A kakaót elfelejtettem

Korábban valami általam nem kivitelezhető, szinte filmekbe illő anyukai képességnek gondoltam azt, hogy valaki előbb keljen, mint a család többi része, és már sürögve-forogva várja a többiek ébredését - bár tény, hogy anno anyu is minden reggel multivitaminos plusssz pezsgőtablettával ébresztett minket, és már kész volt a kakaó...
Mindenesetre ma hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy a kisfiam kimászott a kiságyból, és mivel nehéz napnak ígérkezett, gondoltam, megpróbálom visszaaltatni. Áthoztam magunkhoz, és csodával határos módon elaludt. Na, én nem. Úgyhogy miután tíz perc lassú kígyómozgással kisettenkedtem az ágyból és a szobából, utána felöltöztem, előkészítettem az aznapi ruhákat a fiúknak, vércukrot mértem, megreggeliztem, rendet raktam a nappaliban, és válaszoltam a tegnapi e-mailekre.
Ők negyed 8-kor kezdtek el ébredezni.