Ezmegaz

Belevágtunk egy mini felújításba, a hátsó kis házban elsősorban a vizes részeket kell felújítani. Régi szép emlékek törnek elő fajanszok és csempe vásárlásáról, egyeztetésről, sittről. Szerencsére most sokkal kisebb a volumen és sokkal kevesebb a stressz, hiszen van hol laknunk, és tulajdonképpen ráérünk ezzel (attól eltekintve, hogy percről percre emelkednek az építőanyagok árai), de azért van ügyintézés bőven. 

Kivettem egy nap szabit, hogy végre békében pakolhassak és rendet rakhassak a szobacserék után, mert még mindig halomba állt a pakolnivaló. A könyveket is kicsit elrendeztem jobban, most már csak az ifjúsági regények közül kell eldönteni, hogy melyik U10 és melyik afölötti (külön post lesz, ha minden igaz).

Molyoltunk egy kicsit a kertben is, a vaddisznók kitúrták a tulipánok háromnegyedét, de azért így is jött ki pár, megmetszettük az almákat, és nemsokára beindul a palántaszezon is. Remélem, idén nem lesz májusban fagy, mint tavaly.

Kiolvastam az A Wizard of Earthsea-t, és sajnálom, hogy nem 25 éve tettem ezt, mert most már nem kötött le egyáltalán. Most nekiugrottam a Murderbot Diaries-nek ajánlásra, azt jobban élvezem, de azért van pár morognivalóm ezzel is. Mostanában nem találok olyan olvasnivalót, ami igazán betalálna. Valószínűleg bennem van a hiba, kérgesedik a lelkem.

Legyen jövő hétfő.

Szangvinikus alkat

Pindúrtündért nem vették fel a magánsuliba, amit kinéztünk neki. 

Sajnálom, hogy három óra alatt nem tudta bebizonyítani, mennyire kivételesen sugárzó és éleseszű egyéniség, mennyire érti a világot, és mennyire remekül elboldogulna egy hajtós környezetben. Ez a tény (mármint hogy nem bizonyult a suli számára elég jónak) semmit nem von le az ő értékéből - de azért sajnálom, hogy így alakult. Majd megmutatja máshol a tehetségét. Az élet utat tör magának.

Csak elmondani ne kellett volna neki. Csak ne kellett volna fogni az ölemben, amíg keservesen sírt. Csak ne kellett volna hülyeségekkel vigasztalnom (nekem is van barátnőm, akivel nem jártam végül egy suliba, legalább nem kell majd utazgatni, és milyen vicces lesz együtt menni az évnyitóra), amelyek egyáltalán nem segítettek neki. Bárcsak tudtam volna mondani bármi vigasztalót. Csak az a baj, hogy engem is lesújtott ez.

Most azt fogod mondani, hogy ne emésszem magam rajta, mert nem az én hibám. Csak sajnos de. Ha nem pattogtam volna, ahogy szoktam, akkor most minden jobb lenne. Ha jobban felkészítettem volna, akkor is jobb lenne. Maanji, a magabiztos megmondóember ezzel persze kapott egy jó nagy pofont az élettől, de azért ez van annyira first world problem, hogy túl kell rajta lenni. In the eeeeeeeeeend, it doesn't really matter (or we don't know).

Nekünk számottevően könnyebb lesz így (belemagyaráz, belemagyaráz): megkíméljük magunkat rengeteg reggeli és délutáni utazástól, idegeskedéstől a 11-es csúcsforgalmában. Nem fogunk havonta egy jelentősebb összeget elkölteni a sulira, bár nyilván szívesen költöttem volna ilyenre. Illetve legalább egy évig még egy helyre vihetjük a két gyerekünket, ami külön bónusz (majd gondolom ugyanezt eljátsszuk egy év múlva, amikor a nagyot nem veszik fel a nyolcosztályosba).

Amúgy mozgalmas egy hónap volt, nem unatkoztunk. A Természettudományi Múzeumot nagyon élvezte, főleg a nagy és ijesztő állatok vonzották, de persze az erdei állatok és a mikroszkóp is (a kukoricacsutka tetszett neki a legjobban). 

Múltkor poroltam a szőnyegeket, és kérdeztem, hogy ki mérges. Jött, és úgy szétpüfölte a szőnyeget egy fakanállal (nincs prakkerünk), hogy nem lettem volna a szőnyeg helyében. Hát igen, szangvinikus alkat. Lehet, ez nem tetszett a sulinak.

Amúgy gyönyörűen rajzol. Érdekes, hogy pont ez volt az egyik kifogás a suli részéről, holott bárkinek megmutatom a rajzokat, el van ájulva. Részletgazdagság, kompozíció, vonalban maradó színezés. Ha nem lennék nagyon elfáradva ebben a suliválasztás-bizniszben, lehet, hogy megpróbálnám neki a Barcsay rajzos sulit. De néha rá kell jönni, hogy feleslegesen úszunk, leér a lábunk. A fejünk ugyan alig lóg ki a vízből, de túlélhető a helyzet.

Elnézést, kicsit nem róla írtam, hanem magamról. Csúnya dolog. Legközelebbre összeszedem magam.

Múzeumok hónapja

Kistücsök még régebben kapott egy régi mp3-lejátszót a nagymamájától, és akkor nem érdeklődött annyira, de mostanában, mint említettem, a népdalok és klasszikus zene után megkezdtük a rockzenei nevelésüket is, és ezért létrehoztam egy "Rock history for kids" listát Spotifyon, és ez annyira tetszik nekik, hogy azóta mindig azt kell hallgatni az autóban. És eszembe jutott az mp3 lejátszó, és elárultam neki, hogy fel tudom tölteni oda is a számokat, és akkor akármikor meghallgathatja a kedvenceit. Na, azóta pontosan tudja, hogy melyik szám egészen pontosan hány másodperc, és melyik melyik után jön. 

Aztán a legutóbbi írásom óta megvolt a MatekÁSZ megyei forduló is. Még nem tudjuk az eredményt, de szerintem elég jó lett, remélem, bejut az országosra is. Meglátjuk. 

Van egy új kedvenc elfoglaltság: a folding surprise rajzolás. Angolórán kezdték el, de Kistücsök leírta a konkrét webcímet, és otthon kérte, hogy nézzük meg. Találtunk egy csomó youtube videót, amelyeket lemásolt, kedvencünk a kihajtogatós föld és a gyümölcsök, de most már kitalált magától is egy csomót, pl. fából és bokorból erdő meg ilyesmi. Ez egyelőre kifogyhatatlan móka, mindennap rajzol a tesójával egyet legalább. Legnagyobb örömünkre általában az erkélyen a délutáni napsütésben.

Voltunk a Természettudományi Múzeumban, szerintem tetszett neki, főleg a dinoszauruszok meg a kitömött medve. Voltunk a Retro Design Centerben is, azt mondjuk valószínűleg jobban élveztük, mint ő, de neki is tetszettek a régi autók, főleg a Trabant. Voltunk a március 15-i forgatagban meg a Hadtörténeti Múzeumban megnézni a huszárokat, az nem annyira érdekelte (várható volt). Meg voltunk a Szamos Marcipánmúzeumban, az amúgy szerintem tetszett neki, de legjobban azt élvezte, hogy megkereshette, melyik marcipánszobrot készítették a legtöbb ideig és melyik készült a legtöbb marcipánból. 

Olvasni még mindig lusta egyedül, de azért elég jól haladunk az Ifjabb Tom kapitányokkal. Most a következő ötletem a lapozgatós könyvek, találtam egy párat, amelyeket nyolc évesen lehet olvasni (nem a KKK könyvek és főleg nem a Halállabirintus), majd meglátom, hogy megfogja-e.

Van mindenféle

Van mindenféle. Szorongás az orosz-ukrán háború miatt, a választás miatt, a kislányom iskolája miatt. Örülés a fizuemelés miatt, céges megbecsülés miatt, sikerek miatt. Arconpörgés, hogy mit is kell csinálni, hol van nekem hozzáadott értékem, megtalálni a szépséget a hétköznapokban. Tavaszvárás, kertrendezés, bútorfestés, palántázás. Olvasás, és most egy kicsit a polcok átrendezése, át kell gondolnom, melyek voltak azok a (nem scifi és fantasy) könyvek, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám, mert azokat szeretném a hálószobába bevinni (már részben kész, talán lesz belőle post is).

Írás. Elkezdtem valamit. Közben folyamatosan feszít, hogy hülyeség, túl sok könyv van a piacon, és most a béka segge alatt az önbizalmam, úgyseleszbelőlesemmi, de most egyelőre élvezem annyira, hogy jó legyen hobbinak is, hogy ne akarjak többet. Még ismerkedünk egymással, mint a Kisherceg a rókával, biztos, hogy vízválasztó lesz.

Lehet, hogy a munka szív le mostanában (kaptunk plusz egy csapatot, akiket terelgetni kell), lehet, hogy csak az anxiety, de a múlt héten többször elaludtam este 6 körül a kanapén, és még mindig nem érzem magam kipihentnek. Pedig jó sorozatok is vannak, csak nem jutok odáig, hogy írjak róluk, és néha akkor is elalszom valamin, ha amúgy tökre érdekel. Ja, és megnéztük az új Batmant (tetszett, 7/10, nagyon sötét volt, és pár apróság jobb lett volna máshogy, de Robert Pattinson jó Batman).

Ezek.

Almafa jelmez

 Ezen meg elég sokat dolgoztam: almafa jelmez.

A nadrágját a Mama varrta, a felsőt a mókussal én, és hozzá vágtunk elég sok papírlevelet és vászonlevelet, illetve hat papíralmát.

Meanwhile in my stomach

Vártam egy hetet, hogy biztosan leírhassam, de a múlt héten figyeltem fel arra, hogy talán mintha nem köhögtem volna egész nap. Elkezdtem tudatosan figyelni, aztán mindig elfelejtettem, de aztán sikerült végre verifikálni: vége. A refluxom elaludt. Nem mondanám, hogy megszűnt, mert bizonyos elővigyázatosságokat azért betartok (nem enni egyszerre túl sokat, sok folyadékot inni, nem enni csípőset, nem inni bubisat, nem enni 3 órával lefekvés előtt), de minden más oké, nincs diéta, jöhet a csoki. És megvolt az első olyan masszázs is, ahol nem köhögtem, mikor vízszintesbe feküdtem, mert amúgy ez volt a legkellemetlenebb az egészben, elmenni olyan helyekre, ahol vízszintesbe kellett váltani, és utána magyarázkodni, hogy nem vagyok covidos, csak refluxom van...

Utánagondoltam, nem volt könnyű. Úgy emlékeztem, 2019 március környékén kezdődött a dolog, de megnéztem a blogomban, és döbbenten olvastam, hogy nem: 2018 március az. 

Négy év.

Négy évig szenvedtem ezzel. 

Mondjuk sokkal jobb lett, amióta home office-ban dolgozom, kb. akkor hagytam el a gyógyszereket is, de sosem voltam tünetmentes - mostanáig. Mi történt? Nem tudom. Nem mondanám, hogy stresszmentesebb lett az életem, sőt, most van min gondolkodni bőven. 

Mi segített? A gyógyszerek biztosan nem. Kaptam egy tuti tippet, hogy egy teáskanál repceméz éhgyomorra reggel, na az szerintem segített, sokat. De hogy mitől múlt el valójában, fogalmam sincs.