Fél tizenegy után

Tegnap volt az első kimenőestém Pindúrtündér születése óta - azaz most először nem voltam ott a fektetésnél. A mondás az volt, hogy "életben leszünk, mire hazaérsz", de azért ennél szerintem jobban sikerült: kilenc körül már szundiztak a csemeték, én pedig fél tizenegy után valamivel értem haza. Izgi volt.
Rég igényelt, kellemes, beszélgetős lányestét tartottunk a Vasmacska Kávézoo-ban és környékén, ittam forrócsokit, ettem mártogatós pirítóskenyeres tálat és sacher-tortát, és magamat is meglepve keveset gondoltam az otthoniakra, és jól sikerült azon igyekezetem, hogy jól érezzem magam, és tényleg ott legyek.
Amúgy tényleg kb. mostanra ért be kis családunk a nyugalmasabb időszakba: mindenki önállóan eszik (és mindent), rendesen alszik, nincs éjszakai felkelés, esetleg rossz álom miatti felriadás ritkán, és most már a két csemete tud kommunikálni egymással, úgyhogy közbeavatkozás és különösebb odafigyelés nélkül is elvannak ketten huzamosabb ideig.
Úgyhogy mostanában kezdtem el újra foglalkozni magammal, és összerakni, ki is lettem, meg milyen változások történtek, és azokkal kapcsolatban szeretnék-e tenni valamit. Meg elkezdtem azon is gondolkodni, hogy mikor szeretnék majd visszamenni dolgozni.
Csupa izgalom a Zélet.

Csimpálás és lebegés

Húsz hónapos lett Pindúrtündér, de már nagyon szeretne kétéves lenni: minden második irkafirkára, amit rajzol, megmondja, hogy "torta", és tudja, hogy az ő tortáján majd két gyertya lesz. Mindig mondom neki, hogy az még jó messze van, de ez nem izgatja. A másik, amit legtöbbször rajzol, az a lufi, ami szintén témába vág.
Rajzolni és gyurmázni is szeret, továbbra is lelkesen duplózik, főzöget a babáknak vagy nekem az újdonsült gyerekkonyhában, és névnapjára kapott egy csészekészletet is, úgyhogy most már hatalmas teapartikat tartunk. A legédesebb az volt, mikor egyszer megkaptam a saját csészémet, "öntöttem bele" teát, majd "tettem bele" cukrot, mire ő olyan mozdulatot tett, mintha kivette volna a cukrot a csészéből, és kategorikusan kijelentette, hogy "nem!"
Pedig amúgy édesszájú nagyon. Szegénynek volt egy beteg, étvágytalan hete, akkor csak gyümölcsöt és édességet bírtunk beleerőltetni, semmi mást nem volt hajlandó.
Kijött rajta a bárányhimlő nagyon enyhén (1 nap láz, 20 db pötty, amiből 3-at vakart el, és egy csúnya), azt gyanítjuk, hogy az oltása tört át, de lehet, hogy pont megkapta az oltás után két héttel. Mindenesetre túlvagyunk rajta, és elég kedvesen sikerült megúszni, úgyhogy részemről elégedett vagyok. Hősies is volt, mert ha mondtuk, hogy ne vakarja, akkor megpróbálta megállni, és egész sokáig sikerült is neki.

Kedvenc kültéri elfoglaltsága, hogy csimpaszkodik bármin, amit képes megfogni. Igazi kis tornászként lóg, majd felhúzza a lábát, meg vissza, tiszta hasizomgyakorlat. Erre már saját szót is alkotott a család, mivel ő maga csak annyit tud mondani, hogy "csimpa", a tesója már így kérdez:
- Szeretnél csimpálni?
A nyolc órás utat elég jól bírta, odafelé is, vissza is kb. fél órát nyűgösködött összesen, de azt gyorsan eltereltük énekléssel, térdcsikivel, ilyesmivel. A tengert nagyon hamar megszokta, sem a hullámzás, sem a sósság nem zavarta meg a lebegésben ("lebe") illetve az úszkálásban ("úszi"). Eszméletlen ügyes a vízben: karúszóval lebeg a felszínen, előre és hátra is ki tudja emelni a lábát, meg tud fordulni a tengelye körül, és azt se bánja, ha bedobjuk a vízbe, befogja az orrát simán. A hullámzás egyszer-kétszer feldöntötte a parthoz közeledve, és ezt a kavicsok miatt nehezményezte, de aztán túljutott ezen is. A tengerpart számára a lebegés-galambkergetés-csimpálás-fehérkőporraltestbekenés négyesről szólt, szerintem kiválóan érezte magát.

