Holnemvolt

Hosszú idő után eljutottam ismét az Állatkertbe. Nem jártam még ott a Vidámpark állatkertesítése óta, és azt kell mondjam, kifejezetten kellemes lett az eredmény. A Holnemvolt Park jól kialakított, érdekes, már kicsi gyereknek is élvezhető (két évesnek még nem igazán, mint kiderült), és egész sok játék megmaradt valamilyen formában.
Jó ötlet a háziállatos rész, aranyosak a pici kecskék a simogatóban (bár azt hiszem, ez már korábban is volt, csak máshol), és örülök a madárszanatóriumnak is. De a legjobban annak, hogy üzemeltetik a hullámvasutat.
A régi területből csak a nagy állatokat néztük most meg (az is sok volt Picúrnak), az nagyjából olyan volt, mint amire emlékeztem a legutóbbi látogatásról, de jól esett újra végigsétálni az ismerős sétányokon. A majomházat ezúttal sem hagytuk ki (kötelező elem), de sajnos kevés állat volt bent, kint meg nem nagyon lehetett látni őket, így a megfigyelés ezúttal a páviánok répaevésére korlátozódott.
Jó ötlet az állatkert és a vidámpark ötvözése, és szerintem jó a kivitelezés is. Ha nagyobbra növünk, jövünk még biztosan.

Csak a szokásos

Hogy is történt, nem tudom
A tükörben láthatom
Ránc csücsül az arcomon
Mégis remekül vagyok
Itthon töltöm a napot
Nem lopom, nem punnyadok
Célom van ám rengeteg
Örülök, ha ténykedek
Tükröt ritkásan nézek

Lufik és gyertyák... kettő

Ma két éve, hogy megszületett a kisfiam, hajnali 5:55-kor. Már akkor is gyönyörű volt, de most még szebb, hogy ügyes, értelmes kis emberré lett. Vannak velekorú gyerekek, akik önállóbbak, ügyesebben másznak fel a mászókára, tudnak páros lábbal ugrálni, bilibe végzik a dolgukat, kedvesebbek az idegenekkel, jobban bírják az utazást, vagy éppen hajlandóak megenni a tésztát - de én tökéletesen elégedett vagyok vele így is, ahogy van. Mert jól eszik, jól alszik, folyékonyan beszél, gondolatokat közöl, van humora, van önálló akarata, de képes és hajlandó megbékélni azzal, ha nem minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Emlékszik hetekkel korábbi eseményekre, ismeri a színeket, a számokat és a betűket, egyik aktuális kedvenc játéka a "memória light", azaz nyolc kártya, amelyeken négy képpár szerepel, és megkeresi a lefordított kártyák közül a párokat. Ezért csináltunk neki születésnapi ajándékként olyan laminált kis kártyákat, amelyeknek az egyik oldalán pöttyök vannak egytől hatig (mint a dobókockán, ami a másik kedvenc játéka), a másik oldalán pedig különböző állatok. Ma reggel adtam oda neki az ajándékot, estére pontosan tudta oda és vissza, melyik kártyán mi szerepel.

Másik kedvenc elfoglaltsága az utóbbi időben a "fűszerszagizás", azaz felülünk a konyhapultra, és módszeresen végigszagoljuk a háztartás összes fűszerét. Majdnem minden fűszer "fincsi", de csak egy van, ami "nagyon fincsi", az pedig a szerecsendió.
Beszédben a számomra meglepő újdonság az -s képző saját és bátor használata. Megértette a funkcióját, és ő alkot új szavakat: "Játsszunk szerbuszosat", "Ez az U betűs tető, ez a nincs benne semmis tető".
Költött már mondókát is (mindenki kitalálhatja, melyiknek a mintájára):
- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, te leszel a patt.

Ebben a hónapban kijött még két foga (két alsó ötös), így már 18 van. Nehéz folyamat volt, de jól tűrte a dolgot, csak néha akart olyan dolgokat megrágni, amiről egyébként tudja, hogy nem szabad.
Imád pancsolni, a 24 fokos bányatóban és a 22 fokos Balatonban egyaránt kiválóan érezte magát, kár, hogy az idő nem engedte, hogy többet strandoljunk most a hétvégén. Remélem, lesz még rá alkalom a nyáron.
Tavaly úgy éreztem a születésnapján az egy szál gyertyás torta láttán, hogy már milyen nagy fiú, de most kétszer annyi idős, és valójában még mindig kicsi fiú. Ez az eddigi legszebb korszak vele - és gyanítom, hogy ez még egy darabig így lesz.

Irány a Balaton

Egy hatalmas villa nappalijában ülök, szemben velem a falon ősöreg szarvasagancs, az ablakon túl pedig ott az éjszakai Balaton és talán Almádi fényei.
Egy órával ezelőtt még így nézett ki a látvány:

Szóval nyaralok. Az időjárás nem túl kedves, hogy pont most választotta a hidegfrontot, lehetett volna a hét elején vagy a jövő héten, de azért valahogy így is elleszünk. Ma délután a parton fekve legalábbis nagyon jót relaxáltam, miközben hallgattam, ahogy a Balaton hullámai monoton loccsanással a parti köveknek csapódnak.

Geralt coolabb, jóképűbb - és szakállas

Most jutottam odáig, hogy játszottam annyit, hogy írhassak legalább egy postot a játékról.
Röviden: überkirály.
Hosszabban: szuperüberkirály.
Nyilván van bennem némi nosztalgia és szívlágyulás az egész sorozattal és világgal kapcsolatban, de a második részre nem mondtam volna ezeket a szavakat, pedig ahhoz még közöm is volt. Ez a harmadik rész viszont gyönyörű, de tényleg (igen, csak ezért vettem új gépet még tavaly év végén, hogy majd a Witcher 3 fusson rajta faszán), könnyen kezelhető (bár a bokrokban még mindig ugrok egyet ahelyett, hogy felvenném a növényt), nagyon tetszik a hátas hívása és irányítása, és persze nem utolsó sorban a sztori is érdekes (főleg így, hogy nem olvastam a játék hozzám kerülése előtt minden egyes szöveget legalább kétszer).

És igen. A lokalizáció. Amiről egyszer sírtam, hogy nem hozzám került végül, pedig az első két részt én csináltam.
Azt kell mondjam, jó lett. Távolról sem tökéletes, de egy ilyen nagy volumenű lokalizációs munkánál ez azt hiszem, nem is elvárható. Azok a szövegek, amelyeket eddig olvastam, tartalmilag rendben voltak, durva félrefordítást nem találtam. Vesszőhibát, elírást, kisbetű-nagybetűt, ilyesmit igen, főleg a naplóban hemzsegnek, a játékmenet-szövegek jobbak. De erről meg azt gondolom, hogy nem elsősorban a fordítók hibája, hanem a tesztelőké. A fordítás és a lektorálás nagyjából rendben lement, és a tesztelés vagy nem volt egyáltalán, vagy gyatra volt nagyon (ennek lehet köze ahhoz, hogy gondolom megint nem lehetett itthon tesztelni, ami mindig macera, de ennek ellenére ha én észreveszek valamit tíz perc játék után, akkor a tesztelőknek észre kellett volna vennie egy hónap tesztelés alatt akkor is, ha nagyon kellett nyomni).
Összességében mégis azt gondolom, a magyar szöveg rendben van, a játék kiváló élményt nyújt magyar nyelven is - és ez a lényeg.

Előszülinapi aji

A valaha volt egyik legjobb előszülinapi ajándékom:

Óóóóó jeeee! Viszlát szétnyomott és fájóan piros hüvelykujj, viszlát jobb kézzel szenvedés.
Már csak egy dolgot kell megszoknom: hogy a másik oldalon kell nézni a papírt. :)

Legyen inkább nátha

- Figyelj, te Rachmiel, mit szólnál hozzá, ha egy kicsit teher alá nyomnánk ezt a földi halandót? Meglátjuk, hogy bírja.
- Pont ezt? Mi bajod van vele?
- Nemtom, olyan... nyugodt és kiegyensúlyozott. Kicsit billentsük ki.
- Mire gondolsz?
- Kezdetnek megteszi egy kis fogfájás is.
- És mi a célod ezzel, Samandiriel?
- Hát tudod... Ha a földiek szenvednek, az a legjobbat hozza ki belőlük.

- Oké, most már fáj a foga. Nem törődik vele igazán, és nem kezdett el szárnyalni sem. Most mi legyen?
- Jaj, Rachmiel, ez csak a kezdet volt! Most jön egy kis torokfájás, figyelj!
- Torokfájás? 30 fokban? Nem lesz ez túl hihetetlen neki?
- Majd úgy csináljuk, hogy először csak kicsit fáj, és fokozatosan egyre jobban.
- Ez azért elég kegyetlen dolog tőled, Samandiriel, már nem azért. Egyrészt folyamatosan beszél meg énekel ez a földi, másrészt meg éppen a hétvégén fontos megjelenése lesz.
- Hát ez az! Érted akkor végre! Milyen gyönyörű lesz, ahogy torokfájósan is végigcsinálja!
- Én más szót használnék rá...
- Csak figyeld!

- De azért ugye nem tetted tönkre a hangszálait?
- Neeeeem...
- Most már gyógyítsuk meg. Megérdemli a feloldást.
- Na, várj egy kicsit, Rachmiel. Még azt nézzük már meg, mit csinál, ha a torokfájására küldünk egy kis náthát is! Micsoda szép küzdelem lenne!
- Náthát? De még mindig 30 fok van...
- 30 fokban is meg lehet fázni.
- Nem lehetne inkább mondjuk egy egyszerű napszúrás? Aztán szépen kigyógyul mindenből...
- Az snassz. Legyen inkább nátha!

Lawrence-től 2 méterre ültem

Na, bocsánat, most úgy tűnhet, hogy szétjátszottam magam a Witcher 3-mal, de még annyit se játszottam, hogy egy értelmes postnyi véleményem legyen róla... Sajnos ehelyett torokgyulladással szívok szerda óta, és eddig minden egyes nap rosszabb lett. Ma adtam meg a kegyelemdöfést neki azzal, hogy elmentem a Könyvhétre dedikálni. Azt hittem, csak írni kell majd, de készült velem interjú és köszöntött ezernyi ismerős... És persze rengeteg kedves ismeretlen jött, egészen meglepődtem, fél órán keresztül keményen kellett dolgozni.
Ezért simán megérte, hogy a végére teljesen elment a hangom...

Mindenesetre Titok című sci-fi novellám most már olvasható a 2045 - Harminc év múlva c. antológiában, amely az Ad Astra gondozásában jelent meg.

Nyitva tartásváltozás

Ezeket mindig imádom, amikor megpróbálnak nagyon helyesen írni valamit, de nem kérdeznek meg senkit, és nem sikerül:

Ez a bankom levelesládája.

Persze értem és tudom én, hogy a mozgószabály a magyar helyesírás éjsötét mélye és mumusa egyben, de nem olyan bonyi kinyitni amúgy a MHSZ-t a 139-es pontnál, és szerintem nem is annyira borzasztó bonyi felfogni azért...