Mindig van valami, ami miatt elmarad a blogolás, és mondhatnám, hogy amúgy rengeteg minden történik velem, de az igazság az, hogy nem. A hetek egyformán telnek, már amikor nem vagyunk betegek, és mostantól nem is dolgozom. Szeretnék most már azzal foglalkozni, hogy mit jelent majd a kistestvér a családban, milyen változások lesznek, és azokra hogyan tudok felkészülni. Szeretnék utánaolvasni annak, milyen szempontok vannak az együtt alvás, külön alvás mellett és ellen, hogyan kezeljem a kezdeti nehézségeket, stb.
Amikor ezt elmondtam két anyukának (akiknek már nagyobb a két gyerekük), akkor körberöhögtek, hogy tervezhetek én akármit, meg fogják hiúsítani. Ők sose olvastak semminek utána, és mégis jól elboldogultak.
Biztos vagyok benne, hogy úgy is lehet, ha az ember mindent ösztönből csinál, de úgy vagyok ezzel, mint az írással: azt gondolom, vannak tanulható, technikai (jelen esetben pszichológiai) részek, amelyek ismerete tökéletesíti a "mesterséget". Lehet ösztönből írni, és vannak zsenik, akinek megy is, de általában jobban sikerül egy-egy novella vagy regény, ha az ember tisztában van a nyelvvel, tanult írástechnikát, és képes átlátni egy szöveg struktúráját (=sokat olvasott előtte).
Az anyukáknak igaza van. Minden gyerek más, hiába olvasol, nem lehet ráhúzni sémákat a gyerekekre. Ha lenne olyan könyv, hogy hogyan működik a nő, az működne nálad? :) Legfeljebb akkora általánosságokban, hogy ihaj.
VálaszTörlésNem azt várom, hogy megtudom az ultimate megoldást, hanem mint az első gyerekem esetében, a sok különböző véleményből és nézőpontból kialakítom a sajátomat.
VálaszTörlés