Mostanában amúgy úgy érzem, anyásabb, mint eddig, pedig most már szólni is tud nekem, ha segítség kell, vagy csak simán menjek oda, mivel már ki tudja mondani a nevem (bőven mondja is, sőt, még kiabálja is, ha messzebb vagyok). Vicces, hogy amíg nem tudott szólítani, jobban elvolt magában. De gondolom ez is alábbhagy majd. Erre a részre nem emlékszem az előző alkalomból.
Ebben a hónapban a legaranyosabb az volt, mikor életében először találkozott tekerős csappal, és vadul próbálta elzárni úgy, hogy nyomkodta a csap tetejét...
Gyönyörűen beszél, már egyáltalán nem csak én értem. Még csak szavakat, de a kétszótagú szavakat simán mondja, ha nem ismeri fel, akkor megismétli, amit mondtam. Tud szólni, hogy hintázni szeretne, ki szeretne szállni, inni kér, segítsek neki, stb. Éééés tudja azt mondani gyönyörű kiejtéssel, hogy "igen", úgyhogy most már kiértünk a Nemnem országából.
Kedvenc színe a piros, kedvenc fűszere (szaglásra legalábbis) a csípős fűszerkeverék és a feketebors, kedvenc étele (a fagyin és a ribizlin kívül) a rizseshusi, és még mindig rengeteget iszik napközben (szerintem simán megiszik egy liter folyadékot), aminek én nagyon örülök.

Liftbetyár

Ebben a hónapban Kistücsöknek sok kalandban volt része. Nyilván a legnagyobb a horvátországi nyaralás volt - első 8 órás autóút, első külföldi út, első pár napnál hosszabb elmenés megszokott környezetből, stb. Szerintem kiválóan vette a dolgot, igazán büszke voltam rá. Ő alapvetően egy megszokásokat kedvelő kisfiú, ha valami kilendíti a szokásosból, az zavart okoz - most mégis érezte, hogy ez valami kalandos dolog, és sikerült elfogadnia minden izgalmat. Nem volt gond az alvással és az evéssel sem, sőt, megkóstolt új dolgokat, amit általában nem szokott: tintahal-karikákat, olajbogyót, csicseriborsót. Kedvenc játéka a liftbetyárkodás / liftbikfickedés volt, ami azt jelenti, hogy fel-le utazott a hotel liftjében, és ha nem állt senki az érkezési ponton, akkor általában elküldte a liftet a pincébe.
A tengert is megszokta hamar (mondjuk direkt fel is készítettem: meséltem neki a tengerről, videókat nézegettünk az utazás előtt a hullámzásról, megkóstoltattam vele a sós vizet, stb.), az elején sírdogált, ha nyelt egyet, de két nap után már csak kiköpte, és ment tovább. Eszméletlen sokat bátorodott a vízben: most már karúszóval lebeg és kutyaúszik olyan vízben, ahol nem ér le a lába, ügyesen fel tud feküdni a vízre. Sőt, labdáztunk is a vízben.

A hónap leglovagiasabb jelenete az volt, amikor két db. aszfaltkrétával mentünk egyszer a játszótérre, és mindkét csemetém rajzolgatott, mikor is két nagylány (szerintem 4 és 5 évesek) elkezdték kerülgetni őket, hogy ők is szeretnének, és adják kölcsön. Kistücsök kategorikusan mondta, hogy nem, és rajzolt tovább, és Tündérpocok is mondta, hogy "nem", de ő kisebbnek és gyengébbnek tűnt, úgyhogy a kislányok elkezdték nagyon körülvenni, és kivenni a kezéből a krétát. Mire a kis lovag odalépett közéjük, eltolta a két lányt, és megmondta: "Most ő akar rajzolgatni."
Amúgy ami a rajzolgatást illeti, az aszfaltkréta nagy sláger, ebben a melegben szinte csak a krétával tudom sétálni vinni a nagyfiút, másképp nem lehet rávenni. Sétálás közben emelkedő sorrendben írja a számokat neki tetsző messzeségben egymástól, és már volt olyan, hogy direkt kihagyott egyet ("a hetes nem jött le, hanem repked a levegőben"), és olyan is, hogy véletlenül, ilyenkor visszament (!) és beírta a megfelelő helyre, a két szám közé. Furcsa módon az aszfaltra nemcsak számokat rajzol, mint a füzetébe, hanem esőt, esernyőt, kígyót, kereket, tulipánt, meg mindenfélét. Ha számokat, akkor pedig néha kopott számok jönnek, ami azt jelenti, hogy nem rajzolja le teljesen a számot, hanem kihagy pár darabot belőle, de még épp felismerhető.

Füzetbe rajzolásban pedig új sláger van: a szókereső. Kedvenc játéka amúgy a telefonon, de most kitalálta, hogy ő csinál szókeresőket, még a bezáró x-et is odarajzolja, és általában 3x3-as betűmátrixot rajzol, nekünk pedig meg kell keresni benne a szavakat. Az elején tele volt w, x, önálló y betűkkel, de most már azt is kezdi érezni, melyek a gyakoribb betűk. Vannak kedvenc betűpárjai is, amelyek minden szókeresőben szerepelnek, pl. a RÍ.
Elérkezett abba a korszakba, hogy már kívülről tudja az esti meséket, és ki is javítja, ha rosszul olvasom. Most kezdtem el gondolkodni rajta, hogy talán már lehetne közös a meseolvasás, egy babamese és egy nagyobb mese, de még nem tértünk át az új rendszerre.
Ebben a hónapban két aranyos beszólás volt, az első, mikor Nagyinál nézegetett egy képet a Madonnával és a Kisjézussal, Nagyi magyarázta neki, ki kicsoda, mire ő: - Jó, de hol van József?
A másik meg, hogy a hotelben hatalmas duplaágyunk volt, vastag matraccal, és a gyerekek imádtak rajta ugrálni. Mikor hazaértünk, és bejött a hálószobánkba, elkerekedett a szeme, majd azt kérdezte: - Hol a nagy ágy?

Az új kedvenc helyem

Szóval visszaértünk a nyaralásból. Némi árnyék vetült az élményre, mikor is az utolsó nap Pindúrtündér belázasodott, utána meg napokig ment a tippelés, mi baja is lehet, mindegy.
Maga a nyaralás viszont nagyon jól sikerült, aktív semmittevéssel töltöttük napjainkat. Két csemeténk viszonylag gyorsan megszokta a sós vizet, a kavicsokat és a hullámzást, és onnantól ment a pancsi-lebegés-fürcsi-úszás-medencegyártás, mint itthon is. Nagyon sokat bátorodtak, fejlődtek, teher alatt nő a pálma jelleggel. Kíváncsi leszek, hogy a sima tavi körülmények között mit csinálnak majd.
Az egyetlen komolyabb túránk a Krka Nemzeti Parkba vitt, amely az új kedvenc helyem. Vízesések százai, hatalmas fügefák, pisztrángok, fürdés egy tószerű folyórésznél, gyönyörű az egész. Jegyzem meg, aki egy nemzeti parkban képes szemetet eldobni, annak instant headshot kéne, de minimum kéztörés. De most komolyan.
A maradék időben tenger, kajálás, alvás, némi városban sétálás, ilyesmik.
Jól esett nagyon.

Sétálás, kavicsok, tenger és nap

Azt eddig is tudtam, hogy gyerekekkel külföldön nyaralni másmilyen lesz, mint régen, de azért nem sikerült mindenre felkészülni. Szerencsére mindenki fektet bele energiát, hogy jól érezzük magunkat, úgyhogy jól megvagyunk.
A legkülönlegesebb az illat: sosem éreztem még egyszerre tengerillatot és fenyőillatot. Az ehhez legközelebb álló illatélmény a Kielder Forestben volt, de ott édesvízi tóval.
A tenger gyönyörű, és két napig a szél se fújt, úgyhogy rettentő melegből nagyon jól esett a 23 fokos víz. A kavicsokkal megküzdöttünk, de most már ez is normalizálódott. Leginkább akkor van baj, ha egy hullám feldönti a csemetéket a parton, és popira ülnek a szúrós kavicsokban.
A tengerparti döglés eddig nettó 10 perc volt fürdőruhában, napozással, plusz egyszer egy óra az árnyékban, amíg a törpék is szundiztak, de semmivel össze nem hasonlítható, és mivel elég rég volt ilyesmiben részem, lélekemelő is volt.
A hotelben jól főznek, változatos és ízletes a menü, és igyekszem néha helyi dolgokat is megkóstolni, ma például ettem csicseriborsó-salátát, pedig azt amúgy nem is szeretem (és még finom is volt).
Programot nem terveztünk túl sokat, eddig volt falunézés kisvonattal, felsétálás a dombtetőre a templomhoz és óváros plusz kikötő megnézése, a többi csak sétálás, kavicsok, tenger és nap.

Még csak 6-a van, de...

- A hónap meglepetése: tetszik a Rick&Morty (úgyhogy most gyorsan be kell hozni az egészet a harmadik szezonig)
- A hónap költekezése: 10 db Thomasos mesekönyv egyben
- A hónap felfedezése: találtam egy kedves varrónőt, aki végre megvarrta az évek óta a varrósszekrényben senyvedő ruháimat
- A hónap megállapítása: ha négy napig autó nélkül kell lennem, akkor gyakorlatilag nullára csökken az intézőképességem, ami egyrészt furcsa érzés, másrészt ijesztő, mennyire hozzászoktam

...és a hónap izgalma: 2012 óta először külföldre teszem a lábam. Nem ígérem, hogy közben írok, úgyhogy stay tuned.