Örökkévaló olvasmány

Kiolvastam életem leghosszabb ideig olvasott könyvét. Ken Follett Évszázad-trilógiájának harmadik része hosszú ugyan, de annyira nem, hogy közel egy évig kelljen olvasni. És amúgy nem is annyira unalmas. Csak közben az olvasási időm az elalvás előttre korlátozódott, ami azt jelenti, hogy kb. két oldalanként olvastam ki, mert mindig elaludtam a fáradtságtól. SPOILER.

Energialevezetés

Én meg amúgy fészekrakó ösztönömnek engedelmeskedve, de igyekezve nem túl sokat költeni felesleges holmikra, energiáimat az alábbi módokon vezettem le az utóbbi időben (nem, nem írással, az túl sok energia...):
Csináltam játéktároló dobozokat nagy mennyiségben (a kép a harmada).

Varrtam egy karácsonyi terítőt, de azért nem fotóztam le, mert még hímezni is akarok rá.
Elkezdtem karácsonyi ajándékokon gondolkodni, mondván, hogy decemberben úgyse lesz időm, és nekikezdtem az elsőnek.
Kiterveltem az előszoba felújítását, amelynek a közepén járunk. Szerintem sokkal szebb lesz így.
Vásároltam további képkereteket, és további képeket tettem a falra, hogy még otthonosabb legyen.
Illetve csináltunk almalekvárt, ezzel idénre végeztünk a befőzéssel.

Verbális humor két évesen

Ez az október nem tetszett eddig egyáltalán. Szegény Picúr is megsínylette: egyrészt ilyen-olyan betegségekkel (enyhe orrfújástól fülgyulladásig), bibikkel ("beütős" és "piros" bibi is) és egyebekkel három hete egyfolytában szív, most lekopogom, éppen talán vége lesz; másrészt a nyomi esős idő miatt se tudtunk kimenni annyit sétálni, amennyit szoktunk, és picit begolyóztunk idebent.
Ennek ellenére rengeteg mesélnivalóm van az elmúlt hónapból.
Amit már múlt hónapban is írhattam volna: nemcsak eléri a kilincset, de ki is tudja nyitni. Most annyi újdonság van, hogy nemcsak fizikailag képes rá, de "szellemileg" is. A becsukott ajtó eddig tabu volt neki, mostanában kezdte el magától kinyitogatni őket. Így persze volt egy nap, amikor a délutáni alvás elmaradt, mert mindig kijött a szobából, de megbeszéltük, hogy bármikor kijöhet a szobájából, de aludni attól még kell, és a következő nap már nem volt probléma. Azóta reggel sokszor trappolásra ébredünk, ami igazán meghitt és kedves (kivéve fél 6-kor).
Ami mostanában elképeszt benne, azok a verbális kreatívkodásai. Eszméletlen jó humorral és érzékkel dumál gyagyaságokat. Eljutott oda, hogy elkezdte visszamondani a mondókákat és dalokat, amiket több mint két éve olvasgatok/énekelek neki, de sokszor csak egy-egy teljesen véletlenszerű sort ragad ki belőle, és úgy kell kitalálni, máskor pedig kiválaszt egy mássalhangzót, és csak azzal mondja végig ("pápapa pépe pópeppe -> Pál, Kata, Péter, jó reggelt). A legjobb ebből az volt, mikor csak annyit mondott, hogy "perepes és pépes", és nevetett. Ebből kellett kitalálnom, hogy a Süssünk-süssünk valamit mondóka egy sorát idézte fel.
Más módon is kreatív a szavakkal, folyamatosan megnevettet az ilyenekkel, hogy bubibújó (=bubifújó), husivét (=Húsvét), samponsapi (=pomponos sapi). Ebből a kategóriából a legjobb, amit kétlem, hogy überelni tud, amikor ültünk egy váróban, és először látott életében plafonon ventillátort (a játszófalán van egy kicsi). Mondom ez is ventillátor, csak ez nagyobb, mint a tiéd, és fent van a plafonon. Erre ő:
- Fentillátor!

Még egy aranyos, de szerintem ezzel mindenki poénkodik egyszer, hogy a Bogyó és Babóca miatt ugye már rég tudja a bolygókat sorban, de mostanában amikor nézegetjük a könyvet, akkor mindig azzal viccel, hogy Jupiternusz, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plutónusz... Tudja a helyeset, csak ez viccesebb.

Amúgy a memóriája eddig is sokszor meglepett, de nemrég játszottam vele a klasszikus felváltva-mondunk-szavakat-és-elismételjük-az-előzőeket játékot tök spontán, és idáig jutottunk: bal láb, jobb láb, lámpa, dobókocka, szőnyeg, mese, nyuszis könyv, cicás könyv, palack, ágy, anya. És még másnap is fújta a "mantrát".

A betegségek alatt általában nem jó az étvágya, ezért sokszor kénytelenek vagyunk tejbegrízen és háztartási kekszen tartani, de amikor végre eszik rendesen, akkor is szegénykém sokszor az enyémet akarja megkóstolni, így most eléggé reform-étrenden van. Például imádja az ízesítetlen, tejbe áztatott zabot, a rizst, a bulgurt, a kölesgolyót, a natúr joghurtot és a teljes kiőrlésű sajtos rudat... Na persze ahogy én is, ő is eszik husit meg zöldséget nagy mennyiségben hozzá, csak a szénhidrát-diétámat tartja ő is. Na jó, azért a nagyisütire és a mamapogira mindig vevő.

A bölcsiben továbbra is jól érzi magát hetente kétszer, most már kezd részt venni a tornázásban, ami eddig egyáltalán nem jött szóba, mindegyik csoporttársának tudja a nevét és a jelét kívülről, sőt, sokszor kér rá, hogy rajzoljuk le őket a füzetébe. Eszik és alszik rendesen odabent is, és továbbra sem volt egyetlen alkalom sem, amikor sírva vagy nyafogva mentünk volna.

Ja, és még egy dolog, ami az én szívemnek nagyon kedves: ősz elején elkezdtünk leveleket gyűjteni egy füzetbe, de akkor még azt gondoltam, hogy ez csak az én heppem, és ő nem fogja érteni, mert kicsi hozzá meg unalmas. Aztán gyűltek a levelek, és mindegyikről megbeszéljük, hogy minek a levele vagy hogy honnan szedtük, és lapozgatjuk közben a füzetet, és tökre tetszik neki, már magától előveszi a füzetet. Sőt, most már eljutott odáig is, hogy magától szed levelet is, és mondja, hogy "beragasztjuk". Korábban mindig én javasoltam, hogy szedjük le ezt vagy azt a levelet. Ilymódon a kezdeményezésem az ő belső játéka is lett, úgyhogy ez az első igazi sikerélményem a "belsővé tétel"-lel kapcsolatban. Juhú!

Szóval zseniális figura a kisfiam, és amikor épp nem beteg és ebből kifolyólag nem nyűgös, akkor tiszta élvezet vele lenni.

Egyensúlyban

Szóval a Balance c. előadás a Fővárosi Nagycirkuszban kiváló volt. Már eleve a plakát megragadja az embert, elég menő a három fickó - és élőben még többet tudtak.
Eredetileg azt hittem, hogy ez olyan performance jellegűbb valami lesz, egy vagy két csapattal, de igazából hagyományos cirkuszi műsor volt állatokkal és bohóccal és akrobatákkal, sok különböző országból. Ami nem baj. Mondjuk jobban szeretem az olyan cirkuszi előadásokat, ahol csak akrobaták vannak, de itt egyedül a macskás néni zavart, az annyira kilógott a többi előadásból mind minőségre, mind jellegre, hogy ki kellett volna hagyni szerintem - főleg úgy, hogy a szám vége az, hogy leleplez egy oroszlánt, ami nem akkora látványosság, ha a szünet után jön hat...

A bohócokat általában nem kedvelem annyira, mert erőltetettek, és csak a gyerekek nem tudják, hogy az a szerepük, hogy ne lásd a díszletrendezést... Ezzel a premisszával azt mondhatom, ez a Pascal nevű bohóc a legjobb, akit eddig valaha láttam. Szellemes volt mind a három száma, nevettem rajta tényleg.
A fő látványosság persze továbbra is az akrobaták nekem. A kolumbiaiak zárták keretbe a műsort, első és utolsó számmal, mindkettő lélegzetelállító volt a biztosítókötél nélkül.
A magyarok is tetszettek nagyon, őket már láttam korábban. A plakátfiúk zseniálisak voltak, és a többiek is, akiket most itt nem részletezek.
Nem tudom, mi lehetett szombat délután, de majdnem minden csapat hibázott egyet. Ami előfordul, és a közönség jó fej volt nagyon, nem csalódott, várta a következő produkciót. Viszont ami mindenképp említésre méltó és részemről le a kalappal, hogy a plakátfiúknál volt egy nagyon nehéz jelenet, amikor az erős srác egy székről kézen kitartotta a picit, és hátra lement térdből a támla mögé teljesen, majd amikor visszaemelkedett volna, valami nem sikerült, abbahagyták. Ezek után intett a zenekarnak, hogy kezdjék elölről a számot, és megcsinálta még egyszer, ezúttal sikerült! Iszonyú nagy tapsot kapott, nem véletlenül. Ő volt az egyetlen, aki ismételt.
Kiválóan szórakoztam, csak a perec maradt ki az élményből.

Ja, és van egy jegyem szombatra, szóljon, ha valakinek kell...

Született detektívek

Meg a True Detective első szezont is végignéztük nagy nehezen. Kétszer kellett nekifutni, de ez egyáltalán nem a sorozat minősége miatt történt, hanem a körülmények sanyarú együttállása miatt. Azt már az első rész után tudtuk, hogy ezt meg kell nézni, mert valami egészen egyedi, csak turbulens időszakban kezdtünk neki.
Mindenesetre egy-két jelenetet leszámítva, amit szívesen törölnék az agyamból (what's seen cannot be unseen), kategóriájában most a legjobb. SPOILER.

Ha van három órád

Meg közben (szerintem most kb. hosszú ideig utoljára) volt egybefüggő három óránk, amikor nem voltunk annyira álmosak, hogy azonnal bealudjunk, úgyhogy be tudtuk pótolni a The Wolf of Wall Street-et, amit már a megjelenése óta szerettünk volna megnézni. DiCaprio továbbra is bizonyítottan jó színész. SPOILER.

Kóspallag és Visegrád

A hétvégén Kóspallagon jártunk; az időt mintha megrendeltük volna, szikrázott a napsütés a hegyen, éjszaka ragyogtak a csillagok a várostól távoli sötétben. A sétálási kapacitásom meglepően szánalmas, kb. 2 km-t ha tudtam gyalogolni leülés nélkül, de azért felfedeztük a környéket: megnéztük a kisvasút sínpályáit, az őszi erdő színeiben gyönyörködtünk, és láttunk mókust épp elejtő héját is. A nagy fotógépet elvittem, a töltőt nem, úgyhogy csak telefonnal készültek képek, nem lettek túl jók.

Vasárnap pedig elkirándultunk Visegrádra, és megnéztük újra a várat. Mire felmásztam a tetejére, itt is le kellett ülnöm, de itt legalább részletekben voltak a meredek lépcsők. A kiállítások ugyanazok, mint három éve, de a kilátás továbbra is zseniális minden irányba, és mindig lehet valami új apróságot találni, amit eddig nem vett észre az ember. Ebédre pedig találtunk egy Gulyás Csárda nevű kedves, magyaros kis helyet, ahol az egész sétát magyaros szűzérmékkel koronáztam meg.

Jövő nyáron valószínűleg nem fogok még nyaralni, úgyhogy igyekeztem jóelőre feltöltődni még a sok izgalom előtt.

Fun with Flags

Most, hogy már egy ideje abba akartam hagyni a játékot az Angry Birds: Fight-tal, de valahogy mindig visszatalálok hozzá, mert néha jól esik öt percig semmit nem csinálni, csak kikapcsolni az agyamat, és ehhez ráadásul speciális skill vagy tudás sem szükséges, illetve az se, hogy meglegyenek az új lapjaim (mint Hearthstone-ban), találtam egy új érdekességet benne. Eddig nem nagyon figyeltem, milyen ellenfeleket kapok, de mivel a játékban a profil része a nemzetiség is (egy kis zászló jelenik meg az ellenfél neve mellett), elkezdtem játszani azzal, hogy felismerem-e.
Az európai zászlókat hellyel-közzel felismerem (Lettországot mondjuk tévesztettem), a nagyobb országokat tipikusan igen (főleg kínaiak, japánok, amerikaiak, kanadaiak és dél-koreaiak játszanak még), de nem egyszer fordult elő, hogy valami teljesen ismeretlen zászlóval találkoztam. Köztük ezek voltak az érdekesebbek:

Sri Lanka

Ecuador

Costa Rica

Persze lehet, hogy valaki csak poénból állít kisebb országot be a profiljába, de attól még segített megtanulni ezeket a különlegesebb zászlókat, ezúton is köszönöm.