Rádöbbenés

Szóval a szomszédasszonyom áthívott, hogy válogassak ruhákat Kistücsöknek, mert az ő hatéves fiának el van téve az összes szatyrokba, és nézegettem a sok-sok szatyornyi ruhát, láttam, hogy a nagyja még bőven nagy, és belémnyilallott élesen, édesen és véglegesen, hogy még nagyon sok ideig lesz rám szüksége egy pici embernek, és nagyon sok ruhát kell még vennem neki, nagyon sok pelenkát cserélni, nagyon sok dolgot kell még megtanítani neki, és a másfél év még semmi sem volt.
Nyilván eddig is tudtam, hogy a fiam egyszer lesz hat meg tíz meg tizennyolc éves (sőt, több is), de valahogy nem tudatosult bennem, hogy már most tele van a szekrény a cuccaival, holott még az ovi is messze van.