Hová kerültem

Nem így terveztem, de ez a mostani nem az olvasós korszaka életemnek... Mindenesetre mostanra sikerült elolvasnom az antológiát, amelyben szerepelek. A szerkesztés során nem olvastuk egymás novelláját a kollégákkal, úgyhogy utólag kellett pótolni - bár ez sokszor nem feltétlenül baj, mert akkor az ember nem munkaverziókra emlékszik, hanem a véglegesre.

A kötet felépítése szerintem jó lett, a három téma elkülönítése is, bár azt továbbra sem tudom, miért az enyém az első "besorolt" novella. Az írások minimum átlagosak (=egyszer megéri elolvasni, bár már láttunk ilyet vagy nem volt benne meglepetés vagy nem fogott meg), de van köztük szerintem egy-két egészen kiemelkedő is.
A közvéleménnyel ellentétben nekem nem a Kisvárda sejkje tetszett a legjobban. Érdekes volt olvasni, bár annyira sok volt benne a furcsa név, hely, agykifordító utalás, hogy többször belealudtam. Ennek ellenére jól átgondolt és megírt történetnek tartom, mégsem az a kedvenc.
Az irodalmár énem számára a kedvenc a legelső, kategóriákon kívüli novella (Megmondtam előre). Maga a "scifi" része egyáltalán nem meglepő, sőt, majdhogynem unalmas (értem ezalatt a napkitörést és következményeit, amit már százszor olvastunk), viszont a megírás zseniális. A történetben történet önmagába visszahajlása és a jelen és a 2045 összeboronálása nagyon jól sikerült, hibátlan.
Scifi-fogyasztó énem számára pedig a Nulla és egy volt a kedvenc. Élvezet olvasni, érdekes az elképzelés és a megírás, jópofák a technikai megoldások. Simán olvastam volna belőle regényt is.
Volt pár novella, amelyben túlzóan elharapóztak a káromkodások, azok nem tetszettek annyira, és az Aranyösvényent sem szerettem olvasni, pedig egy jól megírt novella, remek karakterkidolgozással, arányokkal, történetvezetéssel. Csak nem nekem írták.
Az egyetlen, amit sajnálok, a Prebábel, mert az alapötlet zseniális, és még ráadásul szakmámba is vág, ha szűken vesszük, de szerintem nem ilyen "infoblock" jellegű retrospektívvel kellett volna megvalósítani. Nem üt annyira, és akinek nem "szakma", az csak legyint, és lapoz a következőre. Persze még így is tetszett az ötlet miatt, de sokkal nagyobb durranás lehetett volna.
Mindenesetre örülök, hogy szerepelhetek ebben a kötetben, mivel a sajátomon kívül a többi novellával most találkoztam, objektíven mondhatom, hogy "jó helyre kerültem", egy remek antológiát sikerült összehozni. Remélem, ha lesz következő, lesz jó ötletem, és időm is megírni.

Színes rizses golyók

Annyi kreatívkodásra futotta mostanában, hogy szülinapi ajándékot csináltam két kétéves gyereknek:

Ételfestékkel megfestett rizs, sima műanyag golyókban, amelyeket a papírboltban szereztem. Pillanatragasztóval azért összeragasztottam a két felet, hogy ne jöjjenek szét.
A történet szomorú vége, hogy végül a golyók a szabadban lettek kipróbálva, és kiderült, hogy aszfalton való dobálásra nem alkalmasak: az egyik eltört. De azért beltéri játéknak nem utolsó, még csörög is.

Rogue Nation

Szombaton azzal szórakoztattam egy moziterem közönségét, hogy a műsorkezdés előtt, a reklámok és előzetesek alatt az ujjamról leesett gyűrűt próbáltam négykézláb mászva, nagy hassal megtalálni a telefonom zseblámpa funkciójával. Hallottam, ahogy messzire gurult, mert egyre halkabban csengett a földön, de egy tíz percbe beletelt, mire megkerestem a sorok között. Meglett.
A Mission: Impossible volt valószínűleg az utolsó film, amelyet moziban néztem. De egyáltalán nem bántam meg, hogy erre mentem el, sőt. Nekem tetszett. A sorozatnak volt egy komoly mélypontja nálam a harmadik résznél, az előző az tűrhető volt, de ez a mostani kifejezetten pörgős, izgalmas, még olyan fordulat is volt benne, amire nem számítottam. SPOILER.

Mi van a hangjegyek mögött?

Ma kimentünk a helyi Szent István ünnepségre, néztünk bábszínházat, hallgattunk gyerekzenekart, sóvárogva néztük a kürtős kalácsot, vettünk vásárfiát, és örültünk, hogy a sok eső után végre kisütött a nap. Kistücsök ma két év két hónapos, úgyhogy beszámoló következik. Fejből, mert ebben a hónapban nem jegyzeteltem.

Az első látványos fejlődés, hogy már egyedül ki tudja rakni az (ismerős) kilenc darabos puzzle-kat. Ismeretlent még csak segítséggel. Viszont ezzel párhuzamosan a kirakós képkockát sem értette eddig, most pedig már egy kilenc kockás kirakóson ha hét kockát a helyére tettem, a maradék kettőn megtalálja a képet, és helyesen beteszi. Ez speciel engem nagyon meglepett.

A másik meglepő az volt, hogy van egy ilyen kis logikai játéka, hogy négyféle színből lehet rá feltenni négyféle formát, és korábban mindig az volt a játék, hogy felteszi az egyforma színeket. Aztán egyik nap gondoltam egyet, és mondtam neki, hogy most tegyünk fel különbözőeket. Először nem értette, de miután feltettem hármat (sárga négyzet, piros háromszög, kék kör), akkor simán megmondta, hogy a zöld téglalap hiányzik.

Duplózni is szeret, tipikusan oszlopokat épít az alap (négy bütykös) elemekből, amelyek a végén már olyan hosszúak, hogy szétesnek középen, és akkor bosszankodik. De azért igyekszem mást is mutatni neki, pl. asztalt, széket csinálunk, és beleülnek a duplo-emberkék, illetve házikót ablakokkal, amelyen kinéznek. Ez csak megfigyelés szinten érdekli, építeni ilyesmit nem vágyik. Szintén nem érdeklődik a sima fakockák egymásra halmozása iránt sem, inkább marad a lerombolásuknál vagy dobozba dobásuknál. Viszont újult erővel feltámadt a fűzős készlet iránti érdeklődése, mert korábban a színes, lyukas formákat csak lecsúsztatta a csúszdán vagy esetleg szétválogattuk szín vagy forma szerint, most viszont képes a kisebb darabokba tényleg befűzni a madzagot, és utána lóbálja a füzért büszkén.

Ezenfelül az új slágerjáték az állatos dominó (hét állattal). Kezdetben békésen pakolgatta őket sorba, keresve a párokat, de most már a dobozba visszapakolás is élvezetes lett, amióta rájött, hogy rakhat egyet keresztbe, és akkor megmutathatja, hogy kimaradt egy dominó. Kezdünk a "miért" kérdéssel is ismerkedni emiatt: 

- Miért maradt ki egy dominó?

- Mert keresztbe van a madár-madár.

Keresztről jut eszembe, a rajzolás új magasságokba emelkedett, amióta képes keresztet rajzolni, mert korábban csak függőleges vonalakat húzott egymás mellé, vagy kiszínezett (=összefirkált) egy általam rajzolt ábrát, most viszont magától rajzol. Sajnos a krétáknak még mindig nagyobb élvezeti faktora van a földön, gurigatva, így általában a kanapé alatt végzik, amit nekem már elég nehéz kiszedni - úgyhogy naponta egyszer rajzolgatunk.

Azt hiszem, ez már korábban is így volt, csak nem volt ennyire meghatározó: üzembiztosan számol 10-ig, sőt, mutatja az ujján. Ez is kedves elfoglaltság: megszámolni a dolgokat. Ha sokat kell számolni, akkor persze elrontja, de nem azért, mert nem tudja a számokat egymás után, hanem mert a mutatásba belezavarodik, hogy melyik dolog volt már és melyik nem.

A hétköznapi "mondókák" közül nemcsak a számokat tudja egymás után, hanem a hét napjait, a szolmizációs hangokat, valamint a bolygók neveit - ez utóbbit természetesen az űrutazós (???!!!) Bogyó és Babócából, és előszeretettel viccel azzal, hogy minden bolygó neve -usz végződést kapjon (pl. Plutónusz).

Beszédben most amúgy nem fejlődött a múlt havihoz képest, gondolom, mivel ezzel már elégségesen megérteti magát. Továbbra is szavakat alkot és nevet rajtuk, ami eszméletlen cuki, de továbbra is E/2-ben beszél magáról és E/1-ben rólam. Mostanában a felszólító módot igyekszem szorgalmazni nála, mert azzal érthetővé válik a különbség, illetve hogy mikor mit kell használni.

A nagy meleget viszonylag nehezen bírtuk, főleg, hogy sikerült elkapnia egy jó kis náthát az egész családnak, úgyhogy duplán szenvedtünk - ha valaki tudja, hogy kell a nátha után maradt köhögés elmúlását meggyorsítani, szóljon. De amikor épp nem betegen kuksoltunk otthon, akkor azért mentünk strandra is. Picúr imádja a vizet, és elég bátran is mozog benne, sőt, most már a kádban is magától beleteszi a fejét a vízbe (oldalra hajtja, hogy a füle lógjon bele, és a szája meg az orra kint maradjon, illetve kis segítséggel hanyatt dől, és mivel pont annyi víz van a kádban, hogy leér a feje hátulja, hülye hangokat ad, és hallgatja a víz alatt, és közben nevet, amíg a szemébe nem cseppen a víz).

E havi aranyköpése, amikor egy olyan mondókáskönyvet nézegettünk sokadjára, amelyikben dalok is vannak kottával, hogy mondom azok a bogyók a hangjegyek. Mire ő:

- A hangjegyek mögött pedig vezetékek vannak.

Irgum-bulgur

Ettem bulgurt.
Ahhoz képest, hogy nem sokkal ezelőttig azt sem tudtam, mi az, és alapjában véve a hideg ráz az ilyen felkapott bio-neo-paleo egészségkonyháktól, nem is sikerült rosszul: kolbászos lecsóval kevertem. Az ízét így nem nagyon éreztem, csak azt, hogy ez bizony búza, de hát az ilyesmit nem az íze kedvéért eszi az ember - hanem, legalábbis részemről, a glikémiás indexéért.
Amely kifejezésről egészen 2013 elejéig szintén nem tudtam, mi az.

Ragnar(ök)

Befejeztük a Vikings eddigi szezonjait, úgyhogy most már up-to-date vagyok belőle. A vikingek eddig is érdekeltek (nem is értem, miért nem követtem eddig a sorozatot), ráadásul jártam is a földjükön, ültem viking hajóban, láttam vikingmúzeumot, skanzent, és hűen felépített viking nagyházat is, úgyhogy még közelebb volt hozzám a sorozat, mint más középkori témájúak.
A tájak, díszletek, várak, satöbbi iszonyú jól néznek ki, a szereplőket is jól választották meg. Azóta utánaolvastam Ragnar Lodbroknak, érdekes és menő figura lehetett, kiválóan nyúltak a karakterhez, és a sok viking téma közül ez egy nagyon jól megvalósítható, és hosszútávon is érdekes sztorivonalra adott kilátást - dicséret érte az ötletelőknek. Mindegyik karakternek van mélysége, szerepe, nagyon jó arcok (Ragnar, Floki, Rollo, Lagertha különösen).
A második szezonban volt az a bizonyos "sasos" jelenet, amely az én ízlésemnek picit sok volt, mármint sok vászonidő, kicsit kevesebb is elég lett volna az érzékeltetéshez, de amúgy minden rendben ilyen téren, nem viszik túlzásba se a vért, se a szexet, mint egyes sorozatokban.
Ami kifejezetten tetszik, hogy a vikingeket nem faékegyszerű gyilkológépnek ábrázolják, hanem van politika, tárgyalás, intrika, és kénytelenek néha egyezkedni másokkal. Mondjuk az nem mindig sül el jól, de hát ilyen volt ez a világ.
Szóval kiváló sorozat, innentől követem a végsőkig. Overall: 8/10 simán.

Szellemileg

Még nem, de már mindjárt

Kezd közeledni a harmadik trimeszter - ezt nem afféle fizikai dolgokon veszem észre, mint lábdagadás, görcsölés, derékfájás vagy ilyesmi (ezek szerencsére még nincsenek), hanem szellemileg kezd rossz lenni a helyzet. Ez mondjuk az előző alkalommal is így volt, úgyhogy nem meglepő, csak nem vártam annyira.
Nehezebb koncentrálnom egy dologra, kiejtek a kezemből dolgokat, mert nem figyelek oda eléggé, elfelejtek dolgokat, ilyesmik. Az eddigi legdurvább az volt, mikor Picúr cipőjét feltettem az autó tetejére, amíg betettem az ülésbe, majd szépen elhajtottam. Száz méterrel később egy körforgalomban szólt rám a mögöttem vezető, hogy elhagytuk a cipőket, és ott vannak az úton... Elég nehéz volt összeszedni a két szétrepült zoknit és a két cipőt különböző helyekről az úttest közepén, de azért sikerült - és senki nem hajtott rá, úgyhogy még használhatóak is szerencsére.

A kakaót elfelejtettem

Korábban valami általam nem kivitelezhető, szinte filmekbe illő anyukai képességnek gondoltam azt, hogy valaki előbb keljen, mint a család többi része, és már sürögve-forogva várja a többiek ébredését - bár tény, hogy anno anyu is minden reggel multivitaminos plusssz pezsgőtablettával ébresztett minket, és már kész volt a kakaó...
Mindenesetre ma hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy a kisfiam kimászott a kiságyból, és mivel nehéz napnak ígérkezett, gondoltam, megpróbálom visszaaltatni. Áthoztam magunkhoz, és csodával határos módon elaludt. Na, én nem. Úgyhogy miután tíz perc lassú kígyómozgással kisettenkedtem az ágyból és a szobából, utána felöltöztem, előkészítettem az aznapi ruhákat a fiúknak, vércukrot mértem, megreggeliztem, rendet raktam a nappaliban, és válaszoltam a tegnapi e-mailekre.
Ők negyed 8-kor kezdtek el ébredezni.

Tanulható?

Mindig van valami, ami miatt elmarad a blogolás, és mondhatnám, hogy amúgy rengeteg minden történik velem, de az igazság az, hogy nem. A hetek egyformán telnek, már amikor nem vagyunk betegek, és mostantól nem is dolgozom. Szeretnék most már azzal foglalkozni, hogy mit jelent majd a kistestvér a családban, milyen változások lesznek, és azokra hogyan tudok felkészülni. Szeretnék utánaolvasni annak, milyen szempontok vannak az együtt alvás, külön alvás mellett és ellen, hogyan kezeljem a kezdeti nehézségeket, stb.

Amikor ezt elmondtam két anyukának (akiknek már nagyobb a két gyerekük), akkor körberöhögtek, hogy tervezhetek én akármit, meg fogják hiúsítani. Ők sose olvastak semminek utána, és mégis jól elboldogultak.
Biztos vagyok benne, hogy úgy is lehet, ha az ember mindent ösztönből csinál, de úgy vagyok ezzel, mint az írással: azt gondolom, vannak tanulható, technikai (jelen esetben pszichológiai) részek, amelyek ismerete tökéletesíti a "mesterséget". Lehet ösztönből írni, és vannak zsenik, akinek megy is, de általában jobban sikerül egy-egy novella vagy regény, ha az ember tisztában van a nyelvvel, tanult írástechnikát, és képes átlátni egy szöveg struktúráját (=sokat olvasott előtte).

Összehajtogatnám

Újabb értelmetlen hét ér lassan a végéhez, amikor is kis családunk teljes létszámban vírusok által ledöntetve otthon senyvedett. Még nincs vége, de most már legalább Picúr nem lázas - az a legrosszabb, amikor én is beteg vagyok, és úgy kell őt ellátni, közben meg nem eszik semmit.

Viszont már egy csomó ideje el akartam mondani, mennyire bosszantanak a gyógyszerek mellett található felhasználási útmutatók, azoknak is az összehajtogatása. Még véletlenül sem úgy vannak hajtogatva, hogy azt valaha is vissza lehessen hajtogatni ugyanúgy, és így már nem férnek be annyira a dobozba a gyógyszer mellé, és alig lehet begyömöszölni.
Na, most kivételesen találtam egy gyógyszert, amelynek ez ügyben piros pont: Béres C-vitamin! Rendesen közepénél van félbehajtva, és onnan is egyértelmű. A negatív példa pedig a gyerek Nurofen, na, az teljes salátává omlik, ha egyszer kitekertem.

Ennyi ritmust elvisel

A hétvége kicsit sűrűre sikeredett: csütörtökön pizzaparty nálunk, pénteken és szombaton is esküvő. Úgyhogy a megritkult bejegyzések annak köszönhetőek, hogy minden szabadidőmben sütit sütöttem, aztán meg simán nem voltam gépközelben.

Minden esküvőre öröm elmenni, de olyanra különösen, ahol nálam szignifikánsan fiatalabbak is úgy gondolják, hogy ennek van értelme. Most mindkét nap ilyen volt. Kedves helyszínek, fiatal társaság, jó idő, mindkét alkalommal templomi szertartás, nagyon meg vagyok elégedve.
Pénteken az extra érdekesség az volt, amikor egyszerre hárman fogták meg a hasam. Szombaton pedig a násznép egy kis gyimesi körtáncot is tanulhatott, erre beálltam én is, gondoltam, ennyi ritmust a Kisasszony is elvisel, sőt, remélem, élvez. Mert nekem nagyon tetszett, igyekszem meg is jegyezni mind a három lépéssort. Volt benne dobogás meg forgás bőven, de nyilván alaplépésekről van szó, így a némi alkoholt fogyasztott násznépnek is ment. Kifejezetten színes és élvezetes kelléke egy lagzinak.