Tehenek és Süsü

Szóval már egy csomó ideje akartam írni az absztrakcióról.
Engem kezdettől fogva jobban érdekelt Kistücsök értelmi fejlődése, mint a fizikai (na persze nagy élmény végigkövetni, hogy "már fogja a játékot a kezében" odáig, hogy "már megáll egymagában" és tovább), és szerintem ez az igazi élmény: látni, ahogy egyre többet felfog a világból, egyre többet megért abból, amit mondok, és igyekszik kommunikálni ő maga is.
Az értelmi fejlődésnek pedig egy sarkalatos pontja, hogy milyen elvont gondolkodásra képes.
Már akkor is megörültem, amikor rájött, hogy a látóteréből kikerülő dolgok nem tűnnek el végleg, és háton fekve felvette a füle mellé ejtett játékot (de rég volt!), de most egyszerűen ugrólépésben fejlődik, minden nap mutat valami izgalmas újdonságot. Ugye több hét volt anno, amíg rájött, hogy van olyan is, hogy megnyom egy gombot, és annak hatására máshol történik valami (pl. kapcsoló), ez nagy sláger azóta is. Aztán rájött, hogy a könyvben a bokor mögé bújt nyuszi az mindig ugyanaz a nyuszi a bokor mögött, akárhányszor kukucskál be mögé, így már a "hol a nyuszi" kérdésre is tud válaszolni. Sőt, ezt olyan játékok esetén is tudja, amiket mondjuk hetente egyszer lát a nagyszüleinél. Tehát emlékszik.
Az absztrakció egy nagyon fontos lépése volt az is, amikor megértette, hogy ha valamit megnevezünk valahogy, az nem biztos, hogy csak annak az egy bizonyos tárgynak a neve, hanem egy gyűjtőnév (pl. kutyus), és a könyvben ugyanúgy kutyus van, mint a plüssállat vagy az igazi állat a sétáláskor.

Amúgy elképesztő, hogy mennyire jól tudnak jelleg alapján prototipizálni: pl. van egy játékunk, amelyiken csak állatfejek vannak, mégis felismerte csak a feje alapján az oroszlánt anélkül, hogy megmondtam volna neki, mi az. A másik ilyen széles palettán mozgó állat a tehén, na abból már legalább húszféle ábrázolást láttam, fogalmam sincs, hogy Gombóc lát-e bennük valami közöset egyáltalán, vagy csak megjegyzi mindegyikről, hogy a Mehemedes verset mondjuk arra az állatra.
Néha nagyon stilizált rajzok vannak egy-egy mesekönyvben, és ott gyerek legyen a talpán, aki össze tudja vetni az ottani gömb alakú méhecskét a normális, virágban turkáló élő verzióval stb. Ezért mostanában a minél élethűbb rajzokkal illusztrált mesekönyveket kedvelem.
Plusz el kéne menni az állatkertbe.

Nagyon várom a többi lépcsőfokot az elvont gondolkodáshoz vezető úton, a színértéstől a meseértésig és tovább... de egyelőre azt is élvezem, hogy két-három éneket már felismer, és még a megfelelő sor előtt elénekli, amit tud:
- Ó, ha rózsabimbó lehetnék -> DAAA (a végén a "jaj" helyett)
- János bácsi keljen fel -> DNDON (Ding-deng-dong helyett)