Tudomány van sok új, ezek közül a legfontosabb, hogy sikerült összekötnie a késő délutáni utolsó alvást az éjszakaival, így most már kb. 9-6-ig alszik egyfolytában. Emellett mászik, segítséggel simán ül (magától már félig a fenekére huppant, csak nem tornázza fel magát), hallgat a saját nevére, szótagokat ismételget (nagy kedvenc a dádádá), és minden papit megeszik, teljesen mindegy, hogy mennyi. Tegnapelőtt már kapott sertéshusit is, és tetszett neki.
Megvolt az első hajvágás is, mert már egy centi híján belelógott a szemébe. A körömvágást már simán székben ülve tűri, ha a másik kezébe adok valamit - és úgy általában, szerintem kezdi érteni a világot. Abba a korszakba ért, amikor gyanakszik, ha meglát valakit, aki nem Apa vagy Anya, de elég gyorsan megenyhül.
Ami a játékot illeti, négy dolog érdekli rettentően: az elektromos zsinórok, a székem kereke, a koszos papucsom és a szőnyeg szélén a bojt. Mivel ezek egyikével sem játszhat, beéri egy egyszerű bőrövvel, amit rágcsálhat, vagy egy szaloncukorpapírral, amelyet kitartóan próbál széttépni, eddig sikertelenül. Elég jól lehet látni rajta, ha fáradt vagy unatkozik, és nem tud többet játszani egyedül, mint korábban, de egyrészt azért, mert már rájött, hogy ő nem az én egyik testrészem, és nem szívesen enged el, másrészt talán nem is kell ennél több (legalábbis egyelőre).
Volt egy nehéz időszakunk ebben a hónapban, amikor is megijedt attól, ahogy én a harapására reagáltam, de sikerült megértetni vele, hogy nincsen semmi baj, és visszatért minden a rendes kerékvágásba. Volt egy kis ijedelem is, amit szerencsére a fiús nagymama gyorsan eloszlatott.
A következő feladat az egyedül ülés, ami azért is lesz überszuper, mert kezd jó lenni az idő, és lehetne alkalmazni a karácsonyra kapott übermenő hátizsákunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése