Verbális humor két évesen

Ez az október nem tetszett eddig egyáltalán. Szegény Picúr is megsínylette: egyrészt ilyen-olyan betegségekkel (enyhe orrfújástól fülgyulladásig), bibikkel ("beütős" és "piros" bibi is) és egyebekkel három hete egyfolytában szív, most lekopogom, éppen talán vége lesz; másrészt a nyomi esős idő miatt se tudtunk kimenni annyit sétálni, amennyit szoktunk, és picit begolyóztunk idebent.
Ennek ellenére rengeteg mesélnivalóm van az elmúlt hónapból.
Amit már múlt hónapban is írhattam volna: nemcsak eléri a kilincset, de ki is tudja nyitni. Most annyi újdonság van, hogy nemcsak fizikailag képes rá, de "szellemileg" is. A becsukott ajtó eddig tabu volt neki, mostanában kezdte el magától kinyitogatni őket. Így persze volt egy nap, amikor a délutáni alvás elmaradt, mert mindig kijött a szobából, de megbeszéltük, hogy bármikor kijöhet a szobájából, de aludni attól még kell, és a következő nap már nem volt probléma. Azóta reggel sokszor trappolásra ébredünk, ami igazán meghitt és kedves (kivéve fél 6-kor).
Ami mostanában elképeszt benne, azok a verbális kreatívkodásai. Eszméletlen jó humorral és érzékkel dumál gyagyaságokat. Eljutott oda, hogy elkezdte visszamondani a mondókákat és dalokat, amiket több mint két éve olvasgatok/énekelek neki, de sokszor csak egy-egy teljesen véletlenszerű sort ragad ki belőle, és úgy kell kitalálni, máskor pedig kiválaszt egy mássalhangzót, és csak azzal mondja végig ("pápapa pépe pópeppe -> Pál, Kata, Péter, jó reggelt). A legjobb ebből az volt, mikor csak annyit mondott, hogy "perepes és pépes", és nevetett. Ebből kellett kitalálnom, hogy a Süssünk-süssünk valamit mondóka egy sorát idézte fel.
Más módon is kreatív a szavakkal, folyamatosan megnevettet az ilyenekkel, hogy bubibújó (=bubifújó), husivét (=Húsvét), samponsapi (=pomponos sapi). Ebből a kategóriából a legjobb, amit kétlem, hogy überelni tud, amikor ültünk egy váróban, és először látott életében plafonon ventillátort (a játszófalán van egy kicsi). Mondom ez is ventillátor, csak ez nagyobb, mint a tiéd, és fent van a plafonon. Erre ő:
- Fentillátor!

Még egy aranyos, de szerintem ezzel mindenki poénkodik egyszer, hogy a Bogyó és Babóca miatt ugye már rég tudja a bolygókat sorban, de mostanában amikor nézegetjük a könyvet, akkor mindig azzal viccel, hogy Jupiternusz, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plutónusz... Tudja a helyeset, csak ez viccesebb.

Amúgy a memóriája eddig is sokszor meglepett, de nemrég játszottam vele a klasszikus felváltva-mondunk-szavakat-és-elismételjük-az-előzőeket játékot tök spontán, és idáig jutottunk: bal láb, jobb láb, lámpa, dobókocka, szőnyeg, mese, nyuszis könyv, cicás könyv, palack, ágy, anya. És még másnap is fújta a "mantrát".

A betegségek alatt általában nem jó az étvágya, ezért sokszor kénytelenek vagyunk tejbegrízen és háztartási kekszen tartani, de amikor végre eszik rendesen, akkor is szegénykém sokszor az enyémet akarja megkóstolni, így most eléggé reform-étrenden van. Például imádja az ízesítetlen, tejbe áztatott zabot, a rizst, a bulgurt, a kölesgolyót, a natúr joghurtot és a teljes kiőrlésű sajtos rudat... Na persze ahogy én is, ő is eszik husit meg zöldséget nagy mennyiségben hozzá, csak a szénhidrát-diétámat tartja ő is. Na jó, azért a nagyisütire és a mamapogira mindig vevő.

A bölcsiben továbbra is jól érzi magát hetente kétszer, most már kezd részt venni a tornázásban, ami eddig egyáltalán nem jött szóba, mindegyik csoporttársának tudja a nevét és a jelét kívülről, sőt, sokszor kér rá, hogy rajzoljuk le őket a füzetébe. Eszik és alszik rendesen odabent is, és továbbra sem volt egyetlen alkalom sem, amikor sírva vagy nyafogva mentünk volna.

Ja, és még egy dolog, ami az én szívemnek nagyon kedves: ősz elején elkezdtünk leveleket gyűjteni egy füzetbe, de akkor még azt gondoltam, hogy ez csak az én heppem, és ő nem fogja érteni, mert kicsi hozzá meg unalmas. Aztán gyűltek a levelek, és mindegyikről megbeszéljük, hogy minek a levele vagy hogy honnan szedtük, és lapozgatjuk közben a füzetet, és tökre tetszik neki, már magától előveszi a füzetet. Sőt, most már eljutott odáig is, hogy magától szed levelet is, és mondja, hogy "beragasztjuk". Korábban mindig én javasoltam, hogy szedjük le ezt vagy azt a levelet. Ilymódon a kezdeményezésem az ő belső játéka is lett, úgyhogy ez az első igazi sikerélményem a "belsővé tétel"-lel kapcsolatban. Juhú!

Szóval zseniális figura a kisfiam, és amikor épp nem beteg és ebből kifolyólag nem nyűgös, akkor tiszta élvezet vele lenni.