Terv-kártyavár

Amúgy éreztetek már olyat, hogy valamit jó előre megterveztetek, fejetekben számtalanszor lejátszottátok, minden részletét álmotokból is felkeltve tudtátok, és akkor egyszer csak azon veszitek észre magatokat, hogy hopp, eljött az a korábban rettenetesen távolinak tűnő idő / esemény, és egy kicsit kívülállónak érzitek, szinte kívülről látjátok magatokat, és furcsa távolságtartással figyelitek meg a dolgok bekövetkezését?
Nálam mostanában rengetegszer.
Jóelőre készültem a munkába visszatérésemre (előre tanultam, leveleket olvasgattam, stb.). Jóelőre készültem a Karácsonyra (készítettem ajándékokat, képeslapot, stb.). A cégnél egy hónappal korábban elkezdtünk megszervezni egy workshopot, amelyben én is vállaltam némi szervezési részt. Jóelőre készültem a farsangra, esténként jelmezeket varrva. Készültem a férjem szülinapjára is, bár az egy az egyben meghiúsult. De mondjuk a torta jól sikerült.
Kezdem úgy érezni, hogy életemnek egy olyan szakaszába léptem, ahol minden meg van tervezve mondjuk legalább egy hónapra előre, és ez persze megnyugtató érzés, mert többnyire jól tervezek, és elégedetten adom át magam az eseménynek - de néha kicsit ijesztő is, mert ebben biztosan változtam az elmúlt mondjuk tíz évben.
Plusz az is bosszantó, amikor a terv-kártyavár egy olyan banális dolog miatt porig összedől, mint például egy betegség. És akkor hetek munkája vész kárba, és hetek tervezését kell újratervezni és tolni magam előtt. Tudom, megint rinyálok, first world problem, bocsánat.