Érdeklődése egyedi

Négy éves lett Kistücsök.
Ez a kis ember, aki nem olyan régen még kis gombóc volt a kezemben, most értelmes mondatokban beszél, saját gondolatait és akaratát közli, tanul és tanít, haragszik és kibékül, ugrál és mélázik, önálló, és mégis védtelen.
Kedvenc elfoglaltsága a számolás. Tipikusan százig, angolul, néha énekelve. Van saját kifejlesztett módszere, amellyel a két kezével el tud számolni százig (egyik kéz a tizesek, másik az egyesek, sosem mutattuk neki, ő találta ki). De ki tud olvasni nagyobb számokat is, a 64.131 nem akadály. Össze is tud adni, kivonni kevésbé, szorzótáblát nézegeti, de egyelőre csak az egyes-kettes-tízes megy, meg néhány nevezetes (3*6, 4*5 stb.). Számokat gyakorlatilag akármiből ki tud rakni, pl. egy homokozóvödör füléből is egytől tízig számokat hajtogat, illetve vékony botokból is egyes és hetes lesz. Rajzolni is szinte csak számokat rajzol, viszont mostanában viszünk a sétáinkra aszfaltkrétát, és akkor beszámozza az árnyékokat az úton (volt, hogy 88-ig).
A betűket is kedveli, a gépemen továbbra is írogat néha, de a legdurvább az volt, mikor egyszer nagyon sokáig nem volt árnyék a 33. után az úton, és előreszaladt, hogy "jelet tegyen, hogy nemsokára jön a 34. árnyék". Ezt írta az aszfaltra: "MINGYÁRTJÖN34ÁRNYÉK" (van róla kép bizonyításként). A gépen amúgy mostanában egérhasználatot gyakorlunk egy aranyos játékkal, ahol méhecskéket kell elkapni meg virágokat kell kinyitni, már nagyon jó benne. Már megy a drag-and-drop is.

De azért a nagy sláger még mindig a duplo és az ikeás favonat, most kap szülinapjára a Thomasához Gordont, Tobyt, Percyt és Emilyt is, úgyhogy lassan a vagonból lesz kevés... Új mindennapos dolog a gyurmázás: eddig is szerette, de most már muszáj mindennap. Tipikusan számokat vagy betűket gyúr a gyurmából is, de azért csinálunk emberkét, tányért és ételeket is.
A memóriája is elég jó: a hétköznapokban is jól emlékszik közös élményekre éppúgy, ahogy arra, hogy hova tette a hűtőmágneses négyesét, és kiválóan játszik memóriajátékkal is (már vert meg úgy, hogy nem is akartam hagyni magam).
Voltunk tehetséggondozónál a pedagógiai szakszolgálatnál, egy élmény volt, de nem nyűgöztük le, úgyhogy abbahagytuk. Nekem annyi kérdésem lett volna, hogy kell-e valamit másképp csinálnom, mint eddig, erre nem kaptam választ. Mindegy, akkor majd úgy csinálom, ahogy eddig, és remélem, jó lesz.
Beszéltem az óvónénikkel év végi fogadóórán, és azt mondták, hogy teljesen korosztályának megfelelő kisfiú, csak az érdeklődése "egyedi", és a nyáron arra kell rámennünk, hogy megértse: ha valaki beszél hozzá, akkor reagálni nem opcionális, hanem kötelező. Azóta ezt tanuljuk.
Amióta itthon vagyunk hármasban, mert nincs ovi, sokkal jobban odafigyelek rá, hogy mit tud, mit nem, miben kell fejleszteni, melyik gesztikulációja mit jelent. Egy kicsit hiányzott is ez, csak most nehezebb, mivel nem igazán van kettesben időnk. De azért azt hiszem, jól megvagyunk, és ő egy boldog kisgyerek.
A havi legnagyobb beszólása pedig az volt, amikor kérdezte, hogy mi az a burgonya. Mondom a krumpli hosszú neve. Elréved, majd:
- De a krumpli és a burgonya is hét betű...