Vakációóóóóóóóóóóó?

A gyereknapot eléggé szordínóban nyomtuk, mert *!*%*!*+"""*"!*!!*, de legalább családiasan. Ez meg az ovi utolsó hete, aztán vakációóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó (Kistücsöknek... nekem jó eséllyel nem. Van ennek a szónak ellentéte?)! Terv rengeteg, de kéne egészség meg térerő. Jó idő kivételesen van. Valaki mondja meg a jó időnek, hogy nagyon tetszik, és maradjon akkor is, amikor majd ki tudjuk élvezni. Pretty please, with a cherry on top.
Cherry... Váááá.

*aki gyereknap szombatjának hajnalán kicsit köhögős hőemelkedéses átjövést küld egy majdnem négy éves gyereknek, annak üzenem, hogy egyen lóf@szt döglöttlégy-mártással és szalmonellával. Bocsánat.

Cseresznye

Tündérpocok meg ma másfél éves lett! Olyan kicsi még, és mégis olyan önálló és értelmes... Nagyjából egyedül eszik, egyedül fúj orrot, le tudja venni a szandálját, és ha meglátja a bilit, akkor szól, hogy pisiljünk, ráül, és tényleg pisil. Ez persze nagyon messze van a szobatisztaságtól, mindenesetre érti a koncepciót. Mi meg egyáltalán nem erőltetjük, majd kicsit többet ráültetem, ha kicsit még melegebb lesz.
Iszonyú sokat beszél, gyakorlatilag minden őt érdeklő dologra van már legalább egy szótagnyi megnevezése (persze még mindig el lehet veszni a sok ma meg bo között, mert a ma lehet madár, alma, malac, stb., a bo meg bot, bóbita, doboz, toboz...). Ha sikerül eltalálnom, mit akart mondani, akkor pedig elégedetten széttárja a kezét, és bólint.
Emellé még jó megfigyelő is: múltkor voltunk nagyiéknál, és egyszer csak mondja, hogy pa, pa, én meg tippelgetni kezdek: apa dolgozik. Nem. Pápá? Nem, még nem megyünk. És akkor körbenéztem alaposabban, és megláttam egy fából készült díszpapagájt a falon. Áhhá, most már értem. De rengetegszer vesz észre dolgokat előbb, mint én. Legjobban a vezetéken ülő madaraknak szokott megörülni, az valamiért nagyon tetszik neki.
Állathangokkal is előrébb jutottunk, most már megvan a K és G hang, úgyhogy van ko-ko (tyúkanyó), gágá (liba) is, sőt, próbálja mondani a békát (be), a kacsát (pá), de a legviccesebb, amikor a kismadarakat akarja utánozni, mert nem azt próbálja mondani, hogy csipcsip, hanem fütyülni próbál a szájával. Ami persze teljes kudarcba fullad.

Most már simán mond három szótagot is egymás után, pl. tátotá, sőt, énekel is, általában azt, hogy lálá-lo, lálá-lo vagy náná-no, vég nélkül. Amikor én énekelek, akkor pedig már tudja, mi fog jönni. A Már minálunk babámnál előre mutatja, ahogy felmászik a legény, a Lencsilánynál meg előre mondja, hogy van benne baba.
Imád homokozni, nagy társasági életet él a játszótéren. De nagyon szeret duplózni, és még mindig rajzolgat is. Mostanában elkezdte tudni összerakni a montessori-poharakat, és felteszi már a megfelelő helyre a formákat rudakra. A kézügyessége egyre jobb, sima fakockákból is egymásra tud rakni hármat-négyet.
Amióta melegebb van, rosszabbul alszik (nem tudom, hogy a meleg miatt-e, vagy csak a verebekre ébred minden reggel 5:40-kor), de azért így is mennek a napok jól. Az evésszeretete nem változott, pedig kibukkant a 13-14. foga is. A kenyérrel hadilábon áll, de minden más jöhet. Az eper az mennyei manna.
Sorsa megpecsételődött, mert ebben a hónapban voltunk a bölcsiben, és mondtam, hogy szeptembertől heti kétszer megyünk... Cseresznye lesz a jele.

Strandszezon

Kicsit megkésve bár, de megkezdtük az idei strandszezont a hétvégén. Mind a két törpi nagyon élvezte a pancsolást, és nekem is jól esett egy kicsit áztatni megfáradt testemet... Pindúrtündér olyan bátor volt, hogy mindenkit meglepett, simán elsüllyedt a vízben többször is, ha tudta, hogy ott vagyunk és elkapjuk. Megérte a sok hajmosáskor szembe vízöntés.

Ugyanitt kicsit megkésve bár, de rájöttem, hogy sürgős hasedzésre és integetőizom-edzésre van szükség a nyárig.

Pénztáros lesz

Még egy hónap, és négy éves lesz Kistücsök. Tiszta döbbenet. De aminek a legjobban örülök, hogy ebben a hónapban valami átkapcsolt az agyában. Lehet, hogy egyszerűen elfogadta, hogy a tesója most már itt marad, vagy csak most ért meg a gondolatra, hogy attól én még ugyanúgy szeretem, esetleg mostanában kezdte felfogni, hogy a hugival is lehet játszani... Mindenesetre szinte egyik napról a másikra kedves vele, játszik vele, tanítgatja (színekre, számokra), kézenfogja és viszi, vigyáz rá a hencsergés közben, ad neki jóéjtpuszit stb. Persze most is kiveszi a kezéből a játékot, ha azzal éppen ő akar játszani, vagy szerinte az nem való neki, de valahogy azt is kedvesebben. Még bolondozik is vele: arcokat vág meg ugrál, hogy a tesója nevessen. Ha pedig a kicsi sír, elénekli a "fájós dalt" (Tavaszi szél). Magától.

Az empátiája tényleg fejlődött mostanában, ez máson is látszik. Többet köszön, többet szerepjátszik, és volt egy olyan kedves jelenet is, hogy betakargatott egy hűtőmágnes kettes számot (ezt sokszor szokta), és közölte, hogy most halkan kell játszani, mert a kettes alszik. Mondtam, hogy jó, és suttogni kezdtem. Aztán kisvártatva mondta, hogy szegény kettes nem tud elaludni, menjek oda hozzá. Odamentem, kitakargattam a kettest, és láttam, hogy mellette ott van egy kedves kis Apa készítette kötéljáték. Hát ez meg mi, kérdeztem.
- A kettes szundipajtása!

Nemrég elkezdtük megtanulni az órán a fél és az egész mellett a negyedet és háromnegyedet, és hogy értse, megmutattam neki egy szelet uborkán, hogy mi a negyed és mi a háromnegyed. Szerintem megértette (most már le tudja olvasni az órán ezt is), viszont másnap megkérdezte, mi az az öt negyed... úgyhogy ezt is megmutattam neki egy uborkaszelettel. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már törteket számolunk, de szerintem értette a koncepciót.
Ugyanez a gyerek az óvodában általában egy pénztárgéppel játszik, mert igazi (tényleges számológép, kijelzővel, összeadással, stb.). Múltkor, mikor mentem érte az oviba, helyettesítő óvónéni volt bent, szóltak a fiamnak, hogy jöttem érte, de persze füle botját se mozdította. Egy kislány fontoskodva mondta az óvónéninek, hogy "Ő mindig a pénztárgéppel játszik", mire az óvónéni:
- Biztosan pénztáros lesz.

Ja. Leendő pénztárosomnak olyan a memóriája, hogy egyszer voltunk a Nagyiéknál a kistesóval, hajában maradt egy csat onnan, és úgy mentünk az oviba. Kistücsök ránézett a húgára, és köszönés helyett azt kérdezte, honnan van a csat. Mondom vettem (nem akartam elmondani neki, hogy voltunk a Nagyiéknál nélküle). Mire ő megkérdezte, hogy hol van még ilyen. Mondom nem tudom.
Ő tudta.

Ami az angolt illeti, a színek és a számok (meg néhány tárgy) után elkezdtük megbeszélni a gyümölcsöket. Meséltem a cherry-t, a strawberry-t, raspberry-t, és mondtam, hogy a berry az bogyót jelent, és mindenféle berry van. Mondom, hogy az áfonyát úgy mondják az angolok, hogy kék bogyó. Lefordította simán. És végül mondom, hogy van olyan is, hogy blackberry, mire azonnal rávágta, hogy az a szeder. Megvolt az oda-vissza megértés.

A hónap kedvenc elfoglaltsága a halandzsázás. Dalokat is halandzsázva énekel (ha nagyon messziről hallgatja az ember, akkor mintha angolul lenne, de közelről semmi értelme a szavaknak), halandzsázva beszél sokszor, és van olyan is, hogy csak halandzsaszavakat szúr értelmes beszédbe. Egyszer vihar után mentem érte az oviba, és újságolta, hogy látott villámot. Mondom én is láttam. Erre ő:
- De először egy pandzsár villám volt, és csak utána volt a rendes villám.
Szemem se rebbent.
- És milyen volt a pandzsár villám?
- Piros-narancs!

Humora még mindig a régi, leginkább szóvicceken nevet. Gyárt is bőven, de most én nevettettem meg, mikor tettem a kakaót a palacsintájára, és kérdezte, hogy miért olyan keveset teszek. Mondom mert nem palacsintás kakaót akarunk enni. Ezen annyira nevetett, hogy kicsit abba kellett hagyni az evést.

Nem minden nap könnyű vele, oviba egyáltalán nem akar menni mostanában, de már nem rosszkedvű, és igazán kedvesen és felelősségteljesen vigyázott ránk lányokra egy hétig, amíg hármasban voltunk.

OMG

Elkezdtem nézni az American Gods-ot, és eddig elég jó. SPOILER.

És egy csipetnyi só

A tervek megvalósulása elég jó arányban:

• Novella írása pályázatra DONE
• Legalább egy film megnézése DONE (Moana lett, meg The Handmaid's Tale első három rész, király, erről majd bővebben)
• Kistücsöknek autómárkás kártyajáték készítése DONE
• Mindennap edzés NOT
• Napi küldik megcsinálása DONE
• Könyvem kinyomtatása, hogy tudjam olvasni N/A ehelyett anyum kölcsönadta az ő Kindle-jét
• Szőlőkötözés és gazolás NOT (mentség: kell hozzá eszköz, ami jövő héten lesz meg)
• Autómosás DONE
• Szekrények rendbe rakása RÉSZBEN amit nagyon akartam, az kész
• Pindúrtündérnek az én régi játékaim szortírozása, pónik megkeresése NOT

Plusz óriáskerekezés, rengeteg kávé, esőben aszfaltkrétázás, némi köhögés és egy csipetnyi só.

Budapest Eye

Most, hogy már jó idő van Most, hogy már meguntam, hogy mindig valami baj van az idővel (vagy hideg van, vagy fúj a szél, vagy simán nem süt a nap), gondoltam, elrángatom a csemetéket az óriáskerékhez, mert már rengeteget nézegettük az enciklopédiában és már többször megígértem, és ezen a héten úgyse baj, ha mindenféle program vonja el a figyelmünket.
Éppen nem volt senki, úgyhogy amitől féltem, hogy majd fél órát kell sorban állni, és szétunják magukat közben, az nem volt. Csak simán odamentünk, beszálltunk, és megmondták, hogy három kör lesz, de végül ötre maradtunk - gondolom jófejségből, és nem azért, mert elfelejtettek minket.
Nem megy nagyon magasra, de azért így is sok mindent meg lehet figyelni föntről, jól néz ki. Még akár azt is mondhatnám, hogy túl gyorsan megy a kerék, lehetne egy kicsit többet hagyni nézelődni az embert.
Kisebbik törpének jobban tetszett az óriáskerék melletti játszótér, amelyet pár perc alatt teljesen birtokba vett. A nagyobbik törpe jobban értette, hogy mi történik, és szerintem tetszett neki. A harmadik körnél már magától mondta, mikor értünk fel a legtetejére.

Jobban fog menni?

Megkaptam az első ovis anyák napi versemet és énekemet. És egy kidíszített szívecskét.

A verset (Lukács Angéla: Csak egy van) nem ismertem, de megkönnyeztem (természetesen) - kétlem, hogy valaha száraz szemmel fogok végighallgatni valamit, amit a gyerekeim produkálnak. Vagy ez idővel jobban fog menni?

Ha menő anyuka lennék, akkor kitaláltam volna a csoport összes szívecskéje közül, melyik az enyém, de úgy tűnik, nem ismerem eléggé a fiamat. Vagy ez idővel jobban fog menni?

Közben én is csináltam papírbonbont az én anyukámnak, csak arról nem készítettem képet. Nem mintha olyan gyönyörű lett volna, de jó lenne jövőrére kitalálni, hogy egy felnőtt hogyan fejezheti ki a legjobban a háláját az édesanyjának.

Nagyszabású tervek

Nah, megkezdtem egy hetes hármasban levésemet a gyerekekkel. Csináltunk apaváró cetlit, minden nap vágunk egyet róla.
Az alábbi nagyszabású terveket írtam fel magamnak:

• Novella írása pályázatra
• Legalább egy film megnézése (La La Land vagy Moana vagy valami nem nyomasztó)
• Kistücsöknek autómárkás kártyajáték készítése
• Mindennap edzés
• Napi küldik megcsinálása
• Könyvem kinyomtatása, hogy tudjam olvasni
• Szőlőkötözés és gazolás
• Autómosás (DONE)
• Szekrények rendbe rakása
• Pindúrtündérnek az én régi játékaim szortírozása, pónik megkeresése

Meg ami még most nem jut eszembe.

Eltört

Eltört a Kindle-m.
Ez az első olyan tárgyam, ami nemcsak eszmeileg, hanem ténylegesen, anyagilag is értékes, és nem tönkrement vagy lemerült vagy alkatrészt kell cserélni benne vagy túl régi lett és simán csak lecserélném, hanem konkrétan eltört a kijelzője (Kistücsök rálépett véletlenül). Ami még akkor se lenne garanciális, ha amúgy nem lenne meg már sok éve.
Úgyhogy ha eddig lett volna esélyem némi olvasásra (napi kb. négy oldal sebességgel), most az is elmúlt.
Persze olvashatnék papírkönyvet, mint régen. Csak sajnos a Furies of Calderon közepén tartok, és nincs meg papíralapon.

Amúgy hogyan kell jól reagálni, ha gyerekünk eltör valami drága és/vagy nekünk értékes tárgyat?