Finom hölgy

A hónap vívmánya, hogy Pindúrtündér szobatiszta lett. Alváshoz még kap pelust, de az is száraz ébredés után. Néha még nem sikerül időben a bilihez/wc-hez érnie, de eszméletlenül ügyes, és tényleg kb. egy hét volt. Úgy kezdődött, hogy otthon maradt egy csütörtökön köhögéssel, és "bugyisat" játszottunk. Aztán pénteken a Nagyival is, és jól ment, úgyhogy szombat-vasárnap már gondoltam, kipróbáljuk, és továbbra is jól ment, úgyhogy hétfőn bugyiban vittem bölcsibe. A múlt héten még összesen négyszer bepisilt, azóta talán egyszer. Ezen a héten még egyszer sem. Nagyon büszkék vagyunk rá.
Emiatt aztán lett némi változás, a bodykat el kellett tenni, el kellett hagyni az alvózsákot, és áttérni a takaróra (ez utóbbi még nem megy, mármint a betakarózás), a bili egyelőre a nappali része lett, satöbbi. Közben lábméretet is váltott, úgyhogy egyszerre kinőtte az összes lábbelijét, és be kellett szerezni újakat.

Két éves és öt hónapos amúgy. Beszéde ugyanolyan szép, haja egyre szebb, ugyanúgy nem tetszik neki, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte, de egy kicsit jobban lehet vele alkudozni. Enni még mindig szeret, főleg ha valami édes. Igyekszem visszafogni az édességevését, mert így is mindenki azt mondja, hogy "jó erőben van", több mint 13 kiló. Húsvétkor persze nem ment olyan fényesen, mivel el lett árasztva csokival. Foganatosítottunk egy dobozt, amelyből vehetett, egyszerre maximum kettőt. Az volt a szabály, hogy közvetlenül evés előtt nem ehet, de persze bepróbálkozott. Egyik vacsi előtt jött széles mosollyal, hogy:
- Ehetek csokit.
- Nem - mondtam határozottan.
Ezután azt az arcelváltozást le kellett volna kamerázni, ahogy húsz másodperc alatt stop motionnel lefagyott az arcáról a mosoly, aztán lebiggyedt a szája, és teljesen őszintén elszontyolodott. Majdnem adtam neki mégis.

Koszt is eszik sajnos, ez az egyik, amivel eddig nem jutottunk rendesen dűlőre. A bölcsiben szóltak már, hogy bevett kavicsot a szájába az udvaron. Otthon meg a morzsákat eszi fel az ebédlőasztal alól. Mondanám, hogy ennyi koszt az orvos is felír, de sokszor nem maga a kosz zavar, hanem az, amikor kicsi ehetetlen dolgokat (dobókocka, kavics, stb.) bevesz a szájába. Eddig sose nyelt le semmit, de nem is szeretném.

A másik számomra furcsa dolog, hogy szinte egyik pillanatról a másikra szanálta a szundipajtásait. Most már nem teszi az ágyába, és ha odaadom, kidobja, hanem egy külön dobozágyban alszanak. Ami amúgy aranyos, de kicsit szomorú is. Főleg, hogy így sokkal nehezebben alszik el, fél tízkor még ébren van (most is), de a macikat nem lehet visszaimádkozni hozzá, semmilyen módszer nem vált be ("szomorúak a macik", lehet rágcsálni, megvédenek, stb.).

Tavaly az eperfesztiválon megígértem neki, hogy legközelebb ő is felülhet a ringlispílre, és eddig kellett várni: voltunk Budakalászon a cirkusz melletti "buliban", volt dodzsem, körhinta, emlékezett az ígéretemre, és felült egy quadra (a hercegnői hintó meg a pacik nem érdekelték). Volt ott egy vízivilág-kiállítás is, ahol a pézsmateknősök tetszettek neki a legjobban, vagy negyed óráig néztük őket, hogy mit csinálnak a nemrég született "babatekik".

Még volt egy vicces párbeszéd közte és Apa között. Apa épp puszilgatta, és kedveskedve azt mondta neki, hogy "Megeszlek". Mire ő nagy komolyan:
- Szerintem nem vagyok finom.