Hat éves

Amikor a kisebbik is hat éves, akkor elmúlik egy korszak. Nagyon szép korszak ez a kisgyerekes kor, de nagy várakozással vagyok a következő felé, már most élvezem az értelmes beszélgetéseket, meg ahogy szívják fel a tudást, mint egy szivacs. 

Pindúrtündér nyitott szemmel jár a világban, nagyon figyelmes, mindent észrevesz. Mindig tudja, hol van, ha autóban ülünk, akkor is mondja, hogy itt vettük a sapkát, itt szoktunk elkanyarodni a barátokhoz, meg köszön a régi ovijának a pomázi elkanyarodónál. Szeret mindent érteni, odajön, megkérdezi, kipróbálja. Megtapogatja, feszegeti, megszagolja, lerajzolja. Mostanában az Ada Twist című sorozatot nézzük, ami nekem is nagyon tetszik, de neki is szerencsére. Pont ilyen ő is.

A tengerimalacoknak is igazi kis gazdája: szelídíti őket, mint a Kis Herceg, közben tudja, hogy mikor és milyen kaját kell adni, hozza nekik a vizet, már egyszer ki is takarítottuk őket teljesen. Érti a felelősséget, és emellett árad belőle a szeretet, gondoskodás. 

Még mindig nehezen viseli, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy elképzelte, nem tudom, ezt kitől örökölhette (/rollingeyes), de azért most már hiszti csak nagyritkán van, legtöbbször meg lehet beszélni vele a dolgot, és el is fogadja végül. Sokkal nyitottabb a konszenzusra, mint korábban. 

Az édességeket is nagyon szereti még mindig, vigyázni kell arra, hogy értse a mértéket. Szerencsére láttuk az Egyszer volt... az élet sorozatból Az ízlelőbimbók és a fogak c. részt, azóta megvan minden motiváció is arra, hogy kevés cukrot egyen és alaposabban mosson fogat. Azt meg már megírtam, hogy szerinte én vagyok a legjobb anyuka, mert nem engedem sok édességet enni.

Szóval hat éves lett, jövő szeptemberben más iskolás, most még valahogy végigcsináljuk ezt az ovit, a sok kicsi ovistárs miatt nem ideális a helyzet, sok a felvett hároméves allűr, de gyorsan le lehet róla beszélni, főleg, ha "nem hallom meg", amikor selypegve beszél. Akkor rájön, hogy ő már nagy, hirtelen kihúzza magát, szépen kezd beszélni, és csillog a szeme közben. Alig várta a szülinapját, már hetek óta nagyon izgult miatta. Nem kéne hat évesen ennyire tisztában lenni a dolgokkal, akkor könnyebb lenne, hehe.

Új lakók

 Új lakók érkeztek hozzánk.

Még kicsit meg vannak szeppenve, de már barátkozunk. Pindúrtündér születésnapi kérése volt, természetesen.

Saját zsebpénzből

Ahogy megyünk bele az őszbe, egyre gyorsabban telnek a napok, néha csak pislantunk, és jövő hét van. Szerencsére, mondhatom, mert ugye ennek része az, hogy elkerül minket a betegség (nemcsak a koronavírus, hanem egyéb általános nyavalyák is), illetve nincs gond a suliban, csak a szokásos: új tanárnő mindig meglepődik, hogy Gábi nem ugrik elsőre a nyakába, hanem kell neki idő, amíg elfogadja. Azért megígértem, hogy az őszi szünetben beszélünk vele, hogy figyeljen oda jobban, és próbáljon meg többet jelentkezni órán, és azt a módszert alkalmaztam, ami pár évvel ezelőtt az első úszásórákon bevált: akkor delfint rajzoltam a kezére tollal, és mondtam, hogy a delfinek segítenek neki a vízben, most meg egy cicát rajzoltam a kezére, és azt mondtam, hogy ez a "figyelőcica", ha ránéz, jusson eszébe, hogy figyelni kell az órán. Eddig bevált - legalábbis úgy tűnik.

Kistücsöknek amúgy elég sok pénze gyűlt össze a több mint két év zsebpénzgyűjtögetés alatt. Egyik nap megtudta egy osztálytárstól, hogy van LEGO Super Mario, úgyhogy megkért, menjünk el a játékboltba, mert el akarja költeni a zsebpénzét. Elvittem, és pont belefért a kezdőkészlet neki, azóta a nappaliban fel van állítva a pálya, és amikor "unatkozik", azaz idle, akkor mindig azzal játszik. Megmondta, hogy legközelebb is ilyenre gyűjt, és azt is tudja, melyik készletet szeretné megvenni. Mondtam neki, hogy hosszú idő lesz, de nem zavarja. Képes hosszútávra tervezni, és elég türelmes is.

Voltam vele fogorvosnál is. Ez volt az első olyan alkalom, hogy nem az iskolával mentek csak sima átnézésre. Szerencsére nincs lyukas foga meg ilyesmi, csak tőlem örökölte a fogkövesedést, úgyhogy azt kellett leszedni neki. Eredetileg a helyi fogorvoshoz akartunk menni, de mint kiderült, csak PCR vagy antigén teszttel lehetett volna, és ha már eddig megúsztuk, hogy a gyerekeinknek az agyában turkáljon egy fülpiszka, akkor már szeretném kihagyni - úgyhogy elmentünk magánrendelésre. A doktornéni ultraaranyos volt, minden eszközt bemutatott, válaszolt a kérdésekre, lifteztek is egy kicsit a széken, Kistücsök pedig nagyon bátor és érdeklődő volt, nagyon büszke voltam rá. Nem is álltam mellette, csak ültem egy kicsit messzebb a szobában.

Még mindig lehetetlen megverni Dobble-ben, még mindig nagyon szereti a számokat, és pénteken megy szavalóversenyre. 

Tesla musical ajánló

 Hétvégén megnéztem a Tesla musicalt. Tök jó volt, bár az elején egy kicsit megijedtem, hogy rossz lesz. SPOILER.

Irha és bőr

A hétvégén Pindúrtündér kicsit rosszul volt, aztán meg elkaptam, és én is betegeskedtem. Már rég volt ilyen, szerencsére nem viselt meg nagyon, meg volt itthon minden gyógyszer, ami kellett (kivéve a gyerek lázcsillapító, mert abból még mindig a 6 hónapos kortól adható volt :D). De azért elment egy nap a lábadozással.

Egyetlen előnye az volt, hogy belehúztam kicsit a papíralapú könyvolvasásba (erre amúgy nem sok time window van), és végre sikerült kiolvasnom jó nagy késéssel az Irha és bőr-t. Mondjuk már hétfőn, ezt a postot azóta írom (ez amúgy jellemző mostanában a napjaimra sajnos, megint összejöttek a dolgok, majd mesélek).

Szóval az Irha és bőr nagyon tetszett. Pár véleményt hallottam olvasás előtt, aminek alapján majdnem nem akartam elolvasni (mert hogy nyomasztó, nehéz, és persze jó is, de kívülről úgy tűnt, mintha ez már-már horror lenne), de aztán nagyon örülök, hogy mégsem tántorítottak el. Annyira nem olyan volt, mint a beszámolók alapján vártam, hogy már maga a meglepetés is vitt a lapokon. Nagyon rég volt olyan papírkönyv-olvasó élményem, hogy falom a sorokat (hangoskönyvben persze többször is volt, hogy minden apró pillanatban tovább akartam hallgatni/olvasni). SPOILER.

A setting nagyon érdekes, egyedi, és mivel in medias res kezdődik, a gettó közepén, azonnal behúz. Kirill és a suták nagyon jó választás a helyzet bemutatására, megtudunk pár dolgot, és már meg is ismerjük Pilart, aki szerintem zseniális karakter: gyerek, de ragadozó, de cuki, mert borz, de az őzeknek ijesztő, és mindig benne van a levegőben a feszültség, de közben meg Kirill és Pilar kapcsolata annyira emberi, annyira hiteles, hogy tanítani kellene az íróiskolában. Azt hittem, végig ez a vonulat lesz a téma, hogy mi a morálisan helyes, hogy Pilar gazdája mennyire elítélhető, de gyorsan bukunk sokkal mélyebbre a kérdésekben, ahogy bejön a harmadik szereplő, Dahl a népszavazással.

Számomra ő a legérdekesebb és egyben a legtragikusabb figura, hiszen rajta látszik legkevésbé, hogy fajzat, és így sehová nem tud tartozni, magánya pedig a regény végére teljessé válik, hiszen ő az utolsó megmaradt az elsőszülöttek közül, és Veronika, az egyetlen, aki közel került hozzá, szintén elhagyja. Az ő kapcsolatuk szála az, amit a legtöbb várakozással, szorongással olvastam, mert működhetett volna, HA August nem az a magányos, sehová nem tartozó, megfelelő érzelmi intelligenciát felvenni esélytelen árvafiú lenne, aki. 

Ahogy megy előre a történet, és kibontakozik, hogyan is keletkeztek a fajzatok, és mi zajlik a háttérben, milyen tétekkel, már lehet tudni, hogy nem is a népszavazás lesz a katarzis. Még egy lépéssel mélyebbre megyünk a kisebbségek kezelésénél és a gyűlölet romboló hatásainál, és megérkezünk egészen fundamentális témákhoz, mint a teremtés felelőssége, vagy a gyermeki háládatlanság tragédiája. Pilar utolsó gondolata, a "Még nem", ilyen tekintetben a könyv pozitív lezárása, egyfajta felnövés-történet, ha már a másik két szereplő ugye negatív véget kapott, és így nagyon jó érzéssel tettem le a könyvet. Kirill halála a könyv közepétől elkerülhetetlen volt, de Pilar sorsa a legvégéig bármi lehetett. 

Még egy dolgot mindenképp szeretnék megemlíteni, a közbevetett meséket: ezek szintén remekül a megfelelő helyre szerkesztett adalékok, történetek, ugye sztori a sztoriban, hiszen Kirill bejegyzései és a történetet előrevivő apró részletek is egyben, néhány hangulatfestő elemmel, amely elmélyíti a könyvön végigvonuló tükörképet, amit az olvasó mint sapiens kap. Számomra a legszomorúbb a Mese a farkasról és a gyerekekről (282. old), mert az húsbavágó valóság az előítéletekről, fajzatok és fantasy-körítés nélkül. 

All in all, köszönöm szépen Moskát Anitának az élményt, és minden elismerésem.