Befejeztem egy lektorálási munkát, befejeztem egy könyvmamut-olvasást, befejeztem a farsangi jelmezeket, befejeztem az Expanse 5. szezont, befejeztem az aktuális release munka-feladatait, mégis valahogy elkerül az az elégedettség-érzés, amely miatt az egész megéri. Tornyosul a további olvasnivaló, tornyosulnak az elvégzendő tréningek vagy megnézendő e-learningek, tornyosulnak a további varrnivalók, tornyosulnak a visszajött írások, amelyeken dolgozni kéne (a horroros is, a másik is), tornyosulnak az ötletek, amiket nincs időm vagy energiám megírni, tornyosulnak a néznivalók, a gémelnivalók, a beszkennelni- és kivagdosnivalók, a kezdődő kertimunkák, a rendberaknivalók, eh.
Lehet, hogy csak az a gond, hogy emiatt a hülye idő miatt vasárnap óta nem voltam kint a házból, csak az iskoláig és vissza.
Vagy az, hogy az iskola meg az ovi miatt most megint vírus-bizonytalanság van.
Vagy az, hogy nem fértem bele a saját tíz évvel ezelőtti farsangi jelmezembe.
Vagy az, hogy nem alszom ki magam hat és fél órákkal.
Vagy az, hogy jó lenne személyesen találkozni barátokkal, kollégákkal, és néha belémnyilall.
Fenesetuggya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése