Utánfutó

Télen is kell mászni

Kistücsök csinált magától szorzótáblát. Pontosabban a 10x10-es rácsot a Mama rajzolta meg neki, ő pedig kitöltötte: az egyes, kettes, ötös, kilences és tízes szorzótábla magától, utána a négyest megbeszéltük, hogy az olyan, mint a kettes, csak minden másodikat hagyja ki. Utána kiszámoltuk a hármas sort, és akkor már csak a 6,7 és 8 maradt vissza, összesen kilenc cella. Azokat is szépen kiszámoltuk, és ő írta bele. Nagyon büszke volt rá.
Ha már számolás, az a szabály, hogy kétjegyű számokat nem szorzunk egymással, mert az úgyse megy (ezzel elejét véve a reggeli közbeni kérdések nagy részének), de ugye négyéves gyerek, feszegeti a határokat, úgyhogy egyik reggel kakaós pehely evése közben megkérdezte, mennyi 183*10. Mondom számold ki, ha valamit tízzel szorzunk, akkor olyan, mintha nullát tennénk a végére. Ezt ugye elég nehéz fejben végiggondolni, mert ezresváltás van benne, egy ideig gondolkodott, de aztán a tizennyolcszázharmincból sikerült az ezernyolcszázharminc. Ami újabb szintlépés fejben gondolkodásban, szerintem.

Kuckó az ablakban

Az új sláger amúgy a malomjáték: kapott egy kézzel, fából készítettet Apától, és most már egész ügyes benne. Igyekszem mindenkinek hangsúlyozni, hogy nem kell mindig nyerni hagyni, de egyelőre rám hárul a feladat, hogy megtanítsam veszíteni is. Tűrhetően viseli, és mindig azt hangsúlyozom, hogy mit tud tanulni belőle.
Van egy új közös motivációs játékunk is: amikor nem szeretne valamit megcsinálni (öltözködés, esti pisilés, miegyéb), akkor megkérdezem, hogy "És az utánfutó jön?", és akkor én megyek elöl, ő pedig szorosan követ, és nem a lehető legrövidebb és egyenesebb úton megyünk a feladat helyszínére, hanem a lehető legkanyargósabban "jaj, nem erre kell menni", és közben nevet.

Ezt a füzetében találtam,
egyáltalán nem segítettem neki benne

Nagyon praktikus játék, mert mostanában sok kötelező dologhoz nincs kedve.
Amúgy is rájött egy kis tavaszi zsongás, állandóan ugrál, lóbálja a kezét, nem tud mit kezdeni az energiáival, pedig visszük ki, amennyit csak tudjuk.
Ami viszont a legnagyobb öröm számomra, hogy éppen ma megdicsérte az óvónéni, hogy mekkorát fejlődött január óta, mert hogy most már játszik másokkal, nemcsak a számok érdeklik, hanem más is, és minden versmondásban és kreatív foglalkozásban benne van. Persze kaptunk kritikát is: amikor meseolvasás volt, és reflektálni kellett a mesére, akkor egyáltalán nem volt hajlandó, ezért az óvónéni azt mondta, hogy ezt mindenképpen kell gyakorolni iskola előtt, mert ott fontos a hallás utáni szövegértés. Úgyhogy ezt (is) fogjuk gyakorolni.
Ja, és még valami,  de ez titok: a füzetét lapozgattam, és találtam benne egy oldalt, ahol egy gyönyörű szép szívecske volt, benne egy ismerős kislány nevével...