- Pont ezt? Mi bajod van vele?
- Nemtom, olyan... nyugodt és kiegyensúlyozott. Kicsit billentsük ki.
- Mire gondolsz?
- Kezdetnek megteszi egy kis fogfájás is.
- És mi a célod ezzel, Samandiriel?
- Hát tudod... Ha a földiek szenvednek, az a legjobbat hozza ki belőlük.
- Oké, most már fáj a foga. Nem törődik vele igazán, és nem kezdett el szárnyalni sem. Most mi legyen?
- Jaj, Rachmiel, ez csak a kezdet volt! Most jön egy kis torokfájás, figyelj!
- Torokfájás? 30 fokban? Nem lesz ez túl hihetetlen neki?
- Majd úgy csináljuk, hogy először csak kicsit fáj, és fokozatosan egyre jobban.
- Ez azért elég kegyetlen dolog tőled, Samandiriel, már nem azért. Egyrészt folyamatosan beszél meg énekel ez a földi, másrészt meg éppen a hétvégén fontos megjelenése lesz.
- Hát ez az! Érted akkor végre! Milyen gyönyörű lesz, ahogy torokfájósan is végigcsinálja!
- Én más szót használnék rá...
- Csak figyeld!
- De azért ugye nem tetted tönkre a hangszálait?
- Neeeeem...
- Most már gyógyítsuk meg. Megérdemli a feloldást.
- Na, várj egy kicsit, Rachmiel. Még azt nézzük már meg, mit csinál, ha a torokfájására küldünk egy kis náthát is! Micsoda szép küzdelem lenne!
- Náthát? De még mindig 30 fok van...
- 30 fokban is meg lehet fázni.
- Nem lehetne inkább mondjuk egy egyszerű napszúrás? Aztán szépen kigyógyul mindenből...
- Az snassz. Legyen inkább nátha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése