Üveges bolognai

Ma először mondhatom, hogy ugyanazt ettem ebédre, mint Pöttöm. Persze nem ugyanazt, de mindkettőt bolognai spagettinek hívják... Az enyém a hagyományos verzió sertésből, az övében volt répa, de nem volt só, és marhahúsból készült. Még hosszú az út, amelyen most indultunk el, de legalább pojén.

Viszont ennek kapcsán gondoltam, egy picit írok a bébiételekről. A gyümölcsös cuccok iszonyú finomak, pedig hozzáadott cukor nélkül készül mind: alma-barack, alma-banán, körte-szilva, körte-ananász, mindegyik nagyon finom. Kicsit szomorú, de a gyerekem már most több gyümölcsöt eszik, mint én.
Aztán ott vannak a zöldségek. Ha egy bébiételben van olyan zöldség, amelyik édes (pl. répa, cékla, borsó), az ugyanúgy baromi finom, mint a gyümölcsök. Azok is finomak, amelyek nem édesek, de van meghatározó ízük, pl. spenót, brokkoli. Viszont azok a zöldségek, amelyeknek semmi íze (pl. cukkini, bab), na, azok borzasztóak hozzáadott só nélkül.
A húsos bébiételek közül a sertésesek és a marhásak finomak mind, a csirkehúsosak viszont csak akkor, ha van a fenti felsorolásból finom zöldség benne, mert a csirkehús önmagában, só és fűszerek nélkül szintén elég borzasztó.

A márkákról annyit, hogy nagyon meg kell nézni, miben mi van, mert van olyan bébiétel a piacon, amelyikben van hozzáadott cukor/só, és ez még annál is fontosabb, mint hogy bio vagy nem bio. Nagyon finom a hazai kínálatból a Kecskeméti is és az Univer is, a külföldiből viszont meg kell válogatni.

Ja igen, a bio. Nekünk azt mondta a védőnőnk, hogy olyan zöldségből, ami a föld alatt van (krumpli, hagyma, cékla stb.), mindenképpen biót vegyünk, mert a baba nem bír mit kezdeni a magas nitrittartalommal. Ami a föld felett van, abból se árt, de az kevésbé elvetemült. Úgyhogy szorgalmasan vesszük a biokrumplit meg mikor mi van (télen nem sok), és amellett, hogy kétszer, olykor háromszor annyiba kerül, mint a hagyományos, meg kell mondanom, van benne valami. A biokrumplinak az illata egyszerűen más. Aromásabb. Frissebb. Nyersebb is. De mindenképp tisztább. Nem tudom máshogy leírni. Ott még nem tartunk, hogy magunknak is bio zöldségeket vegyünk, de nem annyira nagy hülyeség ez, mint ahogy néha berzenkedem.

És igen, mindig megkóstolom a Picúr kajáját, mielőtt odaadom neki.

Kitartás

Hé, fiúk! Gyertek utánam, én már látom a fényt!

Nekem nyóc

- mondhatná Pöttömke, aki már nem is olyan pöttöm. Mert nyolc kilón is túl van (~8,3), és nyolc hónapot is leélt az életkéjéből (remélhetőleg ez annyira alacsony százaléka a teljes életkéjének, hogy még sokáig nem fogja tudni kiszámolni).

Tudomány van sok új, ezek közül a legfontosabb, hogy sikerült összekötnie a késő délutáni utolsó alvást az éjszakaival, így most már kb. 9-6-ig alszik egyfolytában. Emellett mászik, segítséggel simán ül (magától már félig a fenekére huppant, csak nem tornázza fel magát), hallgat a saját nevére, szótagokat ismételget (nagy kedvenc a dádádá), és minden papit megeszik, teljesen mindegy, hogy mennyi. Tegnapelőtt már kapott sertéshusit is, és tetszett neki.

Megvolt az első hajvágás is, mert már egy centi híján belelógott a szemébe. A körömvágást már simán székben ülve tűri, ha a másik kezébe adok valamit - és úgy általában, szerintem kezdi érteni a világot. Abba a korszakba ért, amikor gyanakszik, ha meglát valakit, aki nem Apa vagy Anya, de elég gyorsan megenyhül.

Ami a játékot illeti, négy dolog érdekli rettentően: az elektromos zsinórok, a székem kereke, a koszos papucsom és a szőnyeg szélén a bojt. Mivel ezek egyikével sem játszhat, beéri egy egyszerű bőrövvel, amit rágcsálhat, vagy egy szaloncukorpapírral, amelyet kitartóan próbál széttépni, eddig sikertelenül. Elég jól lehet látni rajta, ha fáradt vagy unatkozik, és nem tud többet játszani egyedül, mint korábban, de egyrészt azért, mert már rájött, hogy ő nem az én egyik testrészem, és nem szívesen enged el, másrészt talán nem is kell ennél több (legalábbis egyelőre).

Volt egy nehéz időszakunk ebben a hónapban, amikor is megijedt attól, ahogy én a harapására reagáltam, de sikerült megértetni vele, hogy nincsen semmi baj, és visszatért minden a rendes kerékvágásba. Volt egy kis ijedelem is, amit szerencsére a fiús nagymama gyorsan eloszlatott.

A következő feladat az egyedül ülés, ami azért is lesz überszuper, mert kezd jó lenni az idő, és lehetne alkalmazni a karácsonyra kapott übermenő hátizsákunkat.

Csak a ruhák

Na, viszont nem tudom, ki állította, hogy a Catching Fire jobb, mint az első rész, de sikerült két és fél órát erre a borzalomra költenem az ennél sokkal értékesebb szabadidőmből. Már az első rész se tetszett igazán, de ez keményen alulmúlta. Spoiler.

Mikrofonpróba

Ja, amúgy megvolt Kistücsök életének első farsangja. A képen nem igazán kivehető, de Sennheiser mikrofonnak öltözött, és én voltam az állvány...

Új időszámítás

Új időmérési technikám van. Nem olyan pontos, mint az óra, viszont többletjelentést is hordoz, történetesen azt, hogy valamit van-e energiám megcsinálni, vagy sem. Nagyon egyszerűen működik: az alapegység 1 HSM (Hearthstone-meccs) - ez kb. 15 percnek felel meg.
Ennek alapján:

• Pöttöm kb. 3-4 HSM-nyit alszik napközben háromszor
• Miniedzés kétnaponta 2 HSM
• Elmosogatni 2 HSM
• Megebédelni 1 HSM
• Kimenni sétálni 2 HSM
• Elmenni a boltba 2 HSM
• Összeszedni a mosatlant, és elindítani a mosást 1 HSM
• Felmosni az egész lakást 2 HSM
• Megírni ezt a postot 1 HSM

Így elég gyorsan el tudom dönteni, hogy mi az, amit még megcsinálok egy nap, és mi az, amit holnapra hagyok, mert nekem is kell - és jár - a kikapcsolódás. Ami általában végül napi 2-3 meccs, tipikusan nem egymás után. Hogy leszek így Legend?!

(Amúgy a jelenlegi cél az eddigi rekord megdöntése, azaz 11-es rang)

Frank Weston Benson képének szereplője vagyok

Három nap szenvedés után Dresden filest olvasni a békés délelőtti napsütésben... priceless. Egészen meggyógyítja az ember lelkét.

Várom a tavaszt.