Nagy és kicsi

Az ovikezdés nehezebb volt idén, mint eddig, mert Pindúrtündér összes barátnője elment iskolába, hatan maradtak a régi csoportból, de egyikükkel sem jött ki túl jól, az új kicsik pedig nem vonzották nagyon, hiába próbáltuk mondani neki, hogy milyen jó lesz, mert segíthet az óvónéniknek, mint egy nagy testvér, és ő mutathatja majd meg a kicsiknek, mit hogy kell csinálni. Rajzoltunk ovicsoport-táblát meg minden, ahogy eddig, de azért szegénynek ez már a harmadik készlet gyerek, akit meg kellett ismernie, és még jövőre suliba is megy, az is lesz egy beilleszkedés, persze, nagyon szociális és nyitott kislány, de nem akarom direkt szivatni. 

Na, mindenesetre nagy szerencsénkre pont jött egy új nagylány is, aki ugyanannyi idős, mint ő, most költöztek ide a faluba, és állítólag az első pillanattól megtalálták a közös hangot, úgyhogy most újra van kivel játszani, van ki miatt várni az ovit. Ez az év nem lesz könnyű, a délutáni alvás is már nagyon zárójelbe van téve, a sulira próbálunk majd készülni, októberben megyünk sulicsalogatóra, aztán meglátjuk. 

Még két hónap van vissza, de Pindúrtündér alig bírja ki, hogy hat éves legyen, szerintem legszívesebben már most vágná a centit. Olyan nagylány néha, saját magának csinál frizurát, felmászik a fára és segít az almaszüretben, képes végignézni egy egyórás táncelőadást, egyedül úszik a nagymedence szélén, egyedül választ ruhákat reggel, aztán meg néha olyan picike, a nyakamba ugrik, amikor meglát, felháborodik és toppant, ha nem az ő kérése teljesül az esti mese nézéskor, elpityeredik, ha rászólok, hogy dobja ki a műsoros zsepit, és ne gyűjtse a tévé mögött, szóval még nincs teljes lelki egyensúly, de nagyon igyekszem segíteni neki.

Az se sokat segített a hangulatán és magabiztosságán, hogy tavaly rajzolt egy helyi pályázatra, és második lett (kapott csokit és vásárlási utalványt, nagyon büszke volt magára, meg persze mi is), és idén is rajzolt egy madaras témájú pályázatra, az ötéves kategóriában három rajz érkezett, egy óriási bagolyszerű téglalap volt, a másikon valami páva, az ő rajzán volt kb. öt felismerhető madár, köztük fakopáncs és sárgarigó, volt hozzá részletgazdag fa és egy madáritató, és ő nem nyert semmit, a másik kettőből az egyik a nyertes, a másik a különdíjas (?) lett, éééés persze a szervezőknek nem sikerült előre elmondani, ki a nyertes, elmentünk a díjkiosztóra emiatt, és ott ült csalódottan szegénykém, alig lehetett megvigasztalni. Azért remélem, fog majd jövőre is rajzolni még.

Nyilván az se segít neki, hogy csomószor csinálunk olyan dolgokat, amihez ő még kicsi, általában igyekszem figyelni rá, és nem nagyon túlhúzni, csak amit képes befogadni, de a könyvhéthez is kicsi volt valószínűleg, meg a Dixit is várhatna még pár évet, meg a tesójának se kéne kétjegyű számok összeadásával fárasztania... Na, de még két hónap, és tényleg hat éves lesz, már olyan sok ajándékom van neki, hogy párat meg kell tartani K
arácsonyig.