Önállósodik

Egy hónap, és Kistücsök már hét éves. Nagyon okosan és többnyire lelkesedéssel tanul otthon, de azért kell neki a felügyelet. Eszméletlen szépek a betűi, folyékonyan olvas, és érti is, amit olvas, visszanéz a szövegre, ha nem tud valamit, egyszerűen jó nézni, ahogyan fejlődik. Tudom, nem szép ilyet mondani, de nagyon örülök, hogy egy kicsi bepillantást nyerhettem így abba, hogy ő hogyan sajátítja el a tudást. A matek sosem esett nehezére, legfeljebb az, hogy megcsinálja a huszonkettedik kivonást is, amikor már nagyon unja, hogy mennyi 13-8. Egyszer volt, hogy megmondtam, csináljon meg három matekfeladatot, elmentem negyed órára, és mikor visszamentem, összesen két kivonás volt kész. És nem azért, mert nem tudja, hanem mert ha tudja, hogy tudja, akkor már ugye nem kell megcsinálni... Ezen még dolgozni kell.

A "Most én olvasok!" sorozat egyik könyvét olvassa

A rajz és technika feladatok a legviccesebbek, mert azokat a tesójával együtt csináljuk meg, lehet, hogy majd írok egy külön postot, ahol egymás mellé teszem ezeket a műveket, nagyon tanulságos és egyszerre poén megnézni, ki miről mit másolt, és milyen ötletekkel dobták fel például azt az egyszerű feladatot, hogy rajzoljanak egy gombaházikót.
Kistücsök például most minden rajzfeladatba hangjegyeket, violinkulcsot és basszuskulcsot csempész, egyet mutatok. Mert ugye továbbra is elvarázsolta a zongorázás, és egészen előrehaladt a tanulmányokban, már a kereszt és bé is megvan, háromnegyedes ritmus, mindkét kézzel F pozíció, és talán öt akkord is. Mindig ő kér meg, hadd játszhasson, sosem erőltetem. Minden nap gyakorol legalább fél órát, de inkább többet, és igyekszem vele minden nap egy kicsit haladni, ez nem mindig sikerül.

Ez egy hajó

Önállósodik mindenben. Nagyon kedvesen játszik egyedül, amíg én dolgozom, elfoglalja magát. Legózik, rajzolgat, a Rush Hour-ral játszik, zenél, a kertben szötymörög valamit, sőt, magától olvas. Az önállósodás égisze alatt adtunk neki rendes vágókést, amivel még karajhúst ugyan nem, de mondjuk virslit egyre ügyesebben képes elvágni. Emellett számomra picit meglepő módon egyre nagyobb érdeklődést mutat a kertészkedés iránt (tök jó volt együtt irtani a bozótot) és a barkácsolás iránt is. Olyannyira, hogy anyák napjára (apai segítséggel persze, de mégis) ő dekopírfűrészelt ki nekem egy fa szivecskét.
Azért, mert ilyen okosan viselkedik ebben a fura helyzetben, néha megengedem neki, hogy az ölemben ülve játsszon az otthoni gépemmel, miközben én mondjuk egy meetinget hallgatok. Először buta gyerekjátékokat találtunk (bubble shooter és társai), aztán szerencsére eszembe jutott a Hexxagon, amit rövid idő alatt kimaxolt az én kis csavaros eszű gyerekem, úgyhogy kellett találni új dolgot. Most épp a Boardgame Arenán játszik felváltva Can't Stop-ot és Malmot. De innen már csak egy lépés a "rendes" társasjátékok megismerése is.

Egy lépéssel a vége előtt

Új hobbija, hogy nagyon szeret fotózni, egyre többször kéri el a telefonomat, hogy ő is készítsen képet - például rólam. Így ebben az évben eddig annyi kép készült rólam, mint az előző mondjuk négy évben összesen. Ennek kapcsán pedig még azt is észrevettem, hogy egyre többet kérdez, amit én nagyon üdvözlök, és nagyon igyekszem válaszolni, hogy értse, hogy nekem ez tetszik. Megkérdezte például, hogyan kell videót készíteni, és mikor kell videót és mikor fotót, meg ilyenek.
Még egy nagyon aranyos sztori volt a hónapban, egyik ebédre rizst ettünk, és ő kitalálta (némileg a Milu Egyiptomban-tól megihletődve), hogy amennyi rizsszemet megeszünk, annyi napot megyünk vissza az időben, de vinni kell a visszafelé útra is rizst, hogy vissza tudjunk jönni a jelenbe utána (ez ugye az ebéd másik fele). Tehát két részre osztja azóta a rizst, és azon viccelődik, hogy most épp karácsony van vagy még korábban. Hát igen, szereti a rizst.