Ő még csak 14

Pöttömke 14 hónapos, és mindent ért. Ha valamit mégsem, akkor hunyorog, és megpróbálja megérteni. Ha még akkor sem, akkor látványosan elkezd mást mutatni, amit tud (pl. megmutatja a fülét, orrát, pocakját, vagy elmondja, hogy a méhecske azt mondja, hogy "Zzzz").
Én is egyre többször megértem, mit szeretne. Mutogat, megvannak a szavai dolgokra, és nagyon örül, ha rájövök, mit vakerált.
A legdurvább formabedobóban, amelyikben 18 forma van, tizenegyet szóról felismer (kör, négyzet, téglalap, háromszög, ötszög, hold, virág, csillag, paralelogramma, rombusz, trapéz), azaz ha mondom, hogy keresse meg, akkor a kezébe veszi. Bedobni egyelőre üzembiztosan a kört tudja, de a kisebb formabedobókon már mindent.

Felállt a szoba közepén kapaszkodás nélkül, és már simán megy 5-6 lépést is, ha éppen van kedve, és valami van az egyik kezében (ez elengedhetetlen feltétel - gondolom az egyensúlyozáshoz kell, mint a legyező a kötéltáncosoknak). Kapott kismotort is, de az egyelőre nem vonzza - viszont tökéletes eleganciával száll le róla, mint herceg a lóról, oldalfelé leemelve a lábát.
Voltunk egy hétig házon kívül, így a sokáig nem otthon alvás is megvolt, jól bírta.
Kipróbáltuk az "egész délután távol vagyok" dolgot is, látszólag nagyon jól bírta, de aztán este kiderült, hogy mégsem, mert akkor dolgozta fel a sokkot, és nem aludt semmit.
Rengeteget pancsolt a tóban, nagyon élvezte még a 25-26 fokos vizet is. Ha már egyszer beleült, extrém trükkök kellettek ahhoz, hogy kihozzuk.
Megmérgeztem fokhagymával, úgyhogy egy délutánt végighányt szegény, kezdő anyák hülyesége tipikus esete. De szerencsére továbbra is szeret enni, a reggeli már igazi felnőttes kaja: kenyérkockák sajtkockákkal, uborkakockákkal és felvágottal, kedvence a kolbász, mi más...

UPDATE: Ja, és ad puszit, ad a kajájából nekem falatot (persze csak ha már nem éhes), és majdnem körbesétálta a szemben lévő háztömböt úgy, hogy a kezemet fogta.