A hétvégén a Tsitári forrás és Mária-kegyhelynél jártam, minimum tíz év után először ismét. Minden ott volt, amire emlékeztem, egy kicsit rendezettebben, bekerítettebben, látogatók számára kirakott táblákkal gazdagabban. A környék gyönyörű, még így a tavasz első kis álmos pislogásai közepette, sarasan és kopáran is.
Amire nem emlékeztem, az egy kedves kis szobor a pásztorfiúról, aki az itteni forrás segítségével nyerte vissza a szeme világát, maga Marton László készítette.
A főút zaját jól levédi egy kis domb, a közeli erdőből madárcsicsergés és finom erdőillat árad, néhány kedves mangalica és szürkemarha tekintget csak körbe mélán a közeli gazdaságból; minden nyugodt. Itt aztán nem rohan az idő, és valahogy több értéke is van egy-egy percnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése