Valami érthetetlen okból kifolyólag azt meg nem meséltem, hogy az őszi szünetben ellátogattunk az Ipolytarnóci Ősmaradványok látogatóközpontba. Nem új dolog ez, már a szüleim is látták, meg nyilván ott van pármillió éve, de most nagyon szépen felújították, és még az őszi hűvösben is kiváló program volt.A mindent bele menüsort választottuk, 4D mozival, függőhíddal, vezetett túrával, mindennel, és így sem volt arcátlanul drága, ami jó, mert így még van is esély, hogy az ember ilyen messzire utazik. A függőhíd volt az első, amit kipróbáltunk, nyilván tapasztaltunk már hasonlót, de azért fun volt. Aztán megnéztük a 4D mozit, a szemüvegek valahogy nem stimmeltek, de a kis mozifilmecske tőle telhetően érdekes volt. Annyi, hogy nem tudom, minek tettek bele ijesztegetést, lehetett volna másra koncentrálni (a fogatókönyvírót mondjuk lecserélném). De elképzelni az ősmaradványok helyszínét jó volt. Megtudtuk, hogy az ősorrszarvúnak nem volt orrszarva, és az őszsiráfnak nem volt hosszú nyaka.
A túra volt a csúcspont Attila vezetésével, szellemes és kedves poénjai mellett komoly betekintést kaptunk abba, hogy mit kell észrevennünk az erdőben sétálgatva: őscápa-fogat, megkövült fákat, és aztán a millió éves lábnyomokat a kőben, amelyek fölé szerencsére már épületet is tudtak emelni, hogy megvédjék az időjárás viszontagságai ellen.
Külön adalék, hogy mivel sokáig nem volt intézményesített látogatóhely, a helyiek elhordták a legnagyobb megkövült fa darabjait, és csak elképzelni lehet, milyen hatalmas volt régen (a fa monológja itt).
A kialakított park nagyon szép, jót sétáltunk, a szobrok viccesek, akár lehetett volna még, és nyilván nyáron az egész még sokkal szebb lehet. Mindenképp megéri egyszer, a gyerekeket is elviszem majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése