Pénztáros lesz

Még egy hónap, és négy éves lesz Kistücsök. Tiszta döbbenet. De aminek a legjobban örülök, hogy ebben a hónapban valami átkapcsolt az agyában. Lehet, hogy egyszerűen elfogadta, hogy a tesója most már itt marad, vagy csak most ért meg a gondolatra, hogy attól én még ugyanúgy szeretem, esetleg mostanában kezdte felfogni, hogy a hugival is lehet játszani... Mindenesetre szinte egyik napról a másikra kedves vele, játszik vele, tanítgatja (színekre, számokra), kézenfogja és viszi, vigyáz rá a hencsergés közben, ad neki jóéjtpuszit stb. Persze most is kiveszi a kezéből a játékot, ha azzal éppen ő akar játszani, vagy szerinte az nem való neki, de valahogy azt is kedvesebben. Még bolondozik is vele: arcokat vág meg ugrál, hogy a tesója nevessen. Ha pedig a kicsi sír, elénekli a "fájós dalt" (Tavaszi szél). Magától.

Az empátiája tényleg fejlődött mostanában, ez máson is látszik. Többet köszön, többet szerepjátszik, és volt egy olyan kedves jelenet is, hogy betakargatott egy hűtőmágnes kettes számot (ezt sokszor szokta), és közölte, hogy most halkan kell játszani, mert a kettes alszik. Mondtam, hogy jó, és suttogni kezdtem. Aztán kisvártatva mondta, hogy szegény kettes nem tud elaludni, menjek oda hozzá. Odamentem, kitakargattam a kettest, és láttam, hogy mellette ott van egy kedves kis Apa készítette kötéljáték. Hát ez meg mi, kérdeztem.
- A kettes szundipajtása!

Nemrég elkezdtük megtanulni az órán a fél és az egész mellett a negyedet és háromnegyedet, és hogy értse, megmutattam neki egy szelet uborkán, hogy mi a negyed és mi a háromnegyed. Szerintem megértette (most már le tudja olvasni az órán ezt is), viszont másnap megkérdezte, mi az az öt negyed... úgyhogy ezt is megmutattam neki egy uborkaszelettel. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már törteket számolunk, de szerintem értette a koncepciót.
Ugyanez a gyerek az óvodában általában egy pénztárgéppel játszik, mert igazi (tényleges számológép, kijelzővel, összeadással, stb.). Múltkor, mikor mentem érte az oviba, helyettesítő óvónéni volt bent, szóltak a fiamnak, hogy jöttem érte, de persze füle botját se mozdította. Egy kislány fontoskodva mondta az óvónéninek, hogy "Ő mindig a pénztárgéppel játszik", mire az óvónéni:
- Biztosan pénztáros lesz.

Ja. Leendő pénztárosomnak olyan a memóriája, hogy egyszer voltunk a Nagyiéknál a kistesóval, hajában maradt egy csat onnan, és úgy mentünk az oviba. Kistücsök ránézett a húgára, és köszönés helyett azt kérdezte, honnan van a csat. Mondom vettem (nem akartam elmondani neki, hogy voltunk a Nagyiéknál nélküle). Mire ő megkérdezte, hogy hol van még ilyen. Mondom nem tudom.
Ő tudta.

Ami az angolt illeti, a színek és a számok (meg néhány tárgy) után elkezdtük megbeszélni a gyümölcsöket. Meséltem a cherry-t, a strawberry-t, raspberry-t, és mondtam, hogy a berry az bogyót jelent, és mindenféle berry van. Mondom, hogy az áfonyát úgy mondják az angolok, hogy kék bogyó. Lefordította simán. És végül mondom, hogy van olyan is, hogy blackberry, mire azonnal rávágta, hogy az a szeder. Megvolt az oda-vissza megértés.

A hónap kedvenc elfoglaltsága a halandzsázás. Dalokat is halandzsázva énekel (ha nagyon messziről hallgatja az ember, akkor mintha angolul lenne, de közelről semmi értelme a szavaknak), halandzsázva beszél sokszor, és van olyan is, hogy csak halandzsaszavakat szúr értelmes beszédbe. Egyszer vihar után mentem érte az oviba, és újságolta, hogy látott villámot. Mondom én is láttam. Erre ő:
- De először egy pandzsár villám volt, és csak utána volt a rendes villám.
Szemem se rebbent.
- És milyen volt a pandzsár villám?
- Piros-narancs!

Humora még mindig a régi, leginkább szóvicceken nevet. Gyárt is bőven, de most én nevettettem meg, mikor tettem a kakaót a palacsintájára, és kérdezte, hogy miért olyan keveset teszek. Mondom mert nem palacsintás kakaót akarunk enni. Ezen annyira nevetett, hogy kicsit abba kellett hagyni az evést.

Nem minden nap könnyű vele, oviba egyáltalán nem akar menni mostanában, de már nem rosszkedvű, és igazán kedvesen és felelősségteljesen vigyázott ránk lányokra egy hétig, amíg hármasban voltunk.