Hat Fury

A másik hosszú ideje folyó projektem a Codex Alera hat kötete volt, és most azt is "kiolvastam". Már annyira hozzászoktam Kate Redding stílusához és hangjához, hogy sokkhatásként ért Euan Morton az Aeronaut's Windlass-ben, de több mint egy év az nagy idő. Mert kb. 2017 februárjában kezdtem el olvasni a Furies of Calderon-t, még Kindle-n, aztán a második kötettől audiobookban.
Szóval fantasztikus élmény volt.
Mindig az, ha valaki ennyire hosszú sagában merül el, és egymás után, várakozás nélkül elolvassa az elejétől a végéig. Szinte belemerül a könyv világába, annak szerves részévé válik, és minden kis utalást, rezdülést felfog és értékel.
Butchert a Dresden-files kapcsán szerettem meg visszavonhatatlanul és feltétlenül, úgyhogy nagy elvárásokkal voltam a fantasy-ciklusával szemben. Az elején még néha morogtam is. De aztán beszippantott a profizmusával, a humorával, a tökéletes párbeszédeivel, és az egyre jobban elém táruló világgal. Az itt is tetszik, mint Dresdennél, hogy nincsenek elkenve a "mágikus" képességek. Mindennek megvan a "logikus" magyarázata a világ szabályain belül, minden egy előre meghatározott rendszer szerint lehetséges csak, és ahogy egyre jobban megismerjük a furycraftingot, úgy értjük meg egyre jobban a mögöttes szabályokat.
A szereplők egyszerre szerethetőek és mélyek, összetettek, még a legvisszataszítóbbnak tűnő antagonistáról is kiderül, hogy ember (bár csak a végefelé). A motivációk tiszták, és az a szeretet és alaposság, ahogy Butcher kezeli az egyes fajokat (a canim kultúra megalkotása eszméletlen alapos és hihető, de a maratok és az iceman-ek is), számomra elengedhetetlen a jó fantasy olvasásélményhez.
Néha kicsit kihallottam A tűz és jég dala ciklust (északon fal, onnan fenyegetés, központi hatalom meggyengülése miatti áskálódó lordok, keleten lovas jellegű nomád népek, Attis = Jaime, stb.), de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor sok helyen a Codex Alera a szórakoztatóbb.
9/10, de lehet, hogy 10, még gondolkodom.