Legalábbis tetszett az első rész. Jó sok benne a köpenylobogás, de ez igazából nem baj, mert mindannyian vágytunk már egy kis köpenylobogásra. A főszereplő karakterét jól megfogták, az első impresszió arra tökéletes, hogy meg akard nézni a folytatást. Nem lett túl bonyolult, azok számára is érthető a karakter, akik nem ismerik a mandalóriaiakat (van ilyen egyáltalán?).
Szűkszavú, hatékony, kitartó, és persze menő. A szűkszavúsága már-már túlzásnak tűnik, de nyilván innen kell indulni, hogy lehessen kibontani, neadjisten fejlődni. A karakter nem éppen szerethető, de mindenképp tisztelhető, az a fajta, aki mégis szimpatikus a nézőnek, mert a saját belső becsületkódexe alapján működik. Az ötlet nyilván nem új, láttunk már szerethető fejvadászt a filmtörténetben és/vagy irodalomtörténetben, de működik.
A látvány kiváló, minőségi, talán csak a blurgg-ök voltak kicsit elnagyoltak, de ha ezt a szintet tartja majd a sorozat, és nemcsak belső tereket hoznak, hanem lesz kinti helyszín is, mint ahogy az első részben, akkor engem megvettek kilóra (ja, sajnos már a trailerrel megvettek, mindegy).
A párbeszédek közepesek, de ez is jobb, mint amit vártam, és szerencsére a humor sem volt nagyon kínos, tegyük fel, hogy egyszer el is mosolyodtam. Azért ezen még lehet dolgozni.
A vége jó, izgalmas, várom a folytatást. Nyilván senkit nem lepett meg, hogy végül fejbelőtte a robotot, de néha annyira kielégítő azt kapni egy sorozattól, amit várunk, nem?
A menő concept artok a végén már csak hab a tortán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése