Liftbetyár

Ebben a hónapban Kistücsöknek sok kalandban volt része. Nyilván a legnagyobb a horvátországi nyaralás volt - első 8 órás autóút, első külföldi út, első pár napnál hosszabb elmenés megszokott környezetből, stb. Szerintem kiválóan vette a dolgot, igazán büszke voltam rá. Ő alapvetően egy megszokásokat kedvelő kisfiú, ha valami kilendíti a szokásosból, az zavart okoz - most mégis érezte, hogy ez valami kalandos dolog, és sikerült elfogadnia minden izgalmat. Nem volt gond az alvással és az evéssel sem, sőt, megkóstolt új dolgokat, amit általában nem szokott: tintahal-karikákat, olajbogyót, csicseriborsót. Kedvenc játéka a liftbetyárkodás / liftbikfickedés volt, ami azt jelenti, hogy fel-le utazott a hotel liftjében, és ha nem állt senki az érkezési ponton, akkor általában elküldte a liftet a pincébe.
A tengert is megszokta hamar (mondjuk direkt fel is készítettem: meséltem neki a tengerről, videókat nézegettünk az utazás előtt a hullámzásról, megkóstoltattam vele a sós vizet, stb.), az elején sírdogált, ha nyelt egyet, de két nap után már csak kiköpte, és ment tovább. Eszméletlen sokat bátorodott a vízben: most már karúszóval lebeg és kutyaúszik olyan vízben, ahol nem ér le a lába, ügyesen fel tud feküdni a vízre. Sőt, labdáztunk is a vízben.

A hónap leglovagiasabb jelenete az volt, amikor két db. aszfaltkrétával mentünk egyszer a játszótérre, és mindkét csemetém rajzolgatott, mikor is két nagylány (szerintem 4 és 5 évesek) elkezdték kerülgetni őket, hogy ők is szeretnének, és adják kölcsön. Kistücsök kategorikusan mondta, hogy nem, és rajzolt tovább, és Tündérpocok is mondta, hogy "nem", de ő kisebbnek és gyengébbnek tűnt, úgyhogy a kislányok elkezdték nagyon körülvenni, és kivenni a kezéből a krétát. Mire a kis lovag odalépett közéjük, eltolta a két lányt, és megmondta: "Most ő akar rajzolgatni."
Amúgy ami a rajzolgatást illeti, az aszfaltkréta nagy sláger, ebben a melegben szinte csak a krétával tudom sétálni vinni a nagyfiút, másképp nem lehet rávenni. Sétálás közben emelkedő sorrendben írja a számokat neki tetsző messzeségben egymástól, és már volt olyan, hogy direkt kihagyott egyet ("a hetes nem jött le, hanem repked a levegőben"), és olyan is, hogy véletlenül, ilyenkor visszament (!) és beírta a megfelelő helyre, a két szám közé. Furcsa módon az aszfaltra nemcsak számokat rajzol, mint a füzetébe, hanem esőt, esernyőt, kígyót, kereket, tulipánt, meg mindenfélét. Ha számokat, akkor pedig néha kopott számok jönnek, ami azt jelenti, hogy nem rajzolja le teljesen a számot, hanem kihagy pár darabot belőle, de még épp felismerhető.

Füzetbe rajzolásban pedig új sláger van: a szókereső. Kedvenc játéka amúgy a telefonon, de most kitalálta, hogy ő csinál szókeresőket, még a bezáró x-et is odarajzolja, és általában 3x3-as betűmátrixot rajzol, nekünk pedig meg kell keresni benne a szavakat. Az elején tele volt w, x, önálló y betűkkel, de most már azt is kezdi érezni, melyek a gyakoribb betűk. Vannak kedvenc betűpárjai is, amelyek minden szókeresőben szerepelnek, pl. a RÍ.
Elérkezett abba a korszakba, hogy már kívülről tudja az esti meséket, és ki is javítja, ha rosszul olvasom. Most kezdtem el gondolkodni rajta, hogy talán már lehetne közös a meseolvasás, egy babamese és egy nagyobb mese, de még nem tértünk át az új rendszerre.
Ebben a hónapban két aranyos beszólás volt, az első, mikor Nagyinál nézegetett egy képet a Madonnával és a Kisjézussal, Nagyi magyarázta neki, ki kicsoda, mire ő: - Jó, de hol van József?
A másik meg, hogy a hotelben hatalmas duplaágyunk volt, vastag matraccal, és a gyerekek imádtak rajta ugrálni. Mikor hazaértünk, és bejött a hálószobánkba, elkerekedett a szeme, majd azt kérdezte: - Hol a nagy ágy?