Csimpálás és lebegés

Húsz hónapos lett Pindúrtündér, de már nagyon szeretne kétéves lenni: minden második irkafirkára, amit rajzol, megmondja, hogy "torta", és tudja, hogy az ő tortáján majd két gyertya lesz. Mindig mondom neki, hogy az még jó messze van, de ez nem izgatja. A másik, amit legtöbbször rajzol, az a lufi, ami szintén témába vág.
Rajzolni és gyurmázni is szeret, továbbra is lelkesen duplózik, főzöget a babáknak vagy nekem az újdonsült gyerekkonyhában, és névnapjára kapott egy csészekészletet is, úgyhogy most már hatalmas teapartikat tartunk. A legédesebb az volt, mikor egyszer megkaptam a saját csészémet, "öntöttem bele" teát, majd "tettem bele" cukrot, mire ő olyan mozdulatot tett, mintha kivette volna a cukrot a csészéből, és kategorikusan kijelentette, hogy "nem!"
Pedig amúgy édesszájú nagyon. Szegénynek volt egy beteg, étvágytalan hete, akkor csak gyümölcsöt és édességet bírtunk beleerőltetni, semmi mást nem volt hajlandó.
Kijött rajta a bárányhimlő nagyon enyhén (1 nap láz, 20 db pötty, amiből 3-at vakart el, és egy csúnya), azt gyanítjuk, hogy az oltása tört át, de lehet, hogy pont megkapta az oltás után két héttel. Mindenesetre túlvagyunk rajta, és elég kedvesen sikerült megúszni, úgyhogy részemről elégedett vagyok. Hősies is volt, mert ha mondtuk, hogy ne vakarja, akkor megpróbálta megállni, és egész sokáig sikerült is neki.

Kedvenc kültéri elfoglaltsága, hogy csimpaszkodik bármin, amit képes megfogni. Igazi kis tornászként lóg, majd felhúzza a lábát, meg vissza, tiszta hasizomgyakorlat. Erre már saját szót is alkotott a család, mivel ő maga csak annyit tud mondani, hogy "csimpa", a tesója már így kérdez:
- Szeretnél csimpálni?
A nyolc órás utat elég jól bírta, odafelé is, vissza is kb. fél órát nyűgösködött összesen, de azt gyorsan eltereltük énekléssel, térdcsikivel, ilyesmivel. A tengert nagyon hamar megszokta, sem a hullámzás, sem a sósság nem zavarta meg a lebegésben ("lebe") illetve az úszkálásban ("úszi"). Eszméletlen ügyes a vízben: karúszóval lebeg a felszínen, előre és hátra is ki tudja emelni a lábát, meg tud fordulni a tengelye körül, és azt se bánja, ha bedobjuk a vízbe, befogja az orrát simán. A hullámzás egyszer-kétszer feldöntötte a parthoz közeledve, és ezt a kavicsok miatt nehezményezte, de aztán túljutott ezen is. A tengerpart számára a lebegés-galambkergetés-csimpálás-fehérkőporraltestbekenés négyesről szólt, szerintem kiválóan érezte magát.

Mostanában amúgy úgy érzem, anyásabb, mint eddig, pedig most már szólni is tud nekem, ha segítség kell, vagy csak simán menjek oda, mivel már ki tudja mondani a nevem (bőven mondja is, sőt, még kiabálja is, ha messzebb vagyok). Vicces, hogy amíg nem tudott szólítani, jobban elvolt magában. De gondolom ez is alábbhagy majd. Erre a részre nem emlékszem az előző alkalomból.
Ebben a hónapban a legaranyosabb az volt, mikor életében először találkozott tekerős csappal, és vadul próbálta elzárni úgy, hogy nyomkodta a csap tetejét...
Gyönyörűen beszél, már egyáltalán nem csak én értem. Még csak szavakat, de a kétszótagú szavakat simán mondja, ha nem ismeri fel, akkor megismétli, amit mondtam. Tud szólni, hogy hintázni szeretne, ki szeretne szállni, inni kér, segítsek neki, stb. Éééés tudja azt mondani gyönyörű kiejtéssel, hogy "igen", úgyhogy most már kiértünk a Nemnem országából.
Kedvenc színe a piros, kedvenc fűszere (szaglásra legalábbis) a csípős fűszerkeverék és a feketebors, kedvenc étele (a fagyin és a ribizlin kívül) a rizseshusi, és még mindig rengeteget iszik napközben (szerintem simán megiszik egy liter folyadékot), aminek én nagyon örülök.