Bátrabb, beszédesebb

Kistücsök kezd beletagozódni az iskolai életbe. Már meg lett dicsérve, hogy jelentkezik, meg odafigyel, még annyi izgalom van, hogy ha van kedve, akkor elkezd dúdolni magyarórán meg ilyenek, de gondolom ezt is hamarosan lenyomja a rendszer. Mindenesetre most békések a hétköznapok, őrölnek a malmok, talán már azt is sikerült világossá tennie, hogy ismeri a számokat...
Előfizettünk a Teki Totó újságra, és nagyon élvezi, hogy már maga olvashatja el a feladatokat - nyilván az elsős feladatok megoldása semmilyen kihívást nem jelent, de legalább az olvasás, értelmezés új.
Fejlődés tekintetében talán az utóbbi idők legnagyobb eredménye, hogy elkezdett beszélni arról, ha hibázott. Korábban, ha valamit rosszul csinált, elrontott, vagy rossz fát tett a tűzre, és erre rákérdeztünk, azt a taktikát választotta, hogy becsukta a szemét, és várta, hogy vége legyen a beszélgetésnek. Nagyon sokat beszélgettünk vele, gyakoroltuk, hogy ez nem módszer, és úgy tűnik, lett hatása. Nagyon benne volt valamiben, a tesója mutatta neki az egyik rajzát, ő meg mérgében eltépte. Utána bocsánatot kért, és elmondta nekünk is, hogy mi történt. Megjutalmaztuk azzal, hogy nem haragudtunk rá, hogy értse, ez a követendő példa.

Egyre bátrabb is: lépcsőről már négy lépcsőfoknyit leugrik. Biztos az iskolában tanulta.
Így utólag nem bánom, hogy nem írattuk be semmilyen különórára (zene, foci jött szóba), így van energiája, ideje és lehetősége megismerni az új közösséget, megtanulni bizonyos számára pozitív mintákat a többiektől. Na, persze nemcsak a jót hozza haza, van bőven csúnya szó meg egyéb, de ez ilyen. Úszásra viszont most újra jár, sikerült megoldani a logisztikát.
Azt folyamatosan csodálom, hogy működik az agya. Beszélgettünk a növényekről és a télről, valahogy szóba került a bóbita is, és magyaráztam a tesójának, hogy bóbita a gyermekláncfűből lesz, mire ő odafordult, és tanárbácsisan közölte:
- A bóbita olyan, mint a fának a gyümölcs.
Meg kicsit egy rugóra is jár az agyunk. Sokszor játszunk azzal, hogy ha túl kicsi falatkát vesznek az általuk nem annyira kedvelt ételből, csak a kanál hegyére, akkor mondom, hogy "ez nem falat, ez csak F". Aztán múltkor szintén a tesójának magyaráztam, hogy egyen rendesen, és egyszerre tettük hozzá:
- Ne csak F legyen, hanem falat!

Voltunk a Minipoliszban, amit mindketten nagyon élveztek, Kistücsök kedvence a Sió gyár volt, elcsatangolt máshova is, de mindig vissza-visszatért a gyümölcsmosó csocsóhoz... Ja, meg barátoknál vendégségben leült az új Need for Speed elé, és játszott vele vagy húsz percet (nyilván a szabad pályán csak), átvágva fán-bokron-kerítésen, nagyon élvezte. Látom már, hogy ez baj lesz, mivel nem lehetek hipokrata, hogy ne játsszon, úgyhogy meg kell tanítani majd az egészséges balanszot.
Idén még elvisszük a céges Mikulás-rendezvényre, de valószínűleg ez lesz neki az utolsó év a mítosszal, biztos már félig kiábrándították az osztálytársak. Én is elhinteltem neki, hogy nem minden létezik, ami a mesékben van, mert a Plukkido lufit legutóbb a szeme láttára tettem fel, hogy egy kicsit elgondolkozzon, mi közöm nekem a manókhoz. Majd leülök vele hamarosan beszélgetni is erről, hogy ne legyen túl nagy sokk a Mikulás.