A hónapok valahogy mindig úgy telnek, hogy miután megírok egy postot, szép lassan csordogál az idő, és á, ráérek én még összegyűjteni, miket fogok írni, aztán a hónap második fele az egyszer csak eltűnik, hopp, és máris itt van a huszadika.
Három nagy vívmány történt most:
- Képes három tárgyat is a kezében fogni (tenyérbe csúsztat és ujjal csippent)
- Elkezdtünk együtt énekelni: a Fenn a falon-nál a "bolha" szó helyén csettint egyet a nyelvével
- Képes elszámolni háromig, néha négyig is.
Az elszámolást továbbfejlesztve képes egy olyan bonyolult megértésre, hogy a billentyűzeten három lámpa van, mindegyiknek tök máshol van a kapcsolója, és mégis fel és le tudja kapcsolni mind a hármat, illetve remekül elszórakozik azzal, hogy csak egy vagy két lámpa ég.
A lámpák még mindig teljesen elvarázsolják, még mindig szeret lámpát kapcsolgatni, illetve még mindig meg lehet futtatni a fénypöttyel (az órámról visszaverődő napsugárral).
Egy csomó játékát elkezdte megunni, nem játszik velük igazán (a poharas egymásba tevős pl több mint fél évig volt sláger és már egy hete nem játszott vele), most inkább futkosna szegény, de nem tudunk kimenni sétálni kedd óta a betegség miatt (ami amúgy nekem is eléggé lehangoló élmény). Viszont a hiperdrága játékcsúszda, amit egy kiszuperált neoncső-fedélből egy satu segítségével építettem neki, az még mindig menő, mindent le lehet rajta csúsztatni befőttes tetőtől gömbökön keresztül a játékbetűkig.
Természetesen a legjobb a beszédfejlődése, szerintem ez a legviccesebb korszak, amikor még nem tud beszélni, de nagyon próbál, és akár szavakat is alkot - sőt, Pöttömke humorát is megcsillantja, mert remekül tud nevetni egy-egy jobban sikerült szóalkotáson. Az például túl bonyolult, hogy "tetszik", ezért alkotott rá egy szót: "hümp". Az autó is hümp, a betűk is hümp, a labda és a lámpa is, és persze anya meg apa is.
Szeret kettőzni is:
alma-palmi = almalé
kaki-manki = kaki
husi-munsi = husi
stb.
Beszédértése szerintem nagyon ügyes, az ő szintjén kb. mindent ért, de vicces az a pár félreértés, amikor mégsem. Ezek közül jó példa a Már minálunk dalban a "kötény", mert annál mindig a hintája kötelére mutat. Vagy a kukában a szemét, aminél meg mindig a saját szemére mutat.
Viszont már simán összerak öt szavas mondatokat is (kiejtés még nem tökéletes, de a szintaktika igen):
Anya autóján van nagy H.
Beteszem a G betűt a pohárba.
A piros gömb legurult a csúszdán.
Sőt, helyesen tagad:
Apa nem nézi a műsort a tévében.
A konyhában nem ég a lámpa.
Rajzolással ott tartunk, hogy én megrajzolom a nap fejét, és ő rajzol hozzá három sugarat, amelyikből egy általában el is találja a napot. Kanállal evéssel nem jutottunk előrébb, viszont cserébe a pohárból ivás valahogy sikerült. Még nem minden ivás megy pohárból, amikor tételben kell inni, akkor marad a csőrös, de amúgy nagyon ügyes. Szerintem tudna kanállal is enni, csak nem akar.
Végleg kinőtte a 80-as ruhákat, úgyhogy be kellett szereznem pár cuccot, és megvettem az első csomag 5-ös számú pelenkát is, kipróbálni.
Zseniális kis ember, mint eddig, és remélem, hamarosan meggyógyul, mert rossz látni, amikor elhagyja az ereje, és csak bágyatagon néz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése