a reggeli már igazi felnőttes kaja: kenyérkockák sajtkockákkal, uborkakockákkal és felvágottal, kedvence a kolbász, mi más...

UPDATE: Ja, és ad puszit, ad a kajájából nekem falatot (persze csak ha már nem éhes), és majdnem körbesétálta a szemben lévő háztömböt úgy, hogy a kezemet fogta.

Lángos, paci, falevél

Kistücsök szerintem egész életében nem látott annyi embert, mint amennyit ma a Margit-szigeten, pedig nem is voltak olyan borzasztó sokan, mert le tudtunk ülni az egyik réten az árnyékba.
Viszont nagyon tetszettek neki a bringó hintók, rollerek, kutyusok, biciklik, buszok, na és persze a paci, amelyik a vadaskertben tőle kb. tíz centire ment el (és rótta hűséges köreit a lelkes óvodáskorú gyerekekkel a hátán).
Amúgy kedvelem a Margit-szigetet, sok élmény köt oda, köztük az, amikor a szemműtétem után először láttam meg a faleveleket a saját szememmel...
Újdonság is volt: eddig mindig fagyit ettem a séta közben, most lángosra neveztem be. Azt se ettem már vagy két éve.

A holnap határa

Végszóra én is meg tudtam nézni az Edge of Tomorrow-t. Olyan rég nem voltam moziban, hogy majdnem megsüketültem tőle, viszont ennek ellenére tetszett. Spoiler.

Peace

Amúgy tegnap óta nyaralok. Random délelőtti szundik, tóban fürdés, lemondott munkák, Hearthstone-ban megölt heroic bossok, finom ebédek, jó beszélgetések, filmnézés (Margin Call), virslisütögetés tűzön meg ilyenek.
Ja, és elhoztuk az IP kamerát otthonról, úgyhogy Picúrt is látom elalvás közben.
Peace.

Toy Story

Ez meg minden idők legszomorúbb séta közbeni látványa:

Homo erectus

Ezt a videót mindenki megcsinálja a gyerekéről, ugye? ;)

Ó, mondd, te kit választanál?

Tegnap kimondtam, amit eddig is tudtam, csak így most végleges rádöbbenés volt: a jelenlegi élethelyzetemben vagy fordítok, vagy írok. A kettő együtt nem megy.

Tehenek és Süsü

Szóval már egy csomó ideje akartam írni az absztrakcióról.
Engem kezdettől fogva jobban érdekelt Kistücsök értelmi fejlődése, mint a fizikai (na persze nagy élmény végigkövetni, hogy "már fogja a játékot a kezében" odáig, hogy "már megáll egymagában" és tovább), és szerintem ez az igazi élmény: látni, ahogy egyre többet felfog a világból, egyre többet megért abból, amit mondok, és igyekszik kommunikálni ő maga is.
Az értelmi fejlődésnek pedig egy sarkalatos pontja, hogy milyen elvont gondolkodásra képes.
Már akkor is megörültem, amikor rájött, hogy a látóteréből kikerülő dolgok nem tűnnek el végleg, és háton fekve felvette a füle mellé ejtett játékot (de rég volt!), de most egyszerűen ugrólépésben fejlődik, minden nap mutat valami izgalmas újdonságot. Ugye több hét volt anno, amíg rájött, hogy van olyan is, hogy megnyom egy gombot, és annak hatására máshol történik valami (pl. kapcsoló), ez nagy sláger azóta is. Aztán rájött, hogy a könyvben a bokor mögé bújt nyuszi az mindig ugyanaz a nyuszi a bokor mögött, akárhányszor kukucskál be mögé, így már a "hol a nyuszi" kérdésre is tud válaszolni. Sőt, ezt olyan játékok esetén is tudja, amiket mondjuk hetente egyszer lát a nagyszüleinél. Tehát emlékszik.
Az absztrakció egy nagyon fontos lépése volt az is, amikor megértette, hogy ha valamit megnevezünk valahogy, az nem biztos, hogy csak annak az egy bizonyos tárgynak a neve, hanem egy gyűjtőnév (pl. kutyus), és a könyvben ugyanúgy kutyus van, mint a plüssállat vagy az igazi állat a sétáláskor.

Amúgy elképesztő, hogy mennyire jól tudnak jelleg alapján prototipizálni: pl. van egy játékunk, amelyiken csak állatfejek vannak, mégis felismerte csak a feje alapján az oroszlánt anélkül, hogy megmondtam volna neki, mi az. A másik ilyen széles palettán mozgó állat a tehén, na abból már legalább húszféle ábrázolást láttam, fogalmam sincs, hogy Gombóc lát-e bennük valami közöset egyáltalán, vagy csak megjegyzi mindegyikről, hogy a Mehemedes verset mondjuk arra az állatra.
Néha nagyon stilizált rajzok vannak egy-egy mesekönyvben, és ott gyerek legyen a talpán, aki össze tudja vetni az ottani gömb alakú méhecskét a normális, virágban turkáló élő verzióval stb. Ezért mostanában a minél élethűbb rajzokkal illusztrált mesekönyveket kedvelem.
Plusz el kéne menni az állatkertbe.

Nagyon várom a többi lépcsőfokot az elvont gondolkodáshoz vezető úton, a színértéstől a meseértésig és tovább... de egyelőre azt is élvezem, hogy két-három éneket már felismer, és még a megfelelő sor előtt elénekli, amit tud:
- Ó, ha rózsabimbó lehetnék -> DAAA (a végén a "jaj" helyett)
- János bácsi keljen fel -> DNDON (Ding-deng-dong helyett)

Sétálunk-sétálunk

Letelt az első hónap Endomondóval.
Adatok:

• 2106 elégetett kalória (nem borzasztó sok)
• közel 10 óra séta (ez se)
• 43 megtett km (ez se)

Többre számítottam, de azért szeretném megjegyezni, hogy maxiharagszom az appra, mert ha bármi mást csinálok a telefonomon (pl. telefonálok), és háttérbe kell húzódnia az Endomondónak, akkor azonnal kilép, és az addig megtett utat se jegyzi meg. Úgyhogy ennél valamivel több az eredmény.

Jó lenne még több séta.