A dzsungel könyve

Tegnap láttuk A dzsungel könyve 25 éves jubileumi előadását. Persze online, de ez csak annyiban vont le az élményből, hogy nem tudtunk megfelelőképp visszajelezni a színészeknek, mennyire tetszett az előadás. A dalokat már rongyosra hallgattuk itthon, de most sikerült hozzá megnézni a többit is. Mivel én sem láttam, volt benne némi meglepetés: azt például nem tudtam, hogy ebben a színházi változatban Balu meghal az első felvonás végén, meg azt se, hogy a Bagirától elszakadás is ilyen keservesre van ábrázolva. Szegény kis öt éves Pindúrtündér így kétszer is elpityeredett az előadáson, de aztán a végén azt mondta, tetszett neki. Neki a majmos dal a kedvence, Kistücsöknek az Ember vagyok. Nekem személy szerint a Kegyelet egylet, annak a dallama is remek, de a szövege, na az egyszerűen zseniális. 

A színészi játék is remek volt, Reviczky Gábort nagyon régóta kedvelem már vicces és komoly darabokban is, hihetetlen, hogy mind az 1200 előadást ő csinálta végig. Akela szintén. Legmeglepőbb és ugyanakkor legjobb teljesítménynek viszont Ká alakítását tartom (Méhes László), a szünetben beszélt is róla, hogy az ő jelenlétét csak a többiek tudják eljátszani, de ez nem teljesen igaz, nagyon sokat tesz hozzá, kiváló alakítás. 

Az persze teljesen igaz, amit szintén mondtak a szünetben, hogy ha megpróbáltak volna igazi állatokat játszani a színpadon, az fals lett volna, érdektelen. De így jön ki Kipling történetének valódi ereje, hiszen a kirekesztésről szól, az útkeresésről, szereplői neki is emberiek, nem véletlenül.

Így utólag lehet, hogy várhattam volna még egy-két évet, hogy megmutassam a gyerekeknek ezt az előadást (közben belegondoltam, hogy én is inkább már 8 éves voltam, mikor láttam A padlást), de remélem, az érdekes részekre fognak emlékezni, nem a szomorúakra. 

Vastaps.

Január, január, senki se vár

Éldegélünk. Jelenleg újra négyen otthon, mert múlt pénteken kiderült, hogy a suliban majdnem minden tanár covidos lett. Munka, tanulás a naggyal, foglalkozás a kicsivel, ház körüli dolgok, sorozat/wow/boardgame, repeat. A napok hihetetlen gyorsan telnek mostanában, de ezt annyira nem bánom, a január mindig csak a skippelésre volt jó. Mondjuk most ahhoz képest még szánkóztunk is, ami szuper. Bár aki felszór kaviccsal egy amúgy jól szánkózható erdei utat, annak jó nagyot kívánok.

Közben az alábbi élmények értek:

• The Crown negyedik szezon. Gillian Anderson egyszerűen zseniális Thatchernek, csak miatta megérni nézni.
• Elkészítettem a 2020-as fényképalbumot a családról, vannak benne maszkos képek.
• Varrom a farsangi jelmezeket. Egyelőre csak részleges sikerrel.
• Nemsokára elkezdünk kollégákkal egy nagyon menő workshopot tartani growth mindset, bystander effect és hasonló érdekességek témakörében, kis megszakításokkal két éve tervezzük, nagyon izgi. Sokat készülök/készültem rá.
• Beléptem egy önkéntes nyugdíjpénztárba. 
• Beszereztünk egy crosstrainert, mert már nagyon vészes a helyzet.
• Megterveztem álmaim előszobáját, amelyben mindig rend lesz (lol).

Meg ami még nem jut eszembe szokás szerint. Mindenesetre téli álmot nem alszom (bár lehet, kéne).

Ánizs, Beatles, hóember

Nemrég voltam a féléves fogadóórán az oviban, amikor is megdicsérték Pindúrtündért meg engem is, hogy milyen okos, ügyes, hogy fogja az ollót, meg minden, látszik, hogy foglalkozunk vele, és hogy ők akár el is küldenék iskolába (annak ellenére, hogy csak novemberben lesz 6), mert iskolaérett. Két gond van csak: az egyik, hogy belebeszél mások mondandójába, a másik meg a szófogadás. Úgyhogy akkor majd egy évig ezen fogunk dolgozni.

Igazából tényleg egy kis cukorborsó, kivéve amikor valamit elképzelt, és a valóság azzal nem egyezik. De az óvónénik is mondták meg én is úgy érzem, hogy azért volt itt fejlődés, csak még van is hová.

A karácsonyt nagyon élvezte, mindenben segített, aminek a vége valami finom élelmiszer volt, és az ablakokat is együtt díszítettük. Kaptunk ajándékba egy doboz teát, beleszagolt, és azt mondta: 

- Ilyen illatú volt a pap bácsi mézeskalácsa tavaly!

Én meghökkentem. Egyáltalán honnan emlékszik a tavalyi adventikoszorú-gyártásra a plébánián, és ha már igen, akkor honnan emlékszik az illatra? Mert amúgy igaza volt, az ánizst érezte ki a teából.

Karácsonyra felöltöztem szépen, még egy kicsit a hajamat is megcsináltam, plusz kentem egy kis sminket a szememre, ez nagyon tetszett neki. "Mindig legyél ilyen szép" - mondta. Hát igen. 2020 a mackógatya éve volt.

Már említettem, hogy hallgattunk retro slágereket, neki is tetszett, azóta sokkal sűrűbben hallgatunk modern zenét (volt egy dal, ami kiemelkedett a többi közül, az nagyon tetszett neki: The Beatles: Roll Over Beethoven, jó kis rockerlány lesz), plusz az aktuális kedvenc A dzsungel könyve színdarab zenéje, minden héten meghallgatjuk (január végén pedig legalább virtuálisan is megnézzük majd az előadást). Haladunk az Eperhajóval is, most épp egy másfél hónap kihagyás után megint van kedve.

Egyik nap hazajött az oviból, és még volt hó a kertben; nekiállt, és tök egyedül csinált egy hóembert. Kért répát is az orrához. Addig nem jött be, amíg elégedett nem volt az eredménnyel. 

Próbálja pörgetni az R-t, mert karácsony után valamivel megtalálta. Még egy kicsit raccsol, feljebb képzi, de igyekszünk gyakoroltatni vele erőltetés nélkül. Az már jó, ha észreveszi, hogy nem J-t kéne mondani. A vicces, hogy azóta hiperkorrigálja a sima j-ket is, és néha lesz belőle ilyen is, hogy "Terra" (=tea) vagy "Rró" (=jó).

A minap a szelektív hulladékgyűjtésről beszélgettünk, és megnéztünk pár üvegfúvós meg papírújrafelhasználásos videót, azóta tökre vigyáz, mit hova dob. Hihetetlen, hogy már mikről lehet vele érdemben beszélgetni. Mindent ért.

Tetszett neki a 2020

Kistücsök január óta ismét jár iskolába. Nagyon sokat szenvedtünk ezen, de végül arra jutottunk, hogy többet ártunk neki, ha otthon tartjuk. Aztán ha a helyzet drasztikusan megváltozik, majd újragondoljuk.

Egyelőre úgy érzem, jól döntöttünk, érezhető, hogy kellett neki a kortársak közelsége, interakciója, és persze az se tett neki jót, hiába tettem bele rengeteg energiát, hogy ugyanattól az embertől kapja a házi feladatot, aki egyébként játszani szokott vele. Most kényelmesen meg vannak rajzolva a határok, és sokkal többet van friss levegőn, mint mikor otthon várta, hogy mikor hagyjuk abba a munkát.

Ebben a hónapban hosszú idő után (>1 év) egyik éjszaka meglepett azzal, hogy átjött hozzánk. Azt mondta, rémálmodott: "a fogban van az élet, és kitörik". Utánanéztem, és normális ebben az életkorban kicsit elgondolkodni az elmúláson, és mostanában elég sok foga kiesett... :) Megbeszéltük, remélem, sikerült feloldást kínálnom az ő szintjén, és nem volt több rémálom, úgyhogy talán eredményesen.

A zenével is foglalkoztunk mostanában többet, stílusokról beszélgettünk, hallgattattam velük nemcsak komolyzenét meg Enyát, mint eddig, hanem mutattam latinzenét, The Beatlest meg Queent is, aztán jött a szilveszter, amikor egy 60-as, 70-es, 80-as évek legjobb slágerei Spotify listát tettem be hangulatnak, onnantól csak ez a kérés: hallgassuk azt, amit szilveszterkooooor! 

Ja, tényleg, a tavalyi év. Kistücsök január elsején, miközben a tavalyi videókat, képeket nézegettük, kifejtette, hogy neki tetszett a 2020, és tök jó lenne, ha ilyen évek lennének még. Kérdeztük, hogy mi tetszett benne, mire ő: 

- Elkezdtük a Super Mario World 2-t, meg lehetett Logiscoolba járni.

Nagy szerencse - úgy tűnik, ezt tudom biztosítani idén is.

Volt egy olyan feladat is még olvasásból, amit együtt csináltunk meg, A három kívánság c. mese alapján. Arról kellett beszélgetni, hogy ő mit kívánna. Ez lett az eredmény:

1. Szeretné, ha Super Mario egy valós személy lenne, akivel lehet találkozni.
2. Szeretne egy nagyobb számítógépet, ami csak az övé (most egy laptopja van kis képernyővel, ami nem az övé, csak azon van a Scoolcode).
3. Jó lenne, ha lenne négy keze. :)

Legóból is mostanában Mario-s dolgokat építenek, de nem a tök béna új készletekből (komolyan, hogy lehetett ilyen bénán megcsinálni?), hanem a saját fejük után, fantáziájukkal kiegészítve. Aztán ezzel játszanak órák hosszat, hogy milyen módon tud egyik vagy másik ellenség keresztbe tenni a főszereplőnek, már van fagyasztó, lassító, lelökő, minden.

Másik nagy kedvenc még mindig a Carcassonne, most sikerült összeszedniük 36 szófogadást ahhoz, hogy megvegyük a második kiegészítőt (Kereskedők és építőmesterek), de azonkívül, hogy mindig szívesen játszik velünk is, kedvenc idle elfoglaltsága, hogy épít egy kis birodalmat egyedül a lapkákból.

Rengeteget gyöngyöztünk is mostanában, vasalható gyöngyökből csinálunk figurákat, már nagyon komoly kollekció van, és tök egyedül "olvassa" a kinyomtatott mintát. Majd egyik nap felteszek egy képet, legutóbbi munka már egy 29x29-es Kamek volt, azt két napig csinálta.

A szóviccek / szóalkotások folyamában újabb művek keletkeztek: paripás rumli (=paprikás krumpli), illetve kuglács (=kuglófformában megsütött kalácstészta, ezt ettük karácsonykor). Ja, és volt egy cuki mondata egyik este, mikor Apa megkérdezte, mit kér vacsorára:

- Kolbászos pirítóst az összes zöldséggel.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy pari, paprika, ubi, retek, valamilyen saláta, és tényleg bármi, ami van még otthon. Én fele ennyi zöldséget sem ettem gyerekként, az is biztos.

Így kell rosszul befejezni

 Kicsit megkésve bár, de befejeztük a Discovery 3. szezont is. Alapvetően szerintem ez volt a legjobb szezon, nagyon jó ötlet, hogy előreugrottak az időben, mert így nem kellett a már jól ismert timeline-on feszengni; Admiral Vance nagyon cool volt, jól eltalálták az alapproblémát és a felgöngyölítést, minden... csak az az utolsó epizód, na az ne lett volna. SPOILER

Favorite characters from favorite universes

 Ezeket meg én csináltam karácsonyra, favorite characters from favorite universes.

Game of Thrones azért nincs benne, mert ott nincs egy kiemelkedő, szerethető smartass, aki lehet a kedvencünk. :)

#perlerbeads

Tenet

A szünet alatt megnéztük a Tenet-et is. Két és fél órás filmre normál esetben nem sok esély van egyelőre, de így, hogy tovább lehetett aludni, bevállaltuk. Nem bántam meg, bár azért nem vagyok maradéktalanul elégedett. Kétlem, hogy bárkinek tudnék még spoilerezni, de azért új sort kezdek, hátha.

Szóval az az élmény megvolt, amit vártam, hogy majd nagyon kell koncentrálnom, hogy értsem, és húezmekkora, meg hogyisvanezakkor. De az az igazság, hogy ez a film csak akkor működik, ha nem gondolsz bele. A két és fél óra gyakorlatilag megszakítatlan akció, nem igazán pazarolják az időt jellemfejlődésre, egyáltalán karakteralkotásra, sokszor a motivációk sem tiszták teljesen. Ez alapvetően rendben van, ha akciófilmet nézek, akkor pörögjön (bár nyilván jobban tud ütni, ha kicsit átérezzük a főszereplő helyzetét, tudunk kicsit azonosulni vele, aggódunk érte, stb.). Az is jópofa, hogy ugyanazokat a jeleneteket látjuk kétszer, és jé tényleg ott van az elmenő autó, meg jé tényleg ugyanabba az autóba ült be, mekkora már. 

De ha véletlenül elkezdesz belegondolni, szétesik az egész. A visszafelé lélegzés meg a megfagyó tűz már gyanús, a csak akkor menj be, ha látod magad kijönni még vicces, meg az utolsó csata a két teammel nagyon pró, de aztán ugye a szokásos időparadoxonos kérdések, amiket elegánsan lesöpör a film azzal, hogy "ne próbáld megérteni", magyarán hogy ha ez most egyetlen idővonal, determinisztikus elképzeléssel (azaz vissza KELL mennie a végén Pattinsonnak, hogy meghalhasson, és megállíthassák a bombát), akkor a jövő-jövőbeli főszereplő, aki már májer, meg be recruitolta Pattinsont, meg az egészet mozgásban tartja, igazán tehetett volna erőfeszítéseket arra, hogy ne legyen ennyire kicentizve ez a robbanás.

Nolannek biztos voltak idővonal-rajzai az egészről, és minél többet gondolkodom rajta, annál jobban összeáll, hogy ki mikor hol volt, szóval a scifi rész szerintem so-so rendben (ha nem gondolunk mélyen bele). De az máig rejtély nekem, hogy miért döntött úgy egy vérprofinak ábrázolt fickó ("ez a mi szakmánkban normális", stb.) úgy, hogy a nőnek élnie kell. Mennyivel egyszerűbb lett volna az egész film, ha úgy dönt, ahogy kellett volna, hogy milliók élete >>> vs. egy szerencsétlen nő. Amúgy meg who cares? De tényleg. Az indiai fegyverkereskedőnő is jobb karakter volt nála.

Ja, és a szereplők néha nagyon bután viselkedtek. Értem, hogy elég felfoghatatlan, amikor van fordított entrópia meg kb. időutazás, de azért az ilyen teljesen egyértelmű esetekben, minthogy UGYANABBA az autóba száll be, amit kb. fél órával azelőtt látott felfordulni az úttesten, meg UGYANABBA a forgóajtóba megy be ugyanakkor, mint korábban, akkor jé, találkozni fog magával, tök hülyék voltak.

Meg amúgy azt nem értettem, mi baja a jövőbeli embereknek a múlttal, miért akarják elpusztítani (ezt is zárójelbe teszi a film azzal, hogy elég, ha ők elhiszik, hogy nekik jobb lesz, nem kell, hogy igaz legyen). Nekem eléggé sántított, hogy azért, mert mi csesztük el az ő Földjüket. 

És a legnagyobb wtf: miért lőtt előbb a nő????!!! Azért annyira nem volt még szar a helyzet, és elég sokszor elmondták, milyen rossz lesz, ha előbb meghal az orosz. Ennyire azért nem tűnt hülyének két óra tizenöt percig.

Még mindezzel együtt is simán nézhető, 7/10.

Star Wars perler beads

Visszatértem.

Az elmúlt két hétben minden nap 9+ órát aludtam, és így most kb. kipihentem magam. Ilyenkor látszik, hogy mennyi alvásdeficitet halmoz fel az ember néha... 

Egy csomószor akartam írni a téli szünetben, de most akkor szép sorjában bepótolom (remélhetőleg). Mondjuk elsőként csak egy muti: ezt a gyerekek csinálták karácsonyi ajándékba, én csak a háttérrel segítettem néha. Amúgy poháralátétek.

#starwars #perlerbeads #coasters