Jobb a második rész

Közben még múlt héten megnéztem a Grindelwald bűntetteit. Az első rész nem annyira tetszett, de azért gondoltam, mégiscsak adok neki még egy esélyt. És ebből a rossz kiindulásból tulajdonképpen pozitívan csalódtam. Spoiler.

Szundimatrica, bújócska, utánzós

Három éves lett Pindúrtündér. Néha csak nézem gyönyörű hosszú haját, kedves kis arcát, színváltós szemét, ahogy mosolyog, huncutkodik vagy morcog, és nem is értem, hogy lehet, hogy ez az okos, önálló és határozott kis lény nem is volt még három éve.
Nagyon jó nyomon követni, ahogy alakul a személyisége, ahogy fejlődik az értelme, az ügyessége.
Szülinapjára tőlünk festékkészletet és gyöngyfűző készletet kapott, mindkettő telitalálat volt, olyan ügyesen húzza az ecsetet, mintha mindig ezt csinálta volna, és simán fűzött úgy egy karkötőt, hogy én nem nyúltam hozzá, csak amikor az elején és a végén meg kellett csomózni. De örült a szép ruháknak, koronának, sütis játéknak, meséknek is, sőt, elvittük pónilovagolni egy fedett pályás lovardába, ami szintén nagyon tetszett neki.
A feje telis-tele van mesékkel. Nézni bármit megnéz szívesen, a diafilmek is nagyon népszerűek így ősszel, bármilyen olvasós mese is jöhet, sőt, mostanában néha angolul olvasunk mesét, ezt persze gyorsabban elunja, mert nem érti, de a dalokat szívesen énekeli vicces angolsággal. És közben meg mesél ilyeneket, hogy "az égben van egy zsák, és ha vizes lesz, akkor kiesik belőle az eső". Meg rajzol valami kis kriksz-krakszot, és közli, hogy az egy vízi mókus, ami megeszi a halat". Szívesen játszik az összes plüssel és babával, főz nekik, meg elmennek sétálni, sőt, a legújabb, hogy az icipici medvéjét, amit ajándékba kaptunk még kb. két éve egy bababoltban, mikor ott vásároltunk, papírzsepivel bepelenkázzuk, aztán meg kell szagolni, hogy büdi-e.

Ami nekem nagy öröm, hogy megtanulta ő is a "duplós-utánzós" játékot, amikor is ugyanolyan formájú és színű elemekből álló készlete van mindkettőnknek, és egyszer ő épít valamit, egyszer én, és a másiknak le kell utánozni. Ehhez ugye térlátás kell, megfigyelés, koordináció, nagyon jó kis játék. Most már vele is tudjuk játszani.
A délutáni alvás még mindig nem megy tökéletesen, nem azért, mert nem fáradt, hanem mert a sok élményt meg akarja osztani, és nincs kedve aludni. De találtunk új motivációt, készítettünk neki papírból füzetet, aminek kidekoráltuk együtt az elejét és a hátulját, aztán vettem neki egy jó nagy tábla cicás matricát, és bevittük az egészet az oviba. Ha kedvesen elalszik mindenféle serteperte nélkül, akkor kap egy cicás matricát. Működni látszik, sőt, most már otthon is bevezettük, otthon gyümölcsös matrica van.
Egyre ügyesebb a futóbiciklivel, akárhova felmászik, a kicsi legókat is összeépíti, elképesztően szépen és pontosan színez, és gyakorlatilag egyedül öltözködik.
Az egyik legnagyobb kedvenc játéka a Bújócska, és nem véletlenül (az igazi elbújósat is szereti, de abban még nem olyan ügyes). Elképesztően jó megfigyelő, sokszor én magam sem látom, amit mond, aztán kiderül, hogy tényleg. Kifigyeli a kis mókust a vezetéken, észreveszi, ha valakinek, aki szembe jön, micimackós a hátizsákja, stb. És mondja is.
És ami szerintem a legmenőbb, az a szókincse. Mindig igyekszem lejegyezni, miket mond, amikor meglepődöm, ha szerintem három évesnél komolyabban fogalmaz meg valamit, de így is a tizedét sikerül. Ebben a hónapban a legkomolyabb szerintem az volt, mikor éppen szerepjátszottunk Klára királylánnyal és Jani manóval (én voltam a manóval), és gombát szedtek az erdőben. Aztán lerakták a kosarat, és Jani manó javasolta, hogy játsszanak egy kicsit ugrálósat. Mire Klára:
- Nem, inkább nem hagyom a kosarat őrizetlenül.

Fog, foci

Kistücsök öt éves, öt hónapos. Az utóbbi idők legnagyobb izgalmát az jelentette, hogy észrevettük, hogy kinőtt a 21. foga, azaz az első csontfoga (jobb alsó hatos). Azóta a bal alsó hatos is kikandikál persze, de a lényeg a büszkeség, hogy őneki már van csontfoga, mert tudja, hogy az csak a nagyoknak van, és a felelősségtudat, ahogy most már reggel és este kérés nélkül megy fogat mosni, és mindig megkérdezi, hogy az adott ételben mennyi cukor van. Na, ettől nem szereti kevésbé az édességeket, de ez nem is volt cél.
Megkaptuk végre a logopédustól az anyagot az interdentálisok eltűntetéséhez, azt csináljuk, amikor tudjuk - néha nem tudjuk, mert fáradt, elidétlenkedi, stb., de azért mondjuk minden másnap sikerül, ami jó eredmény.
Az óvónénik megdicsérték mostanában, hogy részt vesz a foglalkozásokon, most már tornázni is szeret, sokkal interatívabb és szociálisabb. Plusz most már köszön is rendesen. Ami jó, mert egy hónappal ezelőtt még aggódtak azon, hogy jövő szeptemberben iskolába akarjuk adni. Egyelőre ez a terv, majd most jön az iskolaérettségi vizsgálat.

Szerintem érti és megérti, hogy lassan költözni fogunk, egyelőre nem látok rajta semmi rossz érzést, inkább viccesnek tartja, hogy miért vannak a tálaló helyén dobozok. Biztos, hogy lesz egy kis átmenet, de igyekszünk megkönnyíteni az egészet, amennyire csak lehet.
Az oviból hazahozott néhány idétlen szokást, néha bőg, mint egy oroszlán vagy ugrál mint egy kis majom, de azért az esetek többségében mostanában az eddigi legkedvesebb. Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, látja rajtunk, hogy le vagyunk harcolva, vagy csak megért valami benne, de örülök ennek is.
Még egyet szerintem elfelejtettem elmesélni (asszem), hogy elkezdtünk focizni. Egyelőre állok a kapuban, ő kitalálja, melyik nemzet csapatával lesz (általában a németekkel vagy a horvátokkal), kitalálja, hogy én kikkel vagyok, aztán addig rúg gólokat, amíg úgy dönt, hogy most cserélhetünk (mondjuk 4:0), aztán én rúgok neki párat, hogy még ne nyerjek (4:3), aztán ő még rúg párat 6 gólig, és az ő csapata nyer. De a lényeg az egészben a labda rúgása és a mozgás, amit ősz végén is lehet csinálni, ha épp nem esik az eső.

Lépcsőzetesen

Úgy tűnik, a mai nappal hivatalosan is mini scrum master lettem.
Állítólag szeretek beszélni emberekkel meg szervezni dolgokat, és a mi csapatunkban eddig ez a szerepkör nem volt betöltve, így folyton vándorolt, mint a púp mindenki hátán. Azért mini, mert egyrészt a mi csapatunk is mini, másrészt pedig mert nem vagyok bedobva a mélyvízbe nulla tapasztalattal, hanem van a medencéhez lépcső, hogy ne kapjak szívrohamot, hanem szép lassan tudjam hozzászoktatni magam a hideg vízhez. :)
A feladatok tisztázása a következő lépés, aztán majd meglátjuk.

Csempék, teendők

Szóval picit a házról és az építkezésről. Eredetileg úgy volt, hogy "karácsonyozni már biztos ott fogunk". Pár hete nyilvánvalóvá vált, hogy nem. Viszont a régi helyről el kell mennünk, december 10-e a költözés tervezett napja. 

Most éppen így áll a helyzet: 

A vakolás majdnem kész. Az ablakok november végén jönnek. A hidegburkolást két hét múlva kezdik. A gépészethez a csövek mind megvannak, az áram behúzva. A ház kívülről szigetelve, vakolva, a szépítés tavasszal lesz. 

Az új fejlemény, hogy tegnap megszereztem az utolsó csempéket is, a konyhacsempe hiányzott (nyilván csak 3 különböző helyről lehetett megvenni az összes csempét (összesen több mint 100 doboz lett). A legjobb csempebolt, ahol voltam, a CsempeStílus Pomázon. Szép és kimerítően változatos a választék, nagyon kedvesek az eladók, minden flottul ment a megrendelés és a szállítás során. Például ilyet vettem náluk:

A következő lépés részünkről a maradék cuccok összecsomagolása, ami egyelőre némileg aggasztó, de végül is még van szabim. Ehhez majd konténert is kell rendelnem, már kinéztem, honnan fogok. Sajnos az évi egy ingyen nekünk járó lomtalanításról lemaradtunk, október 31-ig kellett volna. 

Aztán most ilyeneken kell gondolkodunk házi feladatként, hogy:

• Milyen párkány legyen (kint-bent)
• Hogy nézzen ki az ablak körül a díszkeret
• Milyen színűek legyenek a falak
• Hogy legyen a fürdőszobában a szekrény (ezt mi csináljuk majd, ha minden igaz)
• Milyen belső ajtókat szeretnénk (ezt már elvileg kitaláltuk)

Sok a dolog, kevés a fóka. De bízva bízunk.

Én jól vagyok

Ma nekimentem egy kicsit egy előttem hirtelen fékező autónak a Szentendrei úton. Annak nem lett különösebb baja, az enyémnek teljesen benyomódott az orra, nem lehet felnyitni a motorháztetőt.

Egy kedves néni szállt ki, tök nyugodt volt, kérdezte, hogy van-e betétlapom, mondtam, hogy nincs, mondta, hogy semmi gond, ő kárrendezésben dolgozott. Félrehúzódtunk, hogy ne akadályozzuk a forgalmat, tanárnénisen, kedvesen megmutatta, mit hova írjak, közben, mikor látta, hogy remeg a kezem, mondta, hogy semmi baj, mindenkivel előfordul, aztán kitöltöttem, és elmentünk.
2004 óra van jogsim, 2011 óta vezetek aktívan, B4-ben voltam, sose okoztam balesetet.
Nem hiszem, hogy mindenkivel előfordul. Inkább egy jel.

Busz, rendőrautó

Múltkor mikor mentem jógára, ott volt egy nyolcéves forma kisfiú. Hamar kiderült, hogy az oktató kisfia, aki gondolom éppen iskolaszünetben volt, és rettenetesen unatkozott. Amíg próbáltam fizetni, folyton az anyukáját nyaggatta, hogy beszélgessen vele, meg hadd húzza le ő a bankkártyát, meg ilyenek. Úgyhogy gondoltam, kicsit besegítek az oktatónak, és odaszóltam hozzá:
- Mit szólnál hozzá, ha rajzolnál valamit?
Jól meglepődött, hogy hozzá beszéltem, nyilván korábban levegőnek nézték. Mondta, hogy jó, kért egy papírt az anyukájától. Én meg tovább, hogy:
- Az én kisfiam még csak öt éves, de nagyon szeret házikót rajzolni.
- Én autókat rajzolok - közölte, de már láttam, hogy nyertem. Ez a minimális kis foglalkozás elég volt neki, hogy csillogó szemmel vesse magát a "munkába".
- És buszt is tudsz?
- Persze.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha rajzolnál nekem egy buszt? Én most bemegyek az órára, de aztán majd nemsokára kijövök.
Beleegyezett. Gondoltam, ha ez 10 percre leköti, akkor az anyukája annyit is nyert.
Aztán bementem órára, kijöttem, és ott várt mosolyogva, és átnyújtotta nekem ezt:

Aztán mondta, hogy rajzolt nekem még egyet,

és mindkettőt nekem csinálta, ajándékba. Adtam neki puszit érte, és megmondtam, hogy nagyon tetszik, főleg az alvó utas és a kutyus, és majd legközelebb is beszélgetünk. Ragyogott az arca tőle. Nekem meg nem került semmibe.

Jövőbeli háztervező füzet

Amúgy ahogy kezdünk összecsomagolni, de még van idő, szelektálunk is. Három csoport van (mármint azon kívül, amit magunkkal viszünk költözéskor):
1. Értékes dolog, csak nekünk nem kell már --> eladni
2. Nem annyira értékes vagy eléggé használt dolog --> adományozás az Anyák az Anyákért Alapítványnak
3. Értéktelen vagy nagyon használt dolog --> lomtalanítás

Ennek a szelektálásnak kapcsán találtam meg például régi, kézzel írott papírlevelezéseket, egyetemi tankönyveket, sőt, megtaláltam azt a kis füzetet is, amelyet apukám adott öt évesen, és kapcsos zárójeles feladatokat oldottam meg benne (poén volt összehasonlítani a kisfiam füzetével), és az első naplómat is, 1991-ből:

Ja, és kiderült, hogy már tizenegy évesen is házakkal foglalkoztam, mert volt egy "jövőbeli háztervező füzetem", amelyben fura alakú alaprajzokat osztottam be szobákra, és azt adtam el a családtagjaimnak (amúgy emlékszem is rá, ugyanilyen divattervező füzetem is volt, de valahogy a házak jobban mentek. :)

Személyes kedvencem a vállfa-ház, de a füzet tele van. Kb. 64 oldal. És nincs két egyforma közte.

Reggeli történet

Ma ahogy beléptünk a folyosóra az oviban reggel, hallottam, hogy az egyik ovistárs kislány sír. Az anyukája pedig ráförmedt:

A képnek nincs köze a történethez, csak ma reggel fotóztam

- Utálom ezt a szándékos műsort! Szia!
És betuszkolta a lányt az öltözőbe, majd elment.
Ilyenkor persze mindig kicsit nehezebb átöltözni, nyilván senkit nem hagy hidegen, hogy az öltözőben ott sír egy kislány. És nyilván tudom, hogy ez az esetek nagy részében csak a szülőnek szóló műsor, én is kaptam ilyet bőséggel. Úgyhogy idáig még nem is írnék róla. Viszont ahogy ott hüppögött a kislány, majd némi téblábolás után "anyuci" motyogással kiment a folyosóra, igyekeztem megszólítani, hogy ne szökjön meg. Mondtam, hogy tudom, hogy ilyenkor picit nehéz, de délután majd találkoznak újra, és már folytattam volna, hogy addig csináljon neki valami ajándékot (mert ez szokott hatni), ő rám nézett, és elpanaszolta, hogy nem is az anyukája jön érte délután. Egy pillanatra abbahagyta a sírást, én biztattam, hogy azért este biztosan találkoznak majd, de aztán újra lebiggyedt a szája, és azt mondta:
- Olyan keveset vagyok vele!
Erre nem volt kész válaszom. Fontolgattam a "tudod, miért megy dolgozni anyukád?" illetve a "te már nagy kislány vagy" témaköröket, de egyik se volt az igazi, és végül így maradtunk, mert az óvónéni eddigre bevitte a szobába.
Mindez persze akár lehetne is mindennapos dolog, még a nagycsoportos óvodások is tudják rosszul viselni az elválást, akár csak átmenetileg is (pl. Kistücsök is matrica mostanában), de így még nem jött az arcomba ez a kevés együttlevés dolog. Néha én is így érzek ugyanis, hogy keveset vagyok a gyerekekkel, este fél 6 háromnegyed 6, mire hazaérek, ők meg vacsi, fekvés már fél nyolckor. Az elmúlt két hétben sokat voltunk együtt a szabi alatt, és az talán kicsit feltöltött mindannyiunkat. Remélhetőleg elég lesz a karácsonyi szünetig.

Két hét szabi

Na.
Két hét szabin voltam, közben az alábbiakat csináltam:
1. Elvégeztem egy céges tréninget, így már doc lead lettem. Ez egy technikai titulus, most már több mindent tudok csinálni a rendszerben. Azért szabi alatt végeztem, mert október 23-25-ig tartott, és minden nap csak fél nap, így volt legegyszerűbb.
2. (A szabi lényegi funkciója) Nagy erőkkel elkezdtük az összecsomagolást a decemberi költözéshez, a feladat az volt, hogy nagyjából mindent pakoljunk el a két hét alatt, ami nem kell a mindennapi élethez (=könyvek, babacuccok, nyári ruhák, stb.) az elkövetkező két hónapban. Ez elég jól sikerült, dobozokkal tele már minden szoba, de azért még mindig rengeteg a cucc - alig lesz elég hétvége.

3. Eladtam egy kis kanapét és egy tálalót, ami már nem kellett. Még van pár cucc, amit nem szeretnék költöztetni, úgyhogy már alig bírom nyomon követni, mit tettem fel FB-ra, Jófogásra, Vaterára, stb. De azért igyekszem.

4. Megérkezett a csempéink fele, egy hatalmas teherautó hozta, amely alig fért az utcába, és aztán nem hozott raklapvillát a bácsi, ezért egyesével kézzel kellett lepakolni, miután négy órát késett. És nem hozták az egyik csempét, amit rendeltem. Picit mérges voltam.

5. Kitakarítottam egy kb. hat éve nem használt helyiséget, és aztán szépen felújítottuk költségkímélő módon, hogy műhely lehessen belőle (festés, linó lerakása szegéllyel). Még nincs kész, de már nem sok hiányzik. Alapvetően elégedett vagyok az eredménnyel ahhoz képest, hogy most csináltuk először.

Emellett kirándultunk, játszottunk, sőt, még egy mozi is belefért (First Man, beszámoló talán később, tetszett).