Busz, rendőrautó

Múltkor mikor mentem jógára, ott volt egy nyolcéves forma kisfiú. Hamar kiderült, hogy az oktató kisfia, aki gondolom éppen iskolaszünetben volt, és rettenetesen unatkozott. Amíg próbáltam fizetni, folyton az anyukáját nyaggatta, hogy beszélgessen vele, meg hadd húzza le ő a bankkártyát, meg ilyenek. Úgyhogy gondoltam, kicsit besegítek az oktatónak, és odaszóltam hozzá:
- Mit szólnál hozzá, ha rajzolnál valamit?
Jól meglepődött, hogy hozzá beszéltem, nyilván korábban levegőnek nézték. Mondta, hogy jó, kért egy papírt az anyukájától. Én meg tovább, hogy:
- Az én kisfiam még csak öt éves, de nagyon szeret házikót rajzolni.
- Én autókat rajzolok - közölte, de már láttam, hogy nyertem. Ez a minimális kis foglalkozás elég volt neki, hogy csillogó szemmel vesse magát a "munkába".
- És buszt is tudsz?
- Persze.
- Akkor mit szólnál hozzá, ha rajzolnál nekem egy buszt? Én most bemegyek az órára, de aztán majd nemsokára kijövök.
Beleegyezett. Gondoltam, ha ez 10 percre leköti, akkor az anyukája annyit is nyert.
Aztán bementem órára, kijöttem, és ott várt mosolyogva, és átnyújtotta nekem ezt:

Aztán mondta, hogy rajzolt nekem még egyet,

és mindkettőt nekem csinálta, ajándékba. Adtam neki puszit érte, és megmondtam, hogy nagyon tetszik, főleg az alvó utas és a kutyus, és majd legközelebb is beszélgetünk. Ragyogott az arca tőle. Nekem meg nem került semmibe.