Az ezeregy éjszaka meséi

Igazából nem is tudom, mikor kezdtem a blogolást (ja de, 2004-ben). Kb akkor, amikor ez még menő volt. Először nyilván a freeblogon, aztán, mert én ugye egyéniség vagyok, a saját honlapomon kértem a honlapkészítőmet, hogy oldja meg, hogy oda blogoljak, aztán mikor szakítottam szegény Indira Myles-szal, akkor jöttem ide, 2011. április 9-én.
Az első bejegyzésem arról szólt, milyen sokféle néven szólítanak, milyen sokféle "arca" kell legyen az embernek. Mostanában legtöbbször Anya vagyok, gyakran Zsófi, nagyon ritkán Mandzsi, és azóta van egy titkos nevem is, amit nem árulok el. A kisfiamtól kaptam.
Ez az ezeregyedik postom itt (az ezredikre akartam erről írni, csak közbeszólt a huszadika). Valószínűleg volt még egyszer ennyi 2004-2011 között. Ami már elég durva szövegállomány, és nem tervezem abbahagyni. Remélem, hogy az unokáim majd nem szenvednek a végigolvasásával (a többsége, ahogy ez már csak lenni szokott a blogoknál, nyafogás). De ha majd nyolcvanéves mamóka leszek, és sírva nevetni lesz kedvem, előveszem, és én magam elolvasom, esetleg kivonatot készítek belőle az utókornak.
Időm szerintem lesz rá.