Éled a kert

Ma délelőtt és ebéd után is a kertben tevékenykedtem. Jól esett a fizikai munka, valahogy megnyugtat és kikapcsol, amikor gazokat kell kihúzni a földből, vagy metszeni kell egy bokrot. Hosszútávú energiabefektetés: ha jól dolgozom, akkor egész nyáron élvezhetem a gyümölcsét. És persze sosincs vége a kerti munkáknak, de igyekszem priorizálni, és örülni annak is, ami elkészül. Ma például sikerült egy már földön futó, többször legyökerezett, szerencsétlen díszbokrot megzabolázni, és újra bokorformájúra szabni, hogy körbe lehessen fűnyírni majd, és hogy ne nőjön a sűrűjében rejtett meglepetés (mint eddig). A rejtett meglepetések nálunk sajnos általában szúrósak, vagy ha nem figyelünk oda, erdei fák lesznek.

Meg még metszettem rózsát meg másik bokrot is (a héten meg már megvolt a levendula), összeszedtem egy csomó őszi levelet, és igazából csináltam volna még, csak elfogyott a zöldhulladékos zsákom.

Jövő hétvégére van előirányozva a gyümölcsfák megmetszése. Tavaly az is jól sikerült, idén már "rutinosak leszünk". 

Ja meg közben kibújtak a krókuszok, és nőnek a nárciszok is, úgyhogy éled a kert, éled a kedvem. 

Holnap tavasz.

Betűk, dalok, hajfonás

Pindúrtündér öt éves és három hónapos. Ő maga lerajzolta nekem, hogy mit szeretne cserébe a szófogadás-matricákért (egy új készlet színes ceruzát), és dolgozik is rajta önállóan. Na nem mindig sikerül, de már maga a tény, hogy felállított magának célt, nagyon tetszik. Meg az is, hogy tök kitartó. Ha valamibe belekezd, akkor azt végigcsinálja. Múltkor elhatározta, hogy megmetszi az egyik bokrot, és nem hagyta abba öt perc után, mint ahogy számítottunk rá, hanem befejezte, pedig neki biztos sokkal nehezebb a metszőolló.

A betűkkel egyre ügyesebben ismerkedik. Ha véletlenül autóba ülünk, ami mondjuk elég ritka, akkor mindig rendszámokat olvasunk le. Rajzolva még néha egy-egy fordítva sikerül, de javítjuk. Az olvasásban is egyre ügyesebb, nyilván csupa nagybetűket és nyilván lassan, de kitárult a világ. Amikor ültettük a palántákhoz a magokat, ragaszkodott hozzá, hogy ő írja a táblákat. Cuki, ahogy kihagy néha betűket, mert előrébb tart gondolkodásban, mint rajzolásban. Meg cuki a fonetikus írása, pl. PRINSZESZ PÍCS.

Szegény megint egy hete itthon van, mert az ovis csoportban volt kockázat, és most már nagyon béna lenne, ha közel egy év bezárkózás után pont az oltás előtt kapnánk el. Úgyhogy el kell viselnie, hogy itt van mellettem, viszont nem tudok vele foglalkozni, persze azért játszunk rövideket, meg nyomtatok neki feladatokat, meg minden - de sokat van egyedül. 

Közben megtanult fonni is. Az én hajamat nehezebb befonni, mint Apáét, úgyhogy az volt a gyakorlás, de most már nagyon jól megy, akár a Barbie baba haján is, több copfban. 

Mindennap meghallgatjuk A dzsungel könyve musical zenéjét, a dalok sorrendjét már kívülről tudja, és a dalok nagyrészének a szövegét is ismeri, ha épp nincs semmi dolga, akkor mindig dalra fakad, hogy "Mentünk, de megjöttünk..." vagy "Válj kővé". A zongoratanulással most megint picit megtorpantunk, pedig amúgy nagyon ügyes, és most már ő is megtalált dalokat a hangok között, sőt, ilyet mondott nekem egyik nap, hogy a "Válj kővé" ugyanúgy kezdődik, mint a Csipet csapat zenéje ("Bűntett, űzzed"). Ritmusban nem, de hangokban tényleg. Tök menő felismerés.

Egyik nap játszottunk a plüssökkel, én voltam a zsiráffal, mint mindig, ő meg a karácsonyra kapott yoshival. A zsiráfom rácsodálkozott, mikor yoshi mondta, hogy többféle yoshi is van, piros, sárga, satöbbi. Gondoltam, megkérdezem:
- És ki a vezér?
- Én - mondta ő.
- Aha, te vagy akkor a király?
- Nem. Egy hónapig vagyok én a vezér, és minden hónapban kisorsoljuk.

Szorzótábla, matricák

Kistücsöknek annyira tetszett a farsangra részben vásárolt, részben készített Mario-sapkája, hogy azóta is szívesen hordja otthon. Mostanában MarioKart 64-et játszunk, illetve ők játszanak, és már egészen belejöttek az úttartásba. Ez egy kicsit nyugisabb így, mert itt nincs főellenség, akit le kell győzni, csak egy pálya, amin végig kell menni, és 50 köbcentin van is aranykupa. 

Ebben a hónapban volt digitális oktatás, aztán most megint mehet, de nincs az osztályfőnök, szóval kicsit kaotikus a helyzet, munka után még házit írunk, meg ilyesmi. Készített múltkor egy 22x40-es szorzótáblát, de szeretne nagyobbat csinálni, csak az már nem fér ki a szétvágott müzlisdobozta sem, úgyhogy javasoltam neki, hogy kezdje 11x11-gyel, ne 1x1-gyel, és akkor tud nagyobbat is. Ez nagyon tetszett neki. Azóta küzd egy táblával, nem tudom, mikor lesz kész.

Amikor unatkozik, vagy csak vár valamire, az UNO kártyákat rendezgeti, vagy csinál egy Carcassonne világot. Mostanában keveset mozgunk sajnos, lehetne többet, és látszik is rajta esténként, hogy maradt a lábában ugrálás. Remélem, hamarosan kezdődik a jóidő és a kertezés. A hétvégén ültettünk konyhakerti magokat, hátha idén kicsit jobb lesz a hozam.

Az utóbbi időben nem rendrakásért, hanem szófogadásért gyűjtöttünk matricákat, mert most az megy rosszabbul... Már össze is gyűlt pár dolog. :)

Néha mostanában nehezen bír elaludni, mondja, hogy rossz gondolatai vannak, de nem hajlandó elmondani, mik azok. Próbálok segíteni neki, de egyelőre nem sok sikerrel. Aztán persze elalszik, és nem is ébred fel éjszaka, úgyhogy nem tudom, mennyire komoly. De azért zavar.

Eldobható testek

Kiolvastam az Eldobható testeket. Az elejétől kezdve érdekelt a sztori, és annyiszor csodálkoztam el, hogy a történet teljesen más irányba ment, mint amit addig olvastam, hogy már majdnem elszédültem - de jó értelemben. SPOILER.

Dunno

Befejeztem egy lektorálási munkát, befejeztem egy könyvmamut-olvasást, befejeztem a farsangi jelmezeket, befejeztem az Expanse 5. szezont, befejeztem az aktuális release munka-feladatait, mégis valahogy elkerül az az elégedettség-érzés, amely miatt az egész megéri. Tornyosul a további olvasnivaló, tornyosulnak az elvégzendő tréningek vagy megnézendő e-learningek, tornyosulnak a további varrnivalók, tornyosulnak a visszajött írások, amelyeken dolgozni kéne (a horroros is, a másik is), tornyosulnak az ötletek, amiket nincs időm vagy energiám megírni, tornyosulnak a néznivalók, a gémelnivalók, a beszkennelni- és kivagdosnivalók, a kezdődő kertimunkák, a rendberaknivalók, eh.

Lehet, hogy csak az a gond, hogy emiatt a hülye idő miatt vasárnap óta nem voltam kint a házból, csak az iskoláig és vissza.

Vagy az, hogy az iskola meg az ovi miatt most megint vírus-bizonytalanság van.

Vagy az, hogy nem fértem bele a saját tíz évvel ezelőtti farsangi jelmezembe.

Vagy az, hogy nem alszom ki magam hat és fél órákkal.

Vagy az, hogy jó lenne személyesen találkozni barátokkal, kollégákkal, és néha belémnyilall.

Fenesetuggya.

Oathbringer

Meg kiolvastam az Oathbringert. Elég jó volt, főleg a vége, de most egy darabig nem kezdek nagyobb vállalkozásba, az tuti. Olvastam vagy fél éve, eddig is tudtam, hogy Sandersonnak mindig elgurul a gyógyszer megszalad a tolla, de először ennél a könyvnél éreztem, hogy már too much. SPOILER.