Ma két éve, hogy megszületett a kisfiam, hajnali 5:55-kor. Már akkor is gyönyörű volt, de most még szebb, hogy ügyes, értelmes kis emberré lett. Vannak velekorú gyerekek, akik önállóbbak, ügyesebben másznak fel a mászókára, tudnak páros lábbal ugrálni, bilibe végzik a dolgukat, kedvesebbek az idegenekkel, jobban bírják az utazást, vagy éppen hajlandóak megenni a tésztát - de én tökéletesen elégedett vagyok vele így is, ahogy van. Mert jól eszik, jól alszik, folyékonyan beszél, gondolatokat közöl, van humora, van önálló akarata, de képes és hajlandó megbékélni azzal, ha nem minden úgy történik, ahogy ő szeretné. Emlékszik hetekkel korábbi eseményekre, ismeri a színeket, a számokat és a betűket, egyik aktuális kedvenc játéka a "memória light", azaz nyolc kártya, amelyeken négy képpár szerepel, és megkeresi a lefordított kártyák közül a párokat. Ezért csináltunk neki születésnapi ajándékként olyan laminált kis kártyákat, amelyeknek az egyik oldalán pöttyök vannak egytől hatig (mint a dobókockán, ami a másik kedvenc játéka), a másik oldalán pedig különböző állatok. Ma reggel adtam oda neki az ajándékot, estére pontosan tudta oda és vissza, melyik kártyán mi szerepel.
Másik kedvenc elfoglaltsága az utóbbi időben a "fűszerszagizás", azaz felülünk a konyhapultra, és módszeresen végigszagoljuk a háztartás összes fűszerét. Majdnem minden fűszer "fincsi", de csak egy van, ami "nagyon fincsi", az pedig a szerecsendió.
Beszédben a számomra meglepő újdonság az -s képző saját és bátor használata. Megértette a funkcióját, és ő alkot új szavakat: "Játsszunk szerbuszosat", "Ez az U betűs tető, ez a nincs benne semmis tető".
Költött már mondókát is (mindenki kitalálhatja, melyiknek a mintájára):
- Egy, kettő, három, négy, öt, hat, te leszel a patt.
Ebben a hónapban kijött még két foga (két alsó ötös), így már 18 van. Nehéz folyamat volt, de jól tűrte a dolgot, csak néha akart olyan dolgokat megrágni, amiről egyébként tudja, hogy nem szabad.
Imád pancsolni, a 24 fokos bányatóban és a 22 fokos Balatonban egyaránt kiválóan érezte magát, kár, hogy az idő nem engedte, hogy többet strandoljunk most a hétvégén. Remélem, lesz még rá alkalom a nyáron.
Tavaly úgy éreztem a születésnapján az egy szál gyertyás torta láttán, hogy már milyen nagy fiú, de most kétszer annyi idős, és valójában még mindig kicsi fiú. Ez az eddigi legszebb korszak vele - és gyanítom, hogy ez még egy darabig így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése