A kicsi zöld ceruza

Kistücsök nyolc és fél éves. Néha már úgy gondolok rá, mintha mindent értene, mindent kipróbálhatna, megnézhetne, pedig azért még nem. Máskor meg még mindig kicsiként gondolok rá, hogy á ez még nem való neki, á azt még nem bízom rá, pedig helytelen. Ügyes ő, okos is, nem kérdés. Mindig csak az a kérdés, mivel gazdagítsuk a lelkét.

És neki érzékeny lelke van, vigyázni kell rá. Banális kis dolgok is megérintik néha. A tolltartójában a piros és a zöld ceruza fogy a legjobban, és mivel a táska néha repül-puffan, a tolltartóban lévő ceruzák egy idő után eltörnek belülről, és lehetetlen kihegyezni őket. Múltkor megpróbáltam a zöldet kihegyezni, és olyan picike lett, hogy már nem lehetett tovább fogni. Mondtam, hogy ettől bizony meg kell válnunk... ő pedig megkönnyezte.

Érdekes volt megfigyelni azt is, hogyan közeledik a tengerimalacokhoz. Tényleg mint a Kis Herceg és a Róka. Ő nem annyira kedveli az állatokat (ez alól szerintem a macskák az egyedüli kivételek), és magától biztos nem szeretne rágcsálót, de így, hogy nem neki kell gondoskodnia róluk, csak az élvezetes részben van ott (simogatás, etetés), így egyre jobban a szívéhez nőnek. Gügyög nekik, kézzel ad nekik tápot, stb. Szerintem jót tesz neki, hogy a tesójának van kisállata.

Még mindig nagyon nehéz rávenni, hogy kimozduljunk otthonról, de aztán mindig nagyon élvezi a kirándulást, futkározást. Sőt, idén végre megint mehettünk korcsolyázni, és eddig csak kétszer voltunk, de már nagyon belejött. Ő az óvatos, inkább nem esős fajta, de már simán megy egyedül.

Most épp egy kicsit nihilben vagyunk videojáték-ügyben, mert rendeltünk Switch Oledet, de nem érkezett meg, és mivel arra vártunk, nem vágtunk bele újabb kalandokba, így gyorsan még egyszer kijátszották a Super Mario World 2: Yoshi's Island-ot, ezúttal nyilván sokkal könnyebben ment. A végső Bowser-legyőzés második próbára volt meg. Így lehet kiválóan érzékeltetni a gyakorlás fontosságát és a szakértelem/ügyesség fejlődését.

Adventi kalendáriumnak idén bűvésztrükköket kaptak (írtam róla, hogy én nem vagyok maradéktalanul elégedett), ez nagyon tetszett Kistücsöknek, szívesen előveszi őket még mindig. A legjobban az eltűnő-megjelenő gömb tetszik neki, ami gyerekként nekem is a kedvencem volt, még fénykép is van róla, amikor varázsolok, hehe. Vicces, mennyi emléke előjön az embernek, amelyekről már el is feledkezett...