Szundimatrica, bújócska, utánzós

Három éves lett Pindúrtündér. Néha csak nézem gyönyörű hosszú haját, kedves kis arcát, színváltós szemét, ahogy mosolyog, huncutkodik vagy morcog, és nem is értem, hogy lehet, hogy ez az okos, önálló és határozott kis lény nem is volt még három éve.
Nagyon jó nyomon követni, ahogy alakul a személyisége, ahogy fejlődik az értelme, az ügyessége.
Szülinapjára tőlünk festékkészletet és gyöngyfűző készletet kapott, mindkettő telitalálat volt, olyan ügyesen húzza az ecsetet, mintha mindig ezt csinálta volna, és simán fűzött úgy egy karkötőt, hogy én nem nyúltam hozzá, csak amikor az elején és a végén meg kellett csomózni. De örült a szép ruháknak, koronának, sütis játéknak, meséknek is, sőt, elvittük pónilovagolni egy fedett pályás lovardába, ami szintén nagyon tetszett neki.
A feje telis-tele van mesékkel. Nézni bármit megnéz szívesen, a diafilmek is nagyon népszerűek így ősszel, bármilyen olvasós mese is jöhet, sőt, mostanában néha angolul olvasunk mesét, ezt persze gyorsabban elunja, mert nem érti, de a dalokat szívesen énekeli vicces angolsággal. És közben meg mesél ilyeneket, hogy "az égben van egy zsák, és ha vizes lesz, akkor kiesik belőle az eső". Meg rajzol valami kis kriksz-krakszot, és közli, hogy az egy vízi mókus, ami megeszi a halat". Szívesen játszik az összes plüssel és babával, főz nekik, meg elmennek sétálni, sőt, a legújabb, hogy az icipici medvéjét, amit ajándékba kaptunk még kb. két éve egy bababoltban, mikor ott vásároltunk, papírzsepivel bepelenkázzuk, aztán meg kell szagolni, hogy büdi-e.

Ami nekem nagy öröm, hogy megtanulta ő is a "duplós-utánzós" játékot, amikor is ugyanolyan formájú és színű elemekből álló készlete van mindkettőnknek, és egyszer ő épít valamit, egyszer én, és a másiknak le kell utánozni. Ehhez ugye térlátás kell, megfigyelés, koordináció, nagyon jó kis játék. Most már vele is tudjuk játszani.
A délutáni alvás még mindig nem megy tökéletesen, nem azért, mert nem fáradt, hanem mert a sok élményt meg akarja osztani, és nincs kedve aludni. De találtunk új motivációt, készítettünk neki papírból füzetet, aminek kidekoráltuk együtt az elejét és a hátulját, aztán vettem neki egy jó nagy tábla cicás matricát, és bevittük az egészet az oviba. Ha kedvesen elalszik mindenféle serteperte nélkül, akkor kap egy cicás matricát. Működni látszik, sőt, most már otthon is bevezettük, otthon gyümölcsös matrica van.
Egyre ügyesebb a futóbiciklivel, akárhova felmászik, a kicsi legókat is összeépíti, elképesztően szépen és pontosan színez, és gyakorlatilag egyedül öltözködik.
Az egyik legnagyobb kedvenc játéka a Bújócska, és nem véletlenül (az igazi elbújósat is szereti, de abban még nem olyan ügyes). Elképesztően jó megfigyelő, sokszor én magam sem látom, amit mond, aztán kiderül, hogy tényleg. Kifigyeli a kis mókust a vezetéken, észreveszi, ha valakinek, aki szembe jön, micimackós a hátizsákja, stb. És mondja is.
És ami szerintem a legmenőbb, az a szókincse. Mindig igyekszem lejegyezni, miket mond, amikor meglepődöm, ha szerintem három évesnél komolyabban fogalmaz meg valamit, de így is a tizedét sikerül. Ebben a hónapban a legkomolyabb szerintem az volt, mikor éppen szerepjátszottunk Klára királylánnyal és Jani manóval (én voltam a manóval), és gombát szedtek az erdőben. Aztán lerakták a kosarat, és Jani manó javasolta, hogy játsszanak egy kicsit ugrálósat. Mire Klára:
- Nem, inkább nem hagyom a kosarat őrizetlenül